Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Demény Beáta: Egy téli nap története: Hatodik történet (2018. február)
Télanyó fehér kabátba öltöztette a fákat.
Kertemben dermedten mered az óriás tuja és a fenyő, hófödte háztetők, és füstölgő kémények panorámája tárul elém nappalim ablakából. A hó egyre hull, már vagy húsz centi vastag réteg burkolja a teraszt.
- Még por hó van, most kell letakarítani a bejárati lépcsőt, és a teraszt, most még könnyebb, később ráfagyhat. – gondolom magamban.
Felveszem a hótaposót, kabátot, seprűt, lapátot ragadok. Kertes házban nem lustulhat el az ember. Jól esik a friss levegő. Gyors mozdulatokkal dolgozom, nem szeretek teketóriázni. Felszórom a lépcsőt fahamuval, hogy ne csússzon.
- Farsang ideje van. – Kész is a tervem, hóembernek öltözök a közelgő bálba.
Lerázom a havat a talpamról, benyitok az ajtón a házba, mikor megszólal a telefonom:
- Szia Magdi vagyok! – hallgatom szomorú hangját.
- Szia Magdi! Mi újság? – kérdem.
- Nagyon magam alatt vagyok! – mondja.
- Mi történt? – kérdem.
- Két dolog is! A nővérem nagyon beteg, negyven kilóra lefogyott, a lába üszkösödik, és azt mondták az orvosok, hogy amputálni kell! Ez nem elég borzasztó nekem, még a kutyám is összecsuklott, leesett a lábáról, és elment… Mi lesz a harmadik?
- Megértem, hogy szomorú vagy! Nálunk is van a családban beteg, 82 éves cukros rokon, akit most engednek haza a kórházból. Egyedül él, és a fia úgy ítéli meg, hogy nem lesz képes egyedül ellátni magát. Sajnos az élet ilyen, kihívásokkal teli. Segítenünk kell a rászorulóknak!
Beszéljünk vidámabb témáról, csak hogy egy kicsit feldobjalak! 10.-én lesz farsangi bál. Jössz? Ránk fér egy kis vidámság! Én már ki is találtam a jelmezemet.
- Majd meglátjuk, hogy alakul.- mondja, és elbúcsúzunk.
Az ablakhoz lépek, és megint nézem a hóesést, a mozdulatlan fákat, az alvó természetet. A tél olyan, mint a halál. Egy kicsit azért jobb, lehet szánkózni, síelni, korcsolyázni, sokat olvasni, írni. Nem kell sokáig téli álmot aludni, hamarosan jön a tavasz, már elő is vettem a vetőmagokat, és kis cserepeket, hogy palántát neveljek…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.