Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Müller Márta: Ünnepi fények: Ötödik történet (2017. december)
Jutta és Kornél friss házasok voltak, és az általános szokással ellentétben nem hosszú együttélés, hanem néhány hónapos ismeretség után házasodtak össze. Ez volt az első karácsony, amit együtt töltöttek. Úgy tervezték, hogy Szenteste napján kettesben ünnepelnek otthon, azután karácsony első napján meglátogatják Jutta szüleit, második nap pedig leutaznak vidékre Kornél szüleivel karácsonyozni. Ez ugyan kissé fárasztó programnak tűnt, de nem akartak senkit sem megbántani. Mind a kettejük szüleinél a nagyobb család összejövetele volt tervezve, testvérek, sógorok, unokák, így hosszú lista lett, amire összeírták, hogy kinek milyen ajándékot vesznek. A listát aztán kettéosztották, mindegyikük megkapta a maga családját, hogy megvásárolja azt, amiket elterveztek.
Az egész adventi készülődés kimerítő volt: mind a kettejük munkahelyén nagy volt az évvégi hajtás, mellette a hajsza a bevásárlóközpontokban az ajándékok után, fáradtan ültek le egymás mellé esténként.
Egyik nap Kornél egy hétágú, elektromos fagyertyatartót hozott.
Nézd, milyen szép lesz az ünnepi asztalunkra!
Jutta igencsak fanyalodva fogadta:
Már vettem a karácsonyi bazárban sokféle színes gyertyát. Ez az elektromos vacak jó lesz ajándéknak valakinek.
Kornél elkomorodott:
Nekem tetszik. A gyertyákkal mindig baj van. Lecsöpögnek, viaszos lesz minden, és még fel is gyújthatják a lakást.
Ne légy nevetséges, persze, hogy nem gyújtjuk fel a lakást. A színes gyertyák sokkal hangulatosabbak, jó illatuk van, és majd teszek alájuk valamit, ami az esetleg lecsöpögő viaszt felfogja.
Kornél fáradt volt válaszolni, és semmi kedve nem volt vitatkozni, de neki továbbra is tetszett a hétágú elektromos gyertyatartó. Betette a saját szekrényébe, mint amikor gyerekként eldugta mindig azt, amit nem akart odaadni másnak.

Aztán eljött december 24-dike. Aznap már egyiküknek sem kellett dolgozni menni, így a készülődésnek maradt meg az egész nap. Jutta megfőzte az ebédet, és előkészített mindent az ünnepi vacsorához, csinált krumplisalátát, és bepanírozta a halszeleteket, hogy már csak kisütni kelljen majd. Kornél becsomagolta a még csomagolatlan ajándékokat, aztán beállította a tartójába a fát, és Juttával együtt feldíszítették. A gyertyák ott álltak készenlétben az egyik kisasztalon, az elektromos gyertyatartó is, meg a színes viaszgyertyák is. Külön-külön, mintha két külön hadsereg lenne, melyek még várják, mi fog történni. Délben megebédeltek, nem sokat, hiszen úgyis nemsokára jön a vacsora. Miután elmosogattak, már délután két óra is elmúlt, még nem volt sötét.
Menjünk le sétálni egyet! - javasolta Kornél, és Juttának is tetszett az ötlet.
Nem volt hó, nem lett fehér karácsony, amit a gyerekek úgy szeretnek, de hideg volt, nulla fok körül.
Negyedórányi sétával értek el a hatalmas parkhoz, ahol tavasszal és nyáron mindig sokan voltak. Most csak néhány kutyáját sétáltató magányos ember jött szembe, és egy-egy padon rongyaiba burkolódzott hajléktalant lehetett látni.
Hozhattunk volna valami meleget nekik, súgta oda Jutta a párjának, aki szótlanul rábólintott, aztán letettek az egyik mellé a padra egy ezrest, így nyugtatva meg magukat.
Már sötétedni kezdett, mikor elindultak hazafelé. Egyre több ablakban láttak karácsonyi fényeket kigyúlni, láncként összefűzött égők vagy elektromos gyertyák fényeit.
Kornél fel is mutatott az egyik ablakra:
Nézd csak, milyen szép!
Jutta rábólintott, adott egy puszit neki, de nem szólt semmit. Nem akart veszekedést, de magában arra gondolt, hogy neki az igazi gyertyák akkor is jobban tetszenek.

