Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Ahogy a Föld forog , úgy forognak, változnak emberi sorsok
Egy hajléktalanra gondolok , akivel a sors véletlenül összehozott .
A sors , akarta így történjen , mert szerette volna ismerjem meg olyan emberek sorsát , életét , akiket általában a most még jobb módú emberek lenéznek .
Tudni kell, a legtöbb ember a válások miatt került utcákra , vagy mert Pszichiatria betegségben szenvednek , akik könnyen nyúlnak alkoholhoz , bódítószerekhez , ami még jobban elgyengíti, megbetegíti , függőkké , nehezen kezelhetővé teszi őket .
Függőség visz mindent , még a házat is emberek fejük fölül .
Közeli hozzátartozók szenvednek a tehetetlenségtől , vagy mert szemük előtt mennek tönkre,épülnek le szeretteik .
Ami a legnagyobb probléma, sokaknak nincs betegségfelismerése . Orvosi segítség igénybevételénél viszont szükség van a beteg beleegyezésére még abban az esetben is,amikor a betegnek nincs betegségfelismerése , nem tartja, érzi önmagát betegnek .
Tehát mindez egy ördögi körforgás , mint ahogy emberi sorsok is örök forgásban vannak .
Minderre van egy mondásom , amit gyakran hangoztatok :
"A Föld ahogy forog , úgy forognak, változnak rajta emberi sorsok, életek . Ma még gazdag vagy, de lehet holnap már szegény . "
Jó lenne , ha sokan gondolnának szavaimra , mielőtt bárkit elítélnek betegsége , vagy épp sorsa miatt , ha kezüket nyújtanák a segítségre szoruló embertársaiknak arra gondolva , bármikor bajba juthatnak , segítségre szorulhatnak olyan emberek is , akik most még nincsenek bajban.



Ezen a meleg nyári estén , a konyhában vasaltam .Iszonyú volt a hőség .
A napok óta tartó elviselhetetlen nagy meleg teljesen átforrósította a ház falait , levegőtlenné vált a lakás, s ezt a forróságot tovább fokozta a vasalóból kiáramló forró gőz . Szinte ájulási ingerem volt vasalás közben .
Odaléptem az ablakhoz . Az előtte résnyire nyitott ablakot , teljesen kitártam , hogy huzatot csináljak .
Amikor elhúztam a függönyt , egy fiút pillantottam meg az autónál , aki az ajtaját próbálta kinyitni, majd engem meglátva az ablakban , munkáját félben hagyva elmenekült.
Néztem utána , de ekkor tekintetem egy férfin akadt meg , aki a félhomályban állt , telefonált.
Látszott valami nagyon fontosat akart volna elintézni, de kezei zuhantak le csalódottan , tehetetlenül. Nem adja fel, telefonálgatott tovább.
Szóltam ismerősömnek menjünk le , nézzük meg mi történt , mert valami baj lehet, ahogy látom a férfi viselkedését , mozdulatait .
Odamentünk a sarkon álló emberhez , aki még ekkor is segítségért telefonált , de hallani lehetett a vonal mások végén beszélő elutasító hangot . Szegény ember már majdnem sírt a tehetetlenségtől.
Megkérdeztem :
- Ne haragudjon, hogy zavarok, de az ablakból nézve láttam segítségre lenne szüksége. Miben segíthetek ?
Válaszolt, már majdnem sírva , az amúgy idős ember :
- Ne tudja meg mióta kísérek egy hajléktalan embert , akin messziről látszott rosszul van.
Nem hagytam magára félve attól, valami baja lesz , hátha kell neki segítség és más nem segít neki. Próbáltam telefonálni segítséget kérni amikor láttam egyre rosszabbul van ,de senki nem akar kijönni,mivel hajléktan emberről volt szó. Nézze, odazuhant abba az árokba, ami kb. 1.5 m magas .
Kezével mutatott abba az irányba , ahonnan fájdalmas nyögések hallatszottak.
Mondtam :
- Itt segítségre van szükség minél hamarabb. Én lemászok hozzá,megnézem mi van vele. Addig legyen kedves . ne a Segélyvonalat hívja tovább , ha kérhetem, hanem a Mentőket . Ez az ember valóban rosszul van , ráadásul magasról esett . Ki tudja mi történhetett vele esés közben , ahogy ilyen magasságból a mélybe zuhant ?
Megköszöntem a segítségét , majd indultam volna utamra , de ismerősöm engem féltve , karomat megfogta , kérte ne menjek le hozzá , mert hátha bánt , vagy valami bajom esik odalenn.
Nem figyeltem féltő szavaira , nem értek el tudatomig szavai , pedig előttem állt, mégis mintha távolról beszélt volna hozzám. Egyre távolodott , alig volt hallható hangja , majd csak a száját láttam mozogni .
