Horváthné S. Mária: Csúcson: Második történet (2017. július)
Mióta várt erre, oly sokszor álmodozott a pillanatról, és most mégis furcsa érzés uralkodott el rajta. Lelkiismeret furdalása van, ez a kettős érzés szinte már elviselhetetlen. Talán rosszul döntött, hogy a karriert választotta.
Fáradtan kezdet el csomagolni, tanácstalan volt mennyi ruhát vigyen magával.
Arra gondolt, időbe telik mire megszokja az új környezetét. Amikor a fekete pulcsi került elő, magához ölelte, érezte Méry illatát, tőle kapta ajándékba.
Évek óta együtt jártak ebédelni, a munkafolyamatban is egymásra voltak utalva. Laboratóriumban nincs munkaidő, nem lehet abbahagyni egy kísérleti folyamatot, mert este van. A kollégák ikreknek nevezték őket. Magának már régen bevallotta, ha egyszer megnősülne, csak olyan Nőt venne el mint,Méry, aki ragyog, kívül- belül, értelmes szép, és nagyon okos. Búcsú bulit rendeztek a tiszteletére, nagyon jól sikerült, kicsit több volt a pezsgő táncoltak. Lassú andalgós számnál, egymáshoz simultak, egymásra néztek, ebben a tekintetben benne volt minden, megcsókolta, és egy percig, félt, hogy oda a barátság, de Méry visszacsókolta. Lángra lobbant a szerelem. Ha volt egy kis idejük, egymásra, tervezték a jövőt. Egyszerű esküvőről álmodoztak, nem akartak jegyben járni. Szerették volna mielőbb megkezdeni a közös életet.
Nagyon szerették egymást, mintha most egyszerre szeretnék bepótolni a kihagyott éveket. A felhőtlen boldogságnak a kinevezése vettet véget. Életének célját érte el. Sokat dolgozott ezért a célért. Mérynél jobban csak a hívatását szerette. Nehéz volt a döntés, kevés időt adtak a válaszra. Olyan kutatási munkára kérték fel ahol tizenhárom tudóssal dolgozhat együtt, és az érzés, hogy szükség van a tudására felemelő. Büszkeség áradt a szívében, és lángolt a szerelem.
Asztalt foglalt, és gyertyafényes vacsoránál mondta el a hírt, zsebében ott lapult a lila ékszerdoboz, úgy gondolta, ha együtt maradnak, mindenképpen megkéri Méry kezét.
Csókközben olyan erősen ölelte meg szerelmét, hogy az felszisszent. Mondanom kell két dolgot, szakította meg a csendet, amikor leültek, és nekikezdett, nem várt lelkesedéssel fogadta a hírt, Méry, de látszott rajta, hogy teljesen összetört, a gyűrűnek nagyon örült, az éjszakának minden pillanatát kihasználták.
Úgy gondolták itt búcsúznak el. Ahogy tudlak hívlak, keresek Neked ott lehetőséget, bízzál bennem, nagyon szeretlek mondta, és így is gondolta.
A reptéren robotként lépkedett, kínozta a gondolat, hogy jól döntött-e, nem kellett volna mégis maradni. A géppel volt valami probléma, már régen a magasban kellene lennie. Először arról szólt a tájékoztató, hogy egy másik géppel indulnak el. Végül mégis megkapták a felszállásra az engedélyt. Elfoglalta a helyét, még egy SMS küldött Mérynek, sok szívvel. Olvasni valóval akarta elterelni a gondolatait. Valahogy nem sikerült, csúcson van, végre.
Már egy órája is volt, hogy repültek, amikor nagyon rossz érzés lett úrrá rajta, fázott, majd izzadni kezdett, szólni akart az utaskísérőnek, de elvesztette az eszméletét, nem tudni meddig volt ilyen állapotban, mellette nem ült senki. Kávéval kínálták, éppen amikor észrevették, hogy nagy a baj, volt orvos az utasok között.
A halál időpontját nem tudom pontosan megállapítani mondta, megrendülten, és lecsukta a szemét.
5555
Maria HS - 2017. augusztus 18. 12:11:28

ritatothne: Sajnálom, hogy nem tetszik a történet...de az életszínpadán a sors a rendező..nem kérdez, csak rendez...
Köszönöm a véleményt az olvasást. Kívánok kellemes nyarat:Maria

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.