Odahaza levették a kabátokat, és éppen neki akartak látni a karácsonyi gyertyagyújtásnak, mikor hirtelen sötét lett, kiment a villany.
Mi az, mi vágta ki? - kérdezték szinte egyszerre egymást, de egyikük se találta meg az okát. Az éppen kéznél lévő egyik gyertyát meggyújtva lett egy kis fényük. Arra éppen elegendő, hogy megtalálják a mobiltelefonokat, mert azok elemlámpája most hasznosnak bizonyult. Kornél ellenőrizte a biztosítékokat, de hiába. Rájöttek, hogy nem csak náluk van áramkimaradás, hanem kinézve a lépcsőházba látták, hogy az egész házban. Mindenhol teljesen sötét volt, izgatott hangú, gyertyás vagy elemlámpás emberek kukkantottak ki a lakásokból.
Pont ma! Pont az ünnep idején!
De a méltatlankodó hangok nem segítettek semmit.
A szobában Jutta nekilátott meggyújtani az összes szép, színes gyertyát. Mosolygott magában, hogy 'na ugye, most milyen jó, hogy vettem', de nem akarta hangosan kimondani. Volt egy nagynénje, akitől gyerekkorában sokszor hallotta a 'na ugye, hogy nekem volt igazam' mondatot, amit rettenetesen megutált, és nem akarta használni soha.
Kornél közben az erkélyajtót nyitotta ki:
Nézd csak, mintha minden sötétbe borult volna, nemcsak a mi házunkban van áramszünet!
Jutta odament mellé, kinézett, és kicsit megborzongott:
Egész ijesztő, nem?
Valóban furcsa volt, szokatlan. Nemcsak az előzőleg oly barátságosnak talált karácsonyi kivílágítás az ablakokban szűnt meg, de minden ablak sötét volt. Nem égtek az utcai lámpák, nem égtek a reklámok, és ha nem lett volna egy kevéske holdfény meg néhány csillag, teljesen sötétbe borult volna minden. Sokféle lármát lehetett hallani, hozzájuk hasonlóan sok helyen az emberek az ablakokból nézték a hirtelen rájuk tört sötétséget.
Jutta visszament a szobába és felhívta a mobilon a szüleit.
Boldog karácsonyt Nektek! - köszöntötte az apját - nálunk valami óriási áramszünet van.
Nektek is boldog karácsonyt ! - felelte az apja - de nemcsak nálatok van áramszünet. Itt is. Anyád egészen kétségbeesve szaladgál a konyhában, mert még nem lett kész a vacsorával, mikor elment az áram. Azt mondják a szomszédok, hogy valami nagyobb baj lehet, állítólag az egész városban nincs áram.
Nyugtasd meg a mamát, remélhetően max egy félóra, és megint minden ok lesz. Kornél is boldog karácsonyt kíván nektek - tette még hozzá, mert Kornél közben ezt suttogta a fülébe.