Kit érdekelt ebben a helyzetben velem mi történik ?
Ember volt a fontos , nem én önmagam.
Ne félts, nem lesz semmii baj. Meglátod. - Válaszoltam, - majd karomat kiragadva kezei közül, sietve mentem tovább utamon a hang felé .
Célhoz érve , minden félelem nélkül lemásztam a mélybe.
Kissé távolból láttam , mozdulatlanul fekszik a földön egy emberi testet . Azt hittem, már nem él szegény , olyan csendben volt , majd fájdalmasan nyögni , sóhajtozni kezdett .
Nagy nehezen közelebb másztam hozzá , megsimogattam kócos fejét . Göndör fürtjei beleragadtak ujjaim , úgy éreztem vizes lett a kezem.
Ahogy simogattam , közben beszéltem hozzá . Érdeklődtem állapota felől . Próbáltam felmérni mennyire komoly esettel állok szemben .
Egy ideig nem szólt hozzám , majd nagy nehezen , lassú mozdulattal , nagy nyögések kíséretében felém fordult .
Ekkor részben megnyugodtam . Tudatosult bennem , szerencsére él , de a mozdulatokból látszott, nincs valami jól. arcát még mindig nem láttam a sötétben, csak hangját hallottam.
Érezhetően rövid ideig bizalmatlan volt , félt szegény.
Bemutatkoztam neki , majd megnyugodva ő maga is bemutatkozott . További kérdéseimre már nyugodtan ,őszintén,kedvesen válaszolt.
Elmondta:
- Epilepsziás vagyok. Nemrég engedték ki a Kórházból ,de oda nem szeretnék többet visszamenni. Ott én
nem bírom ki . Úgy bántak ott velem .
Ahogy ezt kimondta, elsírta magát.
Simogatásommal nyugtattam . Közben fel kellett készítenem arra , be kell mennie a Kórházba vizsgálatokra ekkora zuhanás után . Amikor éreztem megnyugodott, azt mondtam neki miközben tovább simogattam fejét :
- Hamarosan jönnek a Mentősök , bevisznek vizsgálatokra . Megvizsgálnak , úgy látják nincs semmi baj , hidd el, nem tartanak bent , kiengednek .
Elsírta magát . Félt a Kórháztól, az ottani vele való bánásmódtól. Én nem adtam fel. Tovább nyugtattam, majd segítetten neki felállni , a mélység szélére kiülni , ahol tovább folytattam az orvosi ellátás fontosságára a rábeszélésemet a sötétben .
Ekkor már egymás mellett ültünk , beszélgettünk , de nem láttuk egymást.
Végre megérkezett a Mentő .
Lámpáinak fénye rávilágított a hajléktalan ember arcára.Megrémültem hirtelen. Iszonyú érzés szaladt át rajtam , mégis nyugodt maradtam. Ekkor ért el tudatomig az, valójában amikor simogattam fejét , nem vizes lett kezem, hanem véres. A már rászáradt vért, próbáltam nadrágomba törölni, persze sikertelenül .
Fejéből ömlött a vér , kezeiből úgyszintén . Nagyon összetörte magát esés közben .
Mentőből kiszállt egy emberke ,aki már messziről ordibált:
- Nem viszem el ezt az embert. Nem érek én rá erre , mert menniük kell máshova.
Másik társa odajött , megfogta durván karjait , ráncigálta szegény embert a Mentőbe , aki szó szerint megrémült , nem szólt , nem mozdult .
A másik Mentős még mindig kiabált , tiltakozott a Hajléktalan elvitele miatt.
Nem bírtam már elviselni hangoskodását, beszédmodorát, durva szavait . Így rászóltam :
- Megkérem Önt , normálisan beszéljen ezzel az emberrel , mert ő is egy ember , a többi ember között , aki segítségre szorul . Bánjon vele emberségesen, tisztességesen , úgy is lássa el, mint az embereket szokás ebben a helyzetben . Soha nem tudhatja Ön sem , mikor kerül ilyen helyzetbe , vagy épp mikor lesz hajléktalan , mint ez az ember . Mit szólna ahhoz , ha rosszul lenne nem kapna segítséget embertársaitól , esetleg még jó nagyokat rúgnának Önbe a segítség helyett , ezzel is megalázva Önt ? Segítség elmulasztása miatt meghalhat Ön is .
A kiabálós Mentős , ekkor már elérzékenyült hangon , halkan mondta :
- Minket várnak máshol is , de mindig ilyen emberekre megy el az időnk , akik állandóan részegek , miközben kevesen vagyunk a sok betegre . Sokszor még játszanak is velünk . Olyan címre hívnak ki minket , ahol nincs beteg , vagy kihív valamelyik családtag , miközben a beteg tiltakozásképp agresszívan nekünk jön , verekszik . Utána minket bántanak, támadnak emberek .
