Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kondra Katalin: Az ellendrukker
Amikor a kapu nyikorogni kezdett, a vénasszony már fordult is ki az ajtón elrendezni az ügyet.
- Meghoztuk az öreget, hova tegyük? - kérdezte a fiatalember megszokott közönnyel.
- Vigyék csak a nyári konyhába. Ott jó helye lesz, amíg kijózanodik - válaszolta a vénasszony.
Így ment már jó ideje. Az öreg Korhely Péter módszeresen leitta, aztán hazacipeltette magát a mindenre kapható fiatalokkal, akik persze, nem ingyen álltak szolgálatába.
- Csak a vénasszony meg ne tudja - oktatta őket Péter bá’ mikor az üzletet megkötötték.
Várj, csak várj! Egyszer még megkeserülöd - dohogott a felesége.
Korhely Péter beteges ember volt. Alacsony vérnyomására az orvos ribizlibort írt fel, a gyomrára pálinkát, és kitudja még mennyi nyavalyája volt, mert a kocsmárosné szerint, sörrel is kúrálta magát.
- Ma épp mi bajod, hogy ennyire gyógyultál? - kérdezte a vénasszony, amikor az öreg magához tért.
- Kihúzattam az utolsó fogamat. Az orvos tanácsolta, hogy öblögessem pálinkával.
- Hát azt nem mondta, hogy most nem ehetsz húst?
- Azt nem.
- Márpedig ez a helyzet! Nesze itt egy kis főzelék, jó pépes. Lecsúszik fogatlanul is. A húst pedig megeszem én. Te csak öblögess a gyógyszesszel.
Az a nap is eltelt, ahogy a többi. De másnap Korhely Péter pedig kezdte érezni, hogy valami nincs rendjén.
Nem étel az, amiben hús nincs. Bezzeg az asszony, milyen jóízűen falja a jó zsíros combokat, egyebeket. Amikor ezt szóvá tette, rögtön került az asztalra minden úgy, mint azelőtt.
- Talán most már dolgozni is tudsz - bizakodott a feleség, mire az ember panaszkodni kezdett.
- Mindjárt szét hasad a fejem, úgy elkezdett fájni.
- Talán a húsétel ártott meg, igyál rá egy pohár bort, vagy pálinkát - tanácsolta az asszony.
Korhely Péter meghökkent. - Most valahogy nem kívánom. Nincs valami patikárius orvosságod? Alig látok a fájdalomtól.
- Nem értem mért nem kell a bor, ha egyszer az orvos azt mondta - morgott a vénasszony, de végül belátta, hogy másféle orvosságra lesz szükség.
Kikapott az egyik fiókból egy aprócska fehér gombot és egy pohár vízzel az ura kezébe nyomta. - Nesze, ez majd segíteni fog.
Az ember úgy viselkedett, mint aki a halál árnyékában jár. Mohón lenyomta torkán a gombot, utána küldte a pohár vizet, és nagy sóhajtások közepette végigdőlt a díványon.
Alig telt el negyedóra, arra riadt, hogy egy kedves ivócimborája hangját hallja a konyha felől, meg az asszonyét, ahogy igyekszik őt elzavarni.
- Nem alkalmas az idő, Péter nagybeteg.
- De mindjárt kezdődik a focimeccs, magyarok az osztrákok ellen.
- Hát aztán!
- Julis! - kiáltott az öreg hangosan.
- Mi bajod? - rontott be a vénasszony.
- Ki van itt? Hallom, valakivel beszéltél.
- János az.
- Akkor felkelek. Kiváló az orvosságod Julis. Úgy érzem magam, mint a ma született bárány.
- Nagyon jó! - szólt az asszony. - Éppen ideje lenne fát hasogatni. A cimborád azért jött, hogy segítsen, igaz-e János?
János tanácstalanul nézett Péterre.
- Éppen segíthetek, de a meccset előbb megnéznénk. Negyvennégy éve erre várok.
- Akkor ideje lenne, hogy dolgozzon valamit - vonta meg a vállát a vénasszony.
- Ej a nemjóját Julis! - kapta el a jóindulat Korhely Pétert. - Nincs valami dolgod a szomszédban?
- Jól van na! Átmegyek Etelhez, de holnap fel legyen aprítva az a fa! - fordult ki az ajtón az asszony. - A tévé elromlott. Sötét a kép, mint az éjszaka, de hang van - szólt még vissza.
A cimborák mindenről megfeledkezve, mohón hallgatták a sötét dobozból kihulló hangokat.
- Bár egyetlen gólt láttunk volna! - sóhajtott János a meccs végén.
- A lényeg, hogy győztünk! - vigasztalta Péter.
Másnap a vénasszony, amikor bekapcsolta a tévét, első dolga volt a képernyőt a megfelelő gombbal kivilágosítani.
277
farkas viola - 2017. szeptember 10. 07:45:18

KEDVES KATALIN!
Nagyon tetszett az írásod, gratulálok.
Szeretettel: Viola In Love

5548
babumargareta - 2017. szeptember 09. 19:47:17

Kedves Kati.
Szeretettel és mosolyogva olvastam kedves történetedet.
Gratulálok szeretettel.....BabuRose

227
kondrakati - 2017. szeptember 09. 07:48:10

Köszönöm szépen, hogy olvastad és véleményezted.

4204
pathfinder - 2017. szeptember 08. 09:22:34

Kedves Katalin!
Nagyon tetszett az élet-szagú novellád! Milyen jól elkaptad azokat az egyszerű embereket, akik nem tudnak meglenni egymás szurkálódása nélkül, de egymás nélkül talán még kevésbé tudnának meglenni! Smile Megmosolyogtatott a szép kerekre összerakott novellád!
Köszönöm szépen hogy olvashattam és gratulálok!
Szeretettel:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.