Horváthné S. Mária: Vihar: Második történet (2017. augusztus)
Egész nap borongós, volt az ég, néha elő-elő bújt, a nap, de csak körülnézet. s visszaszökött, a felhők mögé. Bágyadtan nézte az eget, kialvatlan volt, nem csak az ég volt borús, nála is beborult - vihar közeledett:
Három éve ismerte, már Márkot, jól elvoltak egymással, olykor éjszakákon át, élvezték egymás társaságát, az internet adta lehetőséget, kihasználva. Ilyenkor repültek a percek - órák, kényeztették egymást, szavakkal, vitatkoztak, az élet nagy dolgain. Titokban sokszor gondolt arra, hogy az életben is boldog lenne, igen biztosan az lenne egy ilyen férfival. Szomorúságának az okát nem tudta elmondani, hiszen nem ígértek soha, semmit egymásnak, s mégis nehezére esett, hogy távolodtak egymástól. Olykor még megengedett egy - két, kedves jelzést, mindig volt is rá válasz, kimért, kitérő. Ma úgy döntött, egyszer, és mindenkorra, véget vett ennek; felismerés, hogy egyoldalú lett az egész, borússá tette a napot. Talán az zavarta legjobban, hogy nem, vette észre, már előbb, vihar tombolt, lelkében - utálta az ilyen érzéseket.
Míg magával - vagyis sértett énjével foglalkozott, észre sem vette, az ég morajlását.
Elmosolyodott, még az égiek is haragudnak, vagy egymásra, vagy rám:
Szerette nézni a villámokat, vasútállomáshoz közel volt a lakása, a sínekkel játszó villámcsapás hangja, a dobpergésnél is hangosabb volt. Égi zenekar különös zenéjére csak az égiek ropták. Érdekes, sosem félt, kivéve egyszer, gyerek volt, amikor csúnya, vihar miatt, elbújt. Nagyanyja sokáig kereste hasztalan, csak amikor elcsendesedett, akkor bújt elő. Szaladt oda a Mamájához: Nagyon féltem mondta, s sírosan szipogott, s az okos kedves Mamácska elmondta, hogy nem kell félni, csak a rosszakkal veszekszik a mennyek lakója. Te jó vagy nincs mitől félned. Ölelte magához, és elhitte, minden szavát, és többet nem félt, sőt elkezdte figyelni, mennyi szépséget rejt magában egy ilyen éjszaka.
Régen volt, ma sajnos, ha tombolni van kedve a viharnak, akkor, tőr - zúz - pusztít, fákat csavar ki, emberek sokasága veszíti el otthonát. Kegyetlen és mégis, van benne, valami vonzó, valami csodálatos. Akár egy kihűlt szerelemben, egy baráti kapcsolatban.
Mert mindenben van egy pillanat, amit nem lehet összehasonlítani, mással, és ez az ami még a tombolóvihart, is megszépíti...
5555
Maria HS - 2018. január 10. 15:05:11

bruxinelli:
Sajnálom, hogy válasz nélkül hagytam a hozzászólásod, de mentségemre legyen azt hittem, hogy nem nekem szól. Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy olvastál : Maria

2952
bruxinelli - 2017. október 10. 10:00:59

Kedves Rita !
A viharnak is vannak fokozatai mint az emberi indulatoknak. Mint írtad a vihar is lehet szép. Az emberre bocs a nőkre szokták mondani hogy akkor vagy a legszebb amikor tombolsz olyankor haragosan villámlik a szemed mondják s tudják hogy olyankor senkivel és semmivel sem hasonlítható össze az írásod mint ahogy írtad is.
Szeretettel gratulálok ! Zsófi

5555
Maria HS - 2017. szeptember 05. 11:11:15

ritatothne - Köszönöm a véleményed..örülök, hogy olvastál: Maria

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.