Én ezt mindet elhiszem , - Feleltem - meg is értem az Önök helyzetét , de ez itt egy teljesen más eset . Valóban beteg az emberke , akik be kell vinni a Kórházba. Ő nem kitaláció, nem agresszív Önökkel szemben , nem is részeg hajléktalanról beszélünk , hanem józan , sérült , vérző betegről , akit mielőbb el kell látni , orvosi segítséget igényel . Ön , most szépen ezt az embert beviszi a Kórházba vizsgálatra , mert ő itt, egy ember a sok közül .
Hajléktalanhoz fordultam :
. Most pedig megkérlek, szállj be a Mentőbe . Bevisznek a Kórházba kivizsgálásra. Végeztek , nem találnak betegnek, kiengednek, de a vérző sebeket el kell látni. Menned kell. Minden jót kívánok neked.
A Mentősök a hajléktalan karjait megragadták , de ekkor már sokkal finomabban , mint ahogy beteg embereknek szokás bánni, úgy bántak vele . Segíttettek neki beszállni a Mentőbe.
Ő , a szatyra nélkül nem akart elmenni ,amit az út szélén letett . Nagyon ragaszkodott hozzá .
- Kérlek, - Mondta nekem - hozd ide nekem . viszem magammal azt is , mert abban van mindenem, az összes vagyonom.
Ezt meghallva , aki a Mentősöket kihívta , akinek köszönhető volt valójában minden jó , rohant velem együtt a szatyorért,majd ő megfogta, átnyújtotta nekem.
Én futottam vele a Mentőhöz , hogy átadjam a hajléktalannak .
Jelezték , azt nem teszik a Mentőbe , nem viszik , meg amúgy is rengeteg adminisztrációval járna , ha elvinnék , annyit meg nem ér az egész .
Hajléktalan nyugtalanná vált , szatyorja nélkül nem akart elmenni .
Nyugtattam:
- Nyugodj meg . Én vigyázok rá . Nem viszi el senki sem .
Szemeivel nézte azt , ami számára a minden ,ami a gazdagságot jelentette számára .
Mentő ajtaja zárult , majd elindult a Kórház felé vezető úton.
Megérkeztek a Rendőrök .
Amíg ők felvették az adatokat , addig én a telefonáló úrhoz , ismerősömhöz fordultam tanácstalanul :
- Mi lesz a szatyorral ? Hova tegyem?
Rendőr kedvesen , mosolyogva mondta :
- Tegye le nyugodtan ,mert ő ide jön vissza érte ahol hagyta . Úgy sincs benne olyan érték, ami másoknak érték lenne , csupán csak pár zsemle , némi apróság, ami egyedül csak neki érték . Tegye le nyugodtan. Higgye el, nem viszi azt el senki sem .
Elköszöntek , mentek ők is tovább útjaikon.



Ismerősöm, és a telefonáló úr elindultak hazának , most már megnyugodva .
Én lemaradtam . Lábam szinte gyökeret vert , nem mozdult . Álltam teljesen egyedül a sötétségben , szatyorral a kezemben.
Álltam, elgondolkodva .
Ennek az embernek ez a kopott szatyor óriási értéknek számít.
Mások , sokkal több értékkel rendelkeznek ,mégis állandóan panaszkodnak nincs semmijük, sem pénzük , megélhetésük , ezért nagyon boldogtalanok.
Ki panaszkodik?
Rendszerint az az ember , akinek valóban megvan mindene .
Nem éhezik, van autója , nyaralója , meleg otthona ahova mindennap haza várják őt szerettei , de mégis szegénynek , boldogtalannak érzi magát ennek ellenére , miközben megvan mindene .
Boldognak kellene lennie , de nem az , mert amije van nem értékeli, nem becsüli .
Mindig többet - többet akar , egyre többet .
Önzése miatt nem veszi észre , már nem ő irányítja a pénzt, hanem a pénz irányítja őt , hogy saját önzése bekebelezte már , majd lassan kiköpi önmagát megemésztetlenül .
Ilyen embernek , fogalma nincs arról mit jelenthet a hajléktalannak egy szatyor ?
Hogy miért számít értéknek , féltett kincsnek , gazdagsága az, ami néki csupán csak szemét ?


A megkopott szatyor , nagyon sokáig várta gazdáját , aki sokáig a Kórházban feküdt , de ahogy meggyógyult , eltűnt ő is a szatyorral együtt.
5548
babumargareta - 2017. július 06. 18:26:14

Kedves Lena.
Gratulalok szeretettel kedves ,emberseges tortenetedhez.
Tisztelettel......BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.