Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Joli Reitinger: Az eső emlékei
A tengerek, az óceánok még tiszták voltak minden szennytől. Hullámaik szelíden nyaldosták a sziklák lábait, felpezsegve folytak be a barlangokba, repedésekbe.
Fövenyek őrizték homokszemeiket az időnek, pergették a nappalokat, az éjjeleket.

Rák még csak a vízben létezett.

Az évszakok szépen egymásután ballagtak.

A legszebb csepp az öröm könnycseppje volt, az csillant meg a szemekben.

Az érett kalász, az értett gyümölcs felkínálta magát minden érte nyúló mozdulatnak.
A délibáb megmosolyogta az eget, ahová feltűzte a templomok sziluettjét.
Szél hárfázott a lombok között. A fűzfasíp messzire hallatta hangját, elnyomta a varjak károgását
A szitakötők szőttest szőttek a Nap sugaraiból, beterítették vele a Földet.
A fátyolkák szivárványt festettek szárnyaikkal, a kiscsikók kecskegidákkal, barikákkal játszadoztak a hűs pázsiton.
A madarak hírvivői voltak az életnek.Volt amelyik a lombok közt fészkelt, másikuk a bokrok alján, egyesek úszófészekben őrizték, dédelgették fiókáikat.
A kotlók tollpihéi körülölelték a tojást, bennük a boldogság várta, hogy előbújhasson.
A fülemüle nem dalolt búsan, mert nem volt még ármány, nem volt még bánat.
Az embertelenség még hiányzott az értelemből.
Pandóra még nem nyitotta ki szelencéjét, mert nem létezett a kíváncsiság.

Az ábrándok a szendergés és az ébrenlét csodáin ringatóztak.

Minden nyugodt volt, meseszép, olyan mint maga a természet.

Mindez akkor volt, mikor az Atlantisz helyet keresett magának, és gondolatot formált.

- Mennyi minden megváltozott azóta - morfondírozott az eső - követni sem tudom -,majd esni kezdett.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.