Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Talán , egyszer , valamikor
Forró nyár elejei délután levegőtlen a lég, izzik a lábam alatt a beton, ontja a hőt felfelé felém egyenesen az orcámba. Forróság elönt , a következő pillanatban patakokban folyik a víz rólam, ruhám átázott verítékemtől.

A lakótelepi magas házak közé ilyenkor a szellő sem merészkedik . Fák, bokrok mereven strázsát állnak a kertet díszítő virágokra szigorúan vigyáznak . Nem engedik át a forró , lángoló napsugarakat nehogy megégesse , elszárítsa őket.

Előttem egy fáradtnak tűnő fekete macska lassított mozdulatokkal bemászik az út mellett parkoló egyik árnyékot adó személyautó alá.
A hőségben ő sem vadászik.
Élettelennek tűnik a nagy melegben minden. Senkit nem látni a környéken. Senkit. Sem embert, sem állatot, de még a bogarak sem repkednek a lakótelepi házak előtt kialakított virágoskertek körül úgy ahogy mindig szoktak.
A nagy meleg elől mindenki , a legapróbb lény is elbújt, elmenekült .

Lassan haladok tovább a házak előtt . Alig várom végre hazaérjek. Szédülök , a szám kiszáradt, szomjazom.
Hamarosan otthon leszek. - Gondoltam magamban. - A házunkat már jól láttam. Pár lépés és csillapíthatom szomjam, ihatom a hideg vízből amit még kora reggel indulás előtt a hűtőbe tettem. Semmi másra nem gondoltam, mint az éltető vízre, amire már szervezetemnek nagy szüksége volt. Hamarosan otthon leszek, ihatok. - gondolatban adtam az erőt önmagamnak, mert már úgy éreztem, mintha a Sivatagban lépkedtem volna a hőségtől kiszáradva .

Előttem szép lassan kinyílt egy közeli emeletes ház bejárati ajtaja. Egy néni imbolyogva fogta a kilincset . Látszott ő bizony egyedül sehova nem tud menni, hiába volt kezében a kampósbot amire támaszkodott. Boldogan nézett rám , majd kissé zavartan dadogva megszólított:
- Kedvesem ! Jönnek mások is erre ? Olyan egyedül vagyok, nincs aki beszélgessen velem. Annyira szeretnék kicsit sétálni, de nem merek elindulni .A gondozóm nem jött, mert párja van , pedig fizetem rendesen. Gondoltam arra leváltom, felmondom vele a Szerződésem, mert így minek , ha nem jön, nincs itt velem most sem.

- Pedig ahogy én látom, a néni nem indulhat el egyedül , mert imbolyog, bizonytalanul áll, nagyon gyenge . Jobb lenne leülne kicsit mielőtt elesik.
- Látja, ott van a székem bent a folyóson . Ott ülök minden nap, de én nem akarnék tovább ülni, menni szeretnék, de nem jön a gondozóm, hogy sétáljon velem. Ő amúgy sem sétál, hiába kérem rá.

- Sétálni szeretne ? Én segítek, hogy a néninek vágya teljesüljön . A ház végéig szép lassan elsétálunk és vissza. Időnként meg - megállunk pihenni.
- Sétálunk ? Jaj de jó kedves. Sétálunk? Jaj de jó !
Megfogtam karját a hóna alá nyúlva , majd elindultunk utunkra . Amikor éreztem elfáradt megálltunk. Pihenésképpen beszélgettünk, majd újra elindultunk. Lassan eltipegtünk a ház végéig, megfordultunk , kicsit ismét megálltunk pihenni , aztán folytattuk visszafelé utunkat oda , ahol a néni lakik .
- Jaj, de jó kicsit sétálni. Szót fogadó vagyok , nem vagyok rossz? Nem szeretnék csalódást okozni , rossz lenni .
- Nem rossz a néni.- feleltem mosolyogva.
- Le kell váltanom a gondozómat, mert ő ilyent nem tesz meg nekem.
- Nem kell leváltania. Engedje őt is pihenni a családjával. Amíg pihen, időnként jövök megsétáltatom, ha ismét látom a lépcsőházi ablak előtt ülni.
- Tényleg ? Jaj, de örülök, hogy sétálhatok !


Éreztem a gyengeségtől izzad , az izzadságtól átázott ruhája a hóna alatt. Visszaértünk a lépcsőházukhoz.
Bekísértem , ott leültettem székére ahonnan az embereket szokta nézni, akik arra járnak.
Boldog volt, szinte repkedett örömében. Elkapta kezem, meggyengült ujjacskáival simogatta kézfejemet , ujjaimat :

- Köszönöm szépen kedvesem . Nekem ez a séta nagyon jól esett. Boldog vagyok nagyon. Láthatom még valamikor ?
- Persze, bármikor, ha megtetszik mondani mikor van itt általában. Megmondja, én meg kicsit megsétáltatom.
- Pontosan nem tudom megmondani. Nem tudom mikor ültetnek le ide ismét .
- Nem baj, majd el nézek erre .
- Köszönöm szépen drágám. Nagyon szépen köszönöm a sétát.
- Nincs mit, máskor is.

- Hamarosan én is megöregszem, talán engem is lesz aki így megsétáltat, ha mégsem , a Jó Isten meghálálja eddigi tetteim . - gondoltam magamban.
- Na , erre ne számíts . Erre aztán ne számíts. - válaszolta önmagának gondolatom.

Szerző : Putterer Magdolna Léna /
4204
pathfinder - 2018. június 20. 15:46:11

Kedves Léna!

Milyen kevés is boldoggá teheti a másik embert, időnként nem is gondolnánk! Csak sajnos mindenki magával van elfoglalva, és nem jut ideje másokra, pedig néha tényleg elég lenne néhány jó szó, vagy fél óra séta, amint bemutattad.

Nagyon szép és érzelmes novelládhoz szeretettel gratulálok:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.