Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: Balatoni kikötő: Második történet (2018. július)
Az apartmanban a szobám ajtaja nyikorogva nyílt ki. Az egész szoba nyugodtságot sugárzott. A fal bézs színű és gyönyörű festményekkel várja az arra tévedő turistákat. Anyáék szobája kicsit tágasabb, de a stílus ugyanaz. A közös konyhában épp a kedvenc levendulateámat készítettem, mikor hangosan megkérdeztem anyát:
- Vajon még kik laknak itt?
Legnagyobb meglepetésemre egy férfihang válaszolt.
- Egy német és egy magyar pár vannak még itt - mondta.
- Köszönöm - fordultam felé meglepetten. - Te is turista vagy?
- Enyém az egész apartman. A nagybátyámtól örököltem. Péter - nyújtotta a kezét.
- Elizabet.
Kézfogása puha és szelíd volt. Szemei mély barnán ragyogtak. Barna, göndör haja teljesen elvarázsolt.
- Miért pont Keszthelyt választottátok? - kérdezte Péter.
- Mert ez a hozzánk eső legközelebbi Balaton parti város. Tudod, Péter, a balatoni nyaralás volt minden álmom. Keszthely ezt megadja nekem. De a legféltettebb vágyam az, hogy eljussak még az idén Siófokra is.
Péter felnevetett.
- Drága Betti, honnan jönnek ezek az álmok?
- Elizabet.
- Nekem csak Betti maradsz - és mosolyogva megcirógatta a hajamat.
- Tudod, reggelente, hétvégén, mikor az embernek van ideje ébren álmodni, onnan származik ez a gondolat - méláztam el.
- Ezt a térképet azért vigyétek magatokkal - nyújtotta felém a gondosan összehajtogatott papírt.
- Köszönöm, Péter. Te mindenre figyelsz.
Másnap már lágyan sütött a nap, mikor felébredtem. Ezúttal óracsörgés szóba sem jöhetett. Kopogtattak az ajtón.
- Igen, tessék.
- Gyere kislányom, reggelizzünk - szólt apa kedves hangon.
Magamra húztam a kedvenc egész ruhámat és már szaladtam is reggelizni.
Nem telt el sok idő és indultunk is a partra. Majd kiugrottam a bőrömből, olyan izgatott voltam, hogy végre mehetünk strandolni.
A parton finoman omlott le rólam a műszálas ruha és én lassan lépkedve elindultam a végtelennek tűnő víz, a Balaton felé. Talpamat simogatva érintette az áradó víz és a süppedő homok. Minden egyes lépésnél éreztem az aljzat kavicsait. A vizet a karomra fröcsköltem, majd belemerültem a tóba, teljesen. Úsztam és hagytam, hogy lebegjek a víz felszínén. Felejthetetlen élmény volt. Lassan ideje indulnom - gondoltam magamban. Ráérősen lépkedtem a part felé. Majd szaladtam. Anyáékhoz. Anya a kezembe nyomta a törülközőmet. Míg lassan itattam fel a vízcseppeket, le nem vettem a tekintetemet a Balatonról. A kockakővel kirakott sétányon elhelyezett padon üldögélve figyeltem, hogyan játszanak az emberek a vízben.
Az elkövetkezendő napokban Keszthely felfedezésén túl még ellátogattunk Badacsonyba és Tihanyba is, ahogy Péter javasolta.
Talán mindennél fontosabb számomra, hogy megismerhettem ezt a férfit. Reggelente viccelődött velem és tanácsokat adott az utazásainkhoz. A nyaralás utolsó napján, azaz holnap elvisz egy különleges helyre. Hezitáltam. Annyit elárult, hogy az álmommal kapcsolatos. Anyáékat végül sikerült meggyőznöm, hogy menjenek el séta hajózni és látogassanak el egy étterembe is, míg én Péterrel tartok.
Felvirradt nyaralásunk utolsó napja. Én még a reggeli tejeskávémat szürcsölgettem, mikor Péter mondta, hogy induljunk. Csapot papot otthagyva mentem utána. Szűk, macskaköves utcákon sétáltunk.
- Még két utcával lejjebb érünk, és ott lesz az autóm - mondta Péter.
Ő ment elöl, nagy léptekben haladva, én szó szerint szaladtam utána. Végre megérkeztünk.
- Szálljál be, Betti.
Azzal kinyitotta az ajtót. Mikor kényelmesen elhelyezkedtünk az ülésen, becsatoltuk az öveinket, Péter lehajtotta a fejét. Hosszasan nézte összekulcsolt ujjait. Finoman megcirógattam göndör tincseit.
- Mi a gond? - kérdeztem lágy hangon.
Anyám halála óta most járok ezen az útvonalon először valakivel. Mindig egyedül szoktam elutazni a siófoki kikötőbe.
Csak úgy zakatolt a szívem e szavak hallatán. Nem tudtam, pontosan mi vár rám, de bíztam Péterben. Zsigerből éreztem ezt.
- Köszönöm, hogy megtisztelsz a bizalmaddal - törtem meg a csendet halkan.
A motor fölzúgott és már indultunk is. Forgalmas utakon haladtunk. Péter nagyon élvezte, hogy ezen a terepen autózhat. Nagy sebességgel haladtunk, először ültem mellette az autójában, mégsem féltem. Csak néha szólalt meg, miközben a rádió halk zenéjét hallgattuk.
- Fejből tudom az útvonalat. Amikor kicsi voltam, mindig ezen az úton mentünk Siófokra. Tudod, Betti, sokat jelentene számomra, ha valakivel beszélni tudnék az anyámról. Emlékeztetsz rá.
Megérkeztünk.
- Gyere, Betti - azzal kikapcsolta a biztonsági övet és kinyitotta az ajtót.
Szó nélkül követtem őt. A szél lágyan arcomba fújta szőke hajamat.
- Betti, mióta anyám meghalt, teljesen megváltozott az életem. Eleinte azt hittem, beleőrülök a hiányába. 17 éves voltam akkor. Azóta eltelt 5 év, de még mindig fáj, hogy nincsen mellettem.
Lassan elindultunk a kikötő felé, némán. Rövid idő után megérkeztünk. Egymás mellett állva néztük a Balatont a siófoki kikötőből és csodáltuk a tó végtelen kékségét.
- Ez volt anyám kedvenc helye - törte meg a csendet Péter. A kikötőben mindig imádkozott. Főleg azután, hogy megtudta, rákos beteg. Anyámnak volt egy utolsó kívánsága, mielőtt örökre elragadta tőlünk a halál. Azt szerette volna, hogy a Balatonban leljen örök nyugalmat. Bátyám és én eljöttünk ide és béreltünk egy hajót. Mentünk, mentünk, egyszer csak bátyámra néztem, és tudtuk, itt az idő. A gondosan becsomagolt urnát a kezünkbe vettük, leemeltük a fedelét, és a hamvakat a Balatonba hintettük. Fájdalmas volt. Nincs többé anyánk. De az emlékeinkben örökre megmarad. Először azt hittem, nem élem túl a fájdalmat és azt az űrt, amelyet ő hagyott itt maga után. Aztán rájöttem, hogy a gyerekkori élmények felidézésével megnyugszik a lelkem. Ha anyám nagyon hiányzik, elutazom ide. A siófoki kikötő számomra fény az árnyak közt, a béke szigete. Ahogy anyámnak is az volt.
Tekintetünk újra elmerült a végtelen víz látványában. Péter a fejét hátravetette és hagyta, hogy a szél fújja a haját és simogassa az arcát. Én levegő után kapkodtam. Lassan kicsordultak az első könnycseppjeim. Péter nem sírt. Mikor újra kinyitotta a szemét, rám nézett, és azt mondta, induljunk egy csendesebb helyre.
Péter gyönyörű barna szemei ragyogtak. Keze a kezemhez ért. Végigsimította az ujjait az ujjaimon. Bőre tapintása felélénkítette az érzékeimet, pupillám kitágult és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy eggyé váljak vele. Hirtelen lepillantottam. Gyönyörű, finom tapintású kezeit nézegettem. Ő hozzáért az államhoz és lassan felemelte a fejemet, majd megcsókolta az ajkaimat. Péter ingét megmarkoltam és egészen gyorsan összesimultunk. Aznap este a parton egymáséi lettünk.
A búcsúcsókjai még égtek az ajkaimon, amikor kilépett a panzióban a szobám ajtaján. Az ablakhoz léptem. Úgy éreztem, Péter felforgatta kicsiny világom állóvizét. Őszintesége és bátorsága, ahogyan megosztotta velem élete fájó szakaszát, érzékisége és határozottsága teljesen magával ragadott. És az a bizonyos kémia, amely működött közöttünk.
Illatától mámorosan kezdtem csomagolni a ruháimat. Azóta soha nem láttam Pétert. De az emlékét örökre a szívemben őrzöm.
5843
Gant Elizabet - 2018. augusztus 05. 15:34:59

Kedves Róza!

Hálásan köszönöm látogatásodat és azt, hogy lejegyezted kedves gondolataidat. Köszönöm!

Szeretettel:
Elizabet Rose

2135
mami - 2018. augusztus 02. 15:59:14

Kedves Elizabet!

Ennyi érzelem ami ebbe a pár napba benne volt, talán az ember egész életében, ha egyszer esik meg... És ha ennyi idő adatott meg ennek a szerelemnek, mert szerelem volt, akkor ennyire fog a főszereplő emlékezni..., míg világ a világ!
Nekem tetszett.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

5843
Gant Elizabet - 2018. augusztus 01. 16:31:42

Kedves Kata és Tibor!

Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Nagyon tanulságosak voltak!

Szeretettel,
Elizabet Rose

2603
orkutya - 2018. július 03. 19:33:10

Érdekes volt ez