Horváthné S. Mária: Útkeresők - Második történet (2017. június)
Robin hajnali fényben üldögélt a folyópartján. Korán ébred szomszédjai, egy Gólyacsalád a nádasba kerestek reggelit, közben kelepeltek. Kicsit hűvös volt még, kirázta a hideg.
Belebujt a pulóverébe, és elszomorodott. Tőle kapta ajándékba.
Régóta nem voltak már egy úton. Elmúlt a szerelem ahogy jött, olyan hirtelen, úgyis távozott. A szerelemmel megszűnt minden, se lakás, se munka, amikor egymásra találtak
a lányhoz költözött. Újságkihordásból éltek. Szerencse, hogy itt van apja horgászbódéja, itt ellakhat a nyáron. Időre van szüksége, hogy rendezni tudja az életét. Van szakmája,
némi pénze, a nyelvtanulásra szán- most időt, az alapok megvannak. Ha őszig nem talál munkát, lépnie kell, nehéz szívvel gondolt erre a megoldásra, szeme elhomályosodott, de itt kell hagynia az apját.
Ezt a nyarat vakációnak szánta, közben megszerzi a felsőfokot angolból. Komolyan kell tanulnia, mert nincs pénze pótvizsgázni.Naponta tanult órákon át. Szeretet itt lenni, gyönyörű a táj, természet szeretetét anyjától örökölte. Szegény tavaly ment el. Esténként keresi a csillagok között, és beszélget vele, néha úgy véli válaszol is neki, csak a jó úton járjál fiam...mindig azt mondogatta. A nyár nagyon jól telt, a szabadság érzése minden bánatára gyógyír volt. Az angollal is jól haladt.
Szeptember elején vizsgára jelenkezet. Amíg várakozott az előtérben egy jól öltözött férfi munkatársakat kereset, feltétel volt a sikeres vizsga. Természetesen jelenkezet,
nagy volt a tét, gyomrában a görcsök adtak egymásnak randevút. Sok ideje nem volt a töprengésre, mert Ő következett. Azt már nem érdekelte, hogy mennyi ideig tartott, de a nehéz kő most gurul le a hátáról. Jelenkezet arra a munkára, de nem alapozott rá. Amikor megszólalt a telefonja érezte, hogy valami jó fog vele történni. Meghallgatásra hívták, forgott vele a világ, örömében ugrándozott mint régen amikor még az anyjának a kezét fogta. Másnap pontosan érkezett a megbeszélésre. Hatalmas irodaház
emeletén volt a meghallgatás. Tízen voltak, nem érkezés szerint mentek be, Ő volt az utolsó. Mindenkinek azt mondták majd értesítik. Bement arra gondolt, most vagy soha. Válaszolt higgadtan minden kérdésre, elmondta, mit szeretne, miért szeretne ott dolgozni, mik a tervei. Öten voltak akik hallgatták, egymásra néztek, és megkérték, hogy várakozzon kint. Eltelt egy kis idő, de visszahívták és közölték vele, hogy holnaptól övé az állás. Kapott egy kulcsot egy garzonlakás kulcsát, szolgálati lakást használhatja amíg nem talál albérletet.
Madarat lehetett volna fogatni vele, van lakása, munkája, nem kell az apját magára hagyni. Elment a holmijáért, gongosan bezárta a bódét, és elindult egy reményekkel teli új élet útján.
Teltek a napok egyre jobban érezte magát, szerette a munkáját, kollégákkal is jó volt a kapcsolata. Este munka után kiment anyjához egy csokor rózsával. Nem szégyellte könnyeit, mama a fiad jó úton jár, eleredt az eső felnézett az égre elmosolyodott mama ez ugye a te örömkönnyeid.
5555
Maria HS - 2020. február 15. 18:23:08

Kedves Kata!
Köszönöm, hogy nálam jártál s ezt a régi írásomat elolvastad, nagyon örültem Neked: Maria HSRose

4204
pathfinder - 2020. február 14. 13:32:05

Kedves Maria!

Böngészve a régebbi történeteidet kezdtem el olvasni. Ez nagyon tetszett. Bizonyítja, hogy igenis fel lehet állni a földről is. Nem könnyű meló, de meg lehet csinálni, ahogy Robinnak is sikerült. És külön tetszik, hogy amikor szerencséje lett, sem felejtette el honnan jött és kik nevelték.

Szeretettel gratulálok a történetedhez!
Kata

5555
Maria HS - 2017. július 03. 21:34:38

Kedves tatos! Örülök, hogy olvastál köszönöm a jókívánságodat.
Hasonló jókat kívánok Neked. Maria

1119
tatos - 2017. június 03. 09:58:39

Kedves Tollforgató!
Rövid, de velős írásodat szívesen olvastam. Sok sikert kívánok Neked. Szeretettel Gyöngyi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.