Kitti: Répa
Az úgy volt, hogy mikor az óra csörgött, hát akkor épp nem az a langyos kellemes és nyugodt melegség járta át didergő tagjaimat, mint egyéb reggeleken. Összekuporodva húztam magamra párom takaróját is, és elképzeltem megfagyott lábam, ahogy kiteszem a takaró alól; ráállok és összekarcolom jeges körmeimmel a parkettát. S ha ez nem riasztana vissza a felkeléstől, akkor szívem bizonyosan dermedten fagy meg két dobbanás között, bennem rekesztve a légvétel igényét végleg. S bizonyára jeges darabjaim úgy törnek milliom darabra esésem következtében, hogy pattanó, fagyott részeim lekarmolják a falról parafa tapétánkat, s mély árkokat vájnak a szekrényeken.
Ezekkel a gondolatokkal csillapítva lelkiismeretemet, szépen beleszenderedtem az újabb szunyókálás első állomásába. Egy darabig... Kisvártatva az órára pillantva rémülten - konstatálva, hogy most kéne indulnom - kipattantam az ágyból, fél métert szánkázva az ágyam előtti szőnyegen, és kétségbeesetten hadonászva az ablakpárkány után kapaszkodóként - No, a végén még igaz lesz, amit képzelegtem - gondoltam rémülten, s mivel a víz levert, beálltam fél percre a zuhany alá.
Nem kellett volna. A zokni nem akart a lábamra mászni, a hátamon kis erecskében gyülekeztek a vízcseppek, s azonnal rátapadt a pólóm. A farmerem gombját nem találva fél lábon ugráltam a cipőmet kutatva, mire nagy nehézségek árán rátaláltam a fémgomb bújtatójára is.
Ahogy kivágódtam a kapun, valami hatalmas zimankó terült végig az arcomon, beletúrva a szemem nyálkahártyájába is, amitől patakokban kezdett folyni a könnyem. " Mi lesz még?" Kérdeztem magamtól hangosan. Még jó, hogy nem volt mellettem senki.:) De azért pompás, hogy nem tudtam a választ, mert bizonyára visszafordulok, ha tudom.
A metró langymeleg fülkéjében újra rám tört az álomkór, s a nagy igyekezetű hessegetésében nem vettem észre, hogy mellettem a nő rosszul van. Két perc nem telt el, s a nadrágom, a cipőm szépen tele lett azzal a répás végtermékkel, amivel az illető megkínált engem. Ó, Utastárs! Mond, mit tehetek érted?! Gondoltam gyorsan, de a gondolatot nem folytattam, ahogy végigmértem meggyalázott lábam.
A mozgólépcsőn már persze rám fagyott az anyag, de egyetlen előnye feledtette velem ezt a kellemetlen hibernálást. A szél vitte a szagot is, felmentve ezzel a rohamokban rám törő émelygés alól.
Munkahelyem alagsorában végre berontottam az öltözőbe, ami persze üres volt már. Fűzni kezdtem a cipőmet, s a fűző között megbújó emésztetlen répákat pöckölve gondoltam arra, most kéne hazamennem nyomban. Két öklendezés között kinyitottam a duplakeretes ablakot, mire az irdatlan huzat, arcomba vágott legalább kéthektárnyi avart.
Jól van, gondoltam, Isten megpróbál, hát van ez így...
Munkahelyemen végig az a nyomasztó gondolat kísértett, hogy az összes degeneráltnak velem van ma kapcsolata, amitől kissé rezignáltan vettem tudomásul, hogy az idő nem halad. Végre elérkezett az ebédidő, ami minimum fél órás felmentés a munka alól. Nosza! Irány az étterem. Hamar lelohadt a lelkesedésem, mert az ebéd rántott leves volt, és nem akarom elhinni! Répafőzelék!
A délután már könnyebben telt, de csakis azért, mert a délutánok mindig gyorsabban telnek. Végszóra érek a gyerekért, a boltban viszont nincs már kenyér, mehetek újra visszafelé. Szép ez a nap, tényleg!
Otthon már a fellélegzés előtti pillanatokat élem, mikor észreveszem, hogy nyulamnak nincsen tápja. Te jóég! Mehetek ki a zöldségesbe...répáért.
Hazaérve lerogyok a konyhában, és remegő hangon mesélve lányomnak a velem történteket, ő azt mondja:
- De, tudod, én téged akkor is a világon a legjobban szeretlek!
S a nap folyamán először nyugodott meg háborgó lelkem, lányom csókjain.

2006.11.20.
5396
Kitti - 2019. november 02. 18:11:21

Milyen igazad van kedves bigeszab! Tényleg! Rose

2720
bigeszab - 2019. november 02. 14:52:27

A felnőtt ember átlagos alvás igénye . még öt perc!
Grin

5396
Kitti - 2017. december 22. 08:07:49

Drága Edia! Élvezettel és mosollyal a számon kortyolgattam veled a vanilia- és répamentes kávét. Nagyon örültem a pillanatnak! Köszönöm!Rose
kit

5396
Kitti - 2017. december 22. 08:06:34

Kedves Babu!
Ez a répás napról készült írás, nagyon nagyon régi és bár vannak valós elemei, nagy része fantázia. Csak olyan tollgyakorlat volt. Smile Köszönöm, hogy olvastál!Rose

5396
Kitti - 2017. december 22. 08:04:34

Köszönöm Marika, hogy itt jártál olvasni! Örültem neked. Rose

5548
babumargareta - 2017. december 21. 22:33:03

Különleges események egy monoton reggeli mozgalomban.
Mosolyogva olvasatm kedves történetedet.
Vannak napok és napok,ilyenek meg olyanok.
Ez a te napod nem volt nagyon szerencsés.
De lehet még lesznek érdekesebbek is .WinkCool
Szeretettel olvastam....BabuRose

5555
Maria HS - 2017. december 21. 19:18:10

Vannak napok: "Őrült nap várt rám
Minden megtalált
Ezer gond, száz baj
Fejemre szállt" /Dalszöveg/
Jó volt olvasni tetszett: Maria

5396
Kitti - 2017. december 20. 23:34:14

Köszönöm szépen Rita, hogy olvastál! Örültem neked, mint mindig!Rose
kit

5396
Kitti - 2017. december 19. 00:54:08

Á, nem. Gomba volt. Smile Köszönöm hogy olvastál!

5786
horla51 - 2017. december 18. 19:35:15

lehet, hogy répa volt a jeled az oviban Smile

vannak ilyen napok, amikor minden összejön Sad

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.