Kitti: HM Közös! Téveszme
Malvin hirtelen ébredt reggel. Valami rémség fenyegetése riasztotta tudatát ébredésre és azonnal felült az ágyon. körbenézett. Az ablak zárva, a szobában minden a helyén. A falióra ketyegő ritmusát is érzékelte már. Teljesen felébredt. Kiugrott az ágyból és a félig behúzott sötétítőfüggönyt szorosan záródóra rántotta.
- Na, még csak az kéne! Hogy itt lesekedjen! Hogyisne! - sziszegte nagy indulattal és hamar öltözni kezdett.Dolgozni készülődött, bár utálta a munkáját, de elkésni nem akart. Már az utcán járt, amikor eszébe jutott, hogy talán nem zárta be az ajtót. Visszafordult.Felszaladt a pár lépcsőfokon és lenyomta a kilincset.
Az ajtó zárva volt. / Kitti
Régóta magányosan élt, vagyis az érzéssel, mert az ott volt.Soha nem hagyta nyugton, figyelte minden mozdulatát. Érdekes az arcát, soha nem látta. Eddig éjszaka soha nem kereste vajon most mit akart.
-Malvin ma nem csináltál jól semmit, még nem is ettél. Valami baj van? - Kérdezgették a kollégái, furcsának találták a viselkedését. /Mária
Malvin, csak nézett maga elé és a szavak, amit a kollégái intéztek hozzá, alig jutott el a füléig. Nem tudott elszakadni attól az érzéstől, amit éjjel érzett, amikor azt észlelte, hogy a rém leselkedik utána. Azt azért tudta, hogy bármi is történik munkaidő után és előtt vele, az nem befolyásolhatja a munkájának a minőségi elvégzését.
- Bocsi! Nincs gond, csak rossz hírt kaptam egy közeli ismerősről - közölte a többiekkel, mosolyt erőltetve az ajkára. (Jártó Róza
Hazafelé mégis gyakran tekintgetett a háta mögé és az egyik mellékutca sarkán egy fának dőlve nézegette az utat.
- Biztosan itt van és engem figyel - gondolta. Szaporázni kezdte a lépéseit, szinte szaladt. A lakás ajtajában még hátranézett, gyors mozdulattal nyitotta az ajtót, belépett és azonnal kulcsra zárta. Le sem vetkőzött, berohant a hálószobába és benézett az ágy alá. Majd a szekrényeket nyitogatta ki. Hirtelen megtorpant és meredten bámulta a csillárt. / Kitti
A csillár gyér fényében, meglátta saját árnyékát. - Hát, bejöttél? - kérdezte, és hadonászni kezdett a kezével.
A falon minden mozdulatának az árnyjátéka megjelent.
Malvinon kitört a félelem, szemével követte árnyékát./Maria
- Nem, nem. Menj innen! Hagyj! - kiáltozta, miközben a villanykapcsoló felé ment. Lekapcsolta a villanyt, az árnyék eltűnt, és megjelent a rém, ahogy álmában is, és eddig mindig látta. Szemét rászegezve mereven nézte, miközben az ágyára hátrálva leült.
- Mit akarsz tőlem? Mit akarsz? - Kiáltotta végül.Lerántotta magáról a pulcsit, ledobta a földre. Felnézett. A rém, ott ült a csilláron és nem mozdulva vigyorgott rá. Pillanatokig azt hitte, hogy elhalt férjének kisfiú képe ül ott, valami rémisztő arccal. Félt. Meg akarta szüntetni a félelmét. Kapkodva csapongtak a gondolatai, mitévő is lehetne, hogy eleméssze ezt a fertelmes rémet maga előtt. / Kitti
Malvin rettegett, csak nézte a rémet. A légkör megfagyott körülötte. Mély levegőt vett, majd határozottan mondogatni kezdte:
- Nem kell félnem, ez nem egy szörny, nincs itt senki sem! - óvatosan közelített a szörnyeteghez, aki sátáni kacajba tört ki. Malvin halálrarémült. Megállt minden apró lépésnél. Közben folyamatosan ismételgette a mondatot.
- Nem kell félnem, ez nem egy szörny, senki sincs itt.
Hirtelen zajt hallott a konyha felől. Olyan hang volt ez, mint amikor valaki becsapja az ajtót. Eltűnt a rém. Ismét az ajtó nyugatalanította Malvint. Vajon bezárta, amikor hazaért? Becsukta a hátsót is? / Kata
És ha bezárta, akkor megvédi bármitől is? Egy dologban biztos volt Malvin. Eddig ő volt aki rémüldözött, aki félt ettől a rémnek elnevezett valamitől, pedig eddig semmi jelét nem adta annak, hogy őt bántani akarná. Sőt! Most is mikor már majd elájult a félelemtől, a "rém" elment. Se ijesztő illatot, se semmi jelet nem hagyva maga után.
- De akkor mit akar tőlem - kérdezte önmagától.
Különös vágyat érzett arra, hogy kimenve a konyhába teát készítsen magának. Ezt annál is inkább érdekesnek érezte, mert mindig is egy könnyű, úgynevezett "macis" kávét szokott meginni, ha valami folyékonyra, valami megnyugtató itókára támadt kedve. /Jártó Róza/
Apró kortyokkal itta a kávéját - inkább mégis azt készített magának -, valósággal húzta az időt.