Tudod mit, karácsonyozzunk így, szép lesz a gyertyákkal, amiket vettél - javasolta a telefonbeszélgetés befejezése után Kornél.
Így is tettek. Meggyújtották a gyertyákat, elénekeltek néhány karácsonyi dalt, Jutta magában mormolva imádkozott egyet. Odaadták egymásnak a másiknak vett ajándékokat, és mind a ketten igazán örültek annak, amit kaptak. Mindezzel eltelt körülbelül egy óra, az elképzeléseik szerint akkor következett volna a vacsora.
De még mindig nem volt áram. A konyhai modern tűzhely és sütő viszont árammal működött. Hogy-hogy ilyen sokáig nincs áram? Próbáltak ránézni a mobilokon az internetre, de nem sikerült. 'Ez a szolgáltatás most nem működik, kérjük próbálja meg később'. Nem volt internet. A lakásban a rádió, a televízió szintén nem működött, hiszen azoknak áram kellett volna. Mi történhetett? Kornél, hogy kitöltse az időt, felhívta a szüleit. Boldog karácsonyt kívánt, és elmesélte, mi újság, hogy az egész városban nincs áram. Nálunk sincs, kisfiam, felelte az anyja.
Ott sincs áram? Kornél egészen döbbenten kérdezett vissza. Lehet, hogy az egész országban nincs áram? Ma, karácsonykor? Mi történt vajon?
Vigyázzatok magatokra és ne menjetek ki az utcára! - búcsúzott tőle a mama.
Kornélnak az az ötlete támadt, hogy lemegy a kocsijukhoz, abban van rádió, meghallgatja, mit mondanak. Le is ment, beült a kocsiba. A rádióban egy felhívást olvastak fel, egymás után többször is. Kérték a lakosságot, hogy aki csak teheti, ne menjen ki az utcára, nem jár a metró, és más közlekedés sincs, mert a buszokat is leállították. A rendőrség fenntartja a rendet, és dolgoznak a hiba elhárításán.
Kicsit furcsa volt ez a felhívás, mintha rendkívüli állapotot hirdettek volna ki. Az egyik szomszéd, akivel Kornél a lépcsőházban összetalálkozott, azt mesélte, hogy a mellettük lévő utcában betörtek egy üzletbe.
Megnyugtató volt belépni a lakásba. Mintha egy kis menedék lenne.
A szép, színes karácsonyi gyertyák valóban nagyon hangulatosak voltak, azaz, csak lettek volna, mert egyre kevésbé tudták átadni magukat a karácsonyi hangulatnak. Megéheztek. Jutta azt javasolta, egyék meg a krumplisalátát, és egyenek a beigliből, legalább jóllaknak.

Korán lefeküdtek aznap, de semmihez sem volt kedvük, csak összebújva hallgattak. Többször kiugrott valamelyikük az ágyból, és megpróbálta felkapcsolni a villanyt, vagy odament az ablakhoz, hogy megnézze, lett-e már áram odakint, de hiába. Nem volt.
Hajnalban szokatlanul korán csöngött Jutta mobilja. Az apja volt.
Kislányom, arra kérlek, ne gyertek ma. Anyád egész rosszul volt az éjjel, nemrég aludt csak el altatóval.
Hívtál orvost?
Nem tudom, hogy van-e mentőszolgálat, azt hiszem, nagy a kavarodás, de anyád nem is akarta, hogy megpróbáljam.
Papa, nincs szükséged segítségre? Mi igazán szívesen segítünk.
Nem, nem, köszönöm, maradjatok csak bent a lakásban. Azt hallottam, sok helyen káosz van.
Kavarodás? Káosz? Jutta ezt nem hangosan, csak önmagában kérdezte. Mit is jelent ez?
Hívjál fel, ha mégis segíthetnénk! - válaszolta az apjának.
Jó, de ne telefonálj túl sokat, mert nem tudjuk, mikor lehet megint feltölteni. Most lemegyek a pincébe a campingfőzőnkért, meg a kocsiban használt hűtőládát felhozni, különben mi is itthon vagyunk.
Minek a hűtőláda? Miközben kimondta a kérdést, Jutta már maga is tudta a választ. Persze, a mireliteket abban pakolni ki az erkélyre. Nekik is eszükbe juthatott volna!
Mikor befejezte a telefonálást rögtön ki is ment a konyhába a hűtőszekrényhez. Ó, Istenem! Hiszen itt minden tönkremegy!
Mialatt ő telefonált, Kornél is felébredt, és utánament a konyhába.
Van már villany? Ez a kérdés volt a 'Jó reggelt' aznap. De nem volt villany, és így a reggel sem volt jó. Nem működött a kávéfőző, és egy meleg teát se tudtak csinálni. Pirítóst se. Semmit.
Még jó, hogy a vízzel nincs probléma, és melegvizünk van - mondta Jutta, aki közben tréningruhába bújt.
Csak nem futni készülsz? - csodálkozott rá Kornél.
Nem, a pincébe - felelte Jutta, és elmesélte, hogy miről telefonált az apjával.
Erre mi is gondolhattunk volna, mondta ki Kornél azt, ami Jutta fejében járt.


Miközben kipakolták az egész hűtőszekrény tartalmát az erkélyre, azt mérték fel, mit tudnak enni olyat, amit nem kell sütni, főzni, megmelegíteni, viszont jó lenne, ha elfogyna, mert könnyen tönkremegy. Volt egy öreg fém teáskannájuk, azt egy vasrácsra tették az erkélyen, és meggyújtottak egy gyertyát alatta, úgy forraltak fel nagy nehezen egy kevés vizet. Kávénak, teának, ha szokatlan módon is, de jó lett, még valamilyen tasakos por levest is lehetett vele készíteni. De mást nem.
Mikor mindennel elkészültek, nem tudták, mihez kezdjenek. Olvasni lehetett, hiszen a nappal meghozta a világosságot, de nem volt türelmük semmihez. Tébláboltak ide-oda. Egyszercsak Jutta azt vette észre, hogy Kornél az üres üvegeket tölti meg vízzel.
Azt meg minek? - kérdezte.
Ha netán víz se lenne - mormogta Kornél. - Ezután mindenből tartalékolunk valamennyit. Az ünnep után az első dolgom lesz, hogy veszek egy spirituszfőzőt.
Igen, bólintott rá Jutta. Ha nyitva lesznek a boltok, gondolta magában.

Dél körül felhívták megint Kornél szüleit. Ott sem állt még helyre az áramszolgáltatás. Szerencsére az ő szüleinek fafűtéses cserépkályhájuk volt a házban, nem fáztak, csak a modern elektromos tűzhelyük nem működött. Viszont elő tudták venni a fészer mélyéről a már régóta senki által nem használt fafűtéses öreg tűzhelyt, amelyen még Kornél dédanyja főzött valaha. Kint a szabadban, a fészer hosszan előrenyúló fedele alatt felállították, és befűtötték. Kornél édesanyja nekik is adott tanácsokat a telefonba:
Főzzetek meg egy nagyobb adag krumplit azon, amin főzni tudtok. Az sokáig jó, és hidegen is ehető. Ha összetördelitek és egy kis olajjal puhábbá teszitek, jól megfűszerezve borssal, mentával, kenyérre kenhető, nagyon finom.

Kornél és Jutta csak néztek egymásra, míg hallgatták együtt a mama tanácsait. Az egész olyan lehetetlen dolognak tűnt, mintha valami hosszabb hadiállapotra kellene berendezkedniük. Csak lesz már áram végre, nem?

Kora délután, még a sötétedés kezdete előtt elkezdett esni a hó. Szép nagy pelyhekben hullott, lassan, komótosan, mint akinek nem sürgős.

Majdnem pontosan 24 óra telt el, mire ismét lett villany. Nagy örömkiáltásokat lehetett hallani sok felől, aztán csalódott hangokat, mert megint megszűnt az áram. De akkor már csak egy fél órányira. Estére helyreállt az egész városban az áramszolgáltatás.
Az esti híradót sokan figyelték aznap. A károk helyreállításáról és a felelősök megtalálásáról beszéltek.
Hányan gondolkodtak vajon el azon, amit az ünnep fényei helyett a sötétbe borult ünnep üzent? Hányan mentek el az ünnepek után Kornélhoz hasonlóan spirituszfőzőt venni, és vészhelyzetekre tartalékokat beszerezni?
Nem tudom. De a világunk rendje nagyon törékeny, sajnos.
3933
vadvirag47 - 2017. december 12. 06:00:28

Komoly, jó írás. Felhívja a figyelmet az ember, elektromosságra berendezett világának végtelen törékenységére. Érdemes elgondolkodni rajta, és tenni ellene, hogy az ilyen esetekben sem maradjunk étlen, szomjan, fűtés, világítás nélkül, és főleg ne védtelenül, mert ebben a felfordult világban, minden megtörténhet - legyen ünnep, vagy hétköznap.
Arra sem árt gondolni, hogy milyen "vattaburokban" élünk, és a kisebb nehézségek ellenére nagyon meg kellene becsülni, azt hogy béke van, és viszonylagos jómód - bár sajnos nem mindenkinek. Szeretettel olvastalak. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.