Kitti: Állataim
Már kicsi gyerekként szerettem az állatokat, és különféle fajtát próbáltam meghonosítani otthon. Mivel anyám elájult az első békagyüjteményem láttán, hát hosszú időre lemondtam arról, hogy állatom legyen. Egészen a felnőtt koromig. Akkor azonban széles gyüjteményre tettem szert. Kezdődött egy oroszlánnal, akit úgy hittem elég egyszer megszelidíteni. Nem volt az. A végére olybá elvadult, hogy kénytelen voltam megszabadulni tőle. Folyton vadászni akart és eldicsekedni a trófeáival. Igaz, addigra kaptam tőle egy kisoroszlánt és egy rákot is. A kisoroszlán szintén vad lett, el is csatangolt. A rák azonban sokáig maradt és sok gondot okozott. Először is nem bírt járni. Sem előre, sem pedig hátra, és átmenetileg kerekesszékben tologattam pár évig. Néha azt hittem, nem is rák, hanem pióca, mert ha nem figyeltem oda, nekilátott és szívta a vérem. Nehéz volt rendes kosztra szoktatni. Inkább beszélgetni akart. Én azonban nem tudok rákul, ő meg nem akarta érteni amit én mondtam neki. Ezért aztán kiraktam egy út szélén. Azonban félő, hogy valamikor újra rámtalál. Pár év után aztán, beszereztem magamnak egy kost. Azonnal megajándékozott egy skorpióval. Imádtam odabújni a kosom bolyhos bundája közé melegedni, és úgy tűnt minden szavam érti, mert sokat kedveskedett. A skorpiót együtt becézgettük egy ideig. Ahogy azonban múlt az idő, hát elkezdett üzekedni. Úton-útfélen, kocsikban, vonaton és erdőkben, lépcsőn és idegen helyeken, bárhol képes volt és bárki megfelelt neki. Már a drága gyapjacskáját is felkínálta egy-egy pásztoróráért. Mit órákért? Percekért is. Ráadásul majdnem szétverte a ház oldalát, annyiszor szaladt már neki a fejével. Kénytelen voltam elhajtani a háztól. Pedig a gyapjú szépen hozott a konyhára.Viszont most már tudom, hogy kost soha többé nem hozok a házhoz. Próbáltam halat tartani, gondoltam azzal nincs gond. Viszont semmire sem mentem vele. Csak tátog és bámul, úszkál, még símogatni sem lehet. Azonban az ő életterét rendezni kell ahhoz, hogy jól érezze magát. Nos, a hal is ugrott. Ki az akváriumból, amíg nem voltam otthon… A skorpió viszont még meg van,vigyázok rá erősen, mert nagyon megszerettem, bár látom, igazán kívánkozik kimenni már a nagyvilágba. Elhatároztam,hogy engedni fogom, menjen. Így aztán, jelenleg csak kutyám van, ami őrzi a házat. Bent pedig egy macska, hogy ne legyen egér. Mivel társas lény vagyok, hát beszélgetnem is kell valakivel, ezért aztán egy nagysándor papagájjal remekül szót értünk. Ennyi haszonállat szerintem elég is, nem kell több.
5786
horla51 - 2017. december 28. 20:17:05

nehéz dolog a pár, és mindenféle kapcsolat. A papagáj is csak egy ideig nyerő, olyan mint a visszhang, néhányszor teszteljük, aztán odébb állunk! Ha jól értem....

5802
riskatehenke - 2017. december 28. 19:17:47

A békákat élve, vagy halva gyűjtötted? Ha már gyűjteményről van szó.

Te vagy a 2. nő, akiről hallottam, hogy szereti a békákat. :-)
Nálam a vízóra aknájában szoktak tanyázni kecskebékák, de nem tudom meddig, mert múltkor beköltözött egy vízisikló is a drága gyermekével. Szóval szerintem kb annyi is volt egy idő múlva a brekiknek.

Sikerült a halászlé? Abból a halból főzted, ami meglépett az akváriumodból?

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.