- Talán csak a magány teszi? Nem értem... hiszen nem képzelődtem, ott ül a csilláron, láttam!
Viszont nem mert visszamenni. Milyen jó, hogy betettük ezt a kinyithatós kanapét a konyhába vendégágynak - gondolta, és talán mondta is halkan maga elé. Igen, ma éjjel itt alszom, nem megyek be a szobába. Majd reggel, tiszta holmiért.
Kimerülten rogyott le a kanapéra, és... / Pilla
Takaró nélkül összekuporodva elaludt.
Nagyon szép helyen járt, találkozóra sietett, már majdnem odaért, de siettében elesett. Már megint itt vagy! - ordította, és a saját kiabálására felébredt.
Csuromvizesen, remegett a konyhában. Odakint még sötét volt./ Maria
Nem merte felkapcsolni a villanyt. Tudta, hogy a rém most is ott ül a csilláron, a drága fa csilláron, amit még az urával vettek Erdélyben. Gyönyörűen faragott tulipánokkal a végein. A szörny pedig ott ül a tulipán hajló tövében és őt nézi. Nem, így nem lehet élni. Ez nem élet. Folyton rettegni attól, hogy a közelében van és nem tudni mit is akar. Döntött. A boszorkányokat is elégették régen, hát ő a rémet fogja. A gázgyújtóval szépen megpörköli a lelógó lábát. Csak a lábát és nyilván el fog égni. Óvatosan állt fel, majd osonva lépkedett a konyhában a gázgyújtóért. Tapogatva keresgélni kezdte a sötétben, mire végre a kezébe akadt.Óvatos léptekkel lopakodott be a szobába, ahol még aludni sem mert, szemét a csillárra szegezve, bár a sötétben nem látott semmit a világítótest cirádás alakján kívül. Viszont tudta, merre lógnak le a rém apró lábai. / Kitti
Hadonászott a gázgyújtóval, de nem érte el a lábacskákat. Kell valami amire felállok,
hát persze a virágtartó. Ott van az ablak előtt, ide kell hozni. A gondolat, hogy végez a rémmel, teljesen felvillanyozta, már nem félt./Maria
Elkezdte lepakolni a cserepesnövényeket az állványról. Állt, kezében a cseréppel és nem tudta hová tegye. Hirtelen gondolta meg magát. Visszahelyezte a virágtartóra az eddig fogott cserepet és tekintetével a konyha felé figyelt. A sosem használt hokedli talán jobb lesz.Azonnal indult érte, leállította a csillár alá, felmászott rá és a gázgyujtó lángjával melegíteni kezdte a lábacskákat. Percekig nem történt semmi. Aztán a kiszáradt facsillár vékonyka cirádái lángra kaptak. Ez az! - ujjongott. - Már ég a lábad! Megdöglesz! Nem riogatsz többé, te alávaló törpe!
Leszállt a hokedliról, a gázgyújtót kivitte a konyhába, majd visszatért. Hatalmas lánggal égett a csillár,a biztosítékot levágva lobogott a láng, égette a födémet. Malvin boldogan nézte. - Na, most aztán biztosan véged!- állpította meg elégedetten. / Kitti
És akkor egy lángsugár elindult . Először Malvin nem is hitte el, hogy ez előfordulhat. A láng, végig kúszott a plafonon, majd ráfordult a falra. Ott az ablak alatti részen szinte araszolva, hogy a párkány amin a virágok teleltek meg ne sérüljenek tovább ment egész az ajtóval szembeni falra. Oda ahol a rémet először meglátta és ott elidőzve, feketére égette a falat. Pont olyanra mint egy ajtó és kihunyt a láng.
Malvin csak állt és nézte a fekete foltot.
- Mi lehet ott, mi az, amit neki a rém mutatni akar? - mert akkor már tudta, hogy nem az ő rémíszgetésére jelent meg az a valami, amit ő rémnek gondolt. /Jártó Róza/
Elmélkedésében megfeledkezett az égő tetőről. A tűzoltók szirénázva közeledtek , megakarta nézni mi lehet az.
Indult kifelé amikor egy égő gerenda a lába elé esett.
- Hát nem nyugszol, már megint, újra kezded./ Maria
A tűzoltók elrántották Malvint a veszélyes tűzeső alól, majd beültették egy mentőautóba.
- Mi okozta a tüzet? Tudja, kedves? Észlelte?
Malvin csak nézett. A füst kaparta a torkát, ám őt csak az foglalkoztatta, hogy csilláron ücsörgő rém elégett-e. Mire eloltották a tüzet, majdnem leégett az egész ház. Lakhatatlanná vált. A polgármester megszánta az egyedül élő asszonyt és azonnal átengedett számára egy apró üres garzont, amíg az ővét rendbeteszik. Átszállították Malvint, pár kimentett holmijával. Mikor végre egyedül maradt, kipakolt, nyujtózott egyet. Felnézett a plafonra, szeme megakadt a csilláron. Dermedten bámulta. A rém ott ült a világítótest szélén és vigyorgott rá. / Kitti
5396
Kitti - 2017. december 09. 09:53:01

Élvezettel írtuk együtt. Igazán jó móka volt.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.