Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Simon Dávid: A szatyor
Hát, ezt sikerült összekukáznia a körúti szélnek az éjszakában, ezt az üres nylon szatyrot. Könnyen emelgeti fel, a nyitott égbolt felé igyekszik, aztán a zebrára zuhan ez a fekete szar. Tarr Béla filmjelenet lehetne. Percekig venni, ahogy a csóró szatyor szerencsétlenkedik az úton, néhány autó áthajt rajta, de meg se kottyan.
Így érzem én is magam, hosszú lépések után könnyedén elemelkedve a földtől. Meg hát, kin nem gázoltak át?
Aztán csak felkap a szél, csak tovább mindig.
Mellettem vidéki nyugdíjas csoport. Egy wc-kefét vesz elő valamelyik szegény öreg zsákjából a csop. vezető. Szerintem az uzsis szütyő lett volna az eredetileg, de szendvics helyett más került oda. Némmá, he, mit hozott magával a Sanyi? A szaros keféjét. Mindenki szakad. Sanyi nem, neki ez természetes, Sanyit már felkapta a szél, nem törődik. Kicsit odébb lágy káromkodások vegyülnek fogszabályzós tinilányok parfümével a levegőben. Világrekord mennyiségű bazmeget tolnak ki a szájukon egy perc alatt, a fiatal srácokat azzal hergelik, hogy néha összesmárolnak, a fiúk meg azt gondolják menőnek, hogy egymás ölébe ülnek, így próbálnak imponálni. A lányoknak. Nem értem, tovább is állok.
Engem még fűt a nyár a tízfokos sötétségben, túl minden kiábránduláson mindezt végtelen szépnek látom. Már a szatyrot, ezt a makrocsendéletet a mocskos körítéssel.
Kisétálok a szigetig, egy fa alá fekszem, és szatyorrá álmodom magam. Repítsen a szél messze, forró trópusokra, gondtalanságba egy percre, még ha itt is a sorsom, dolgom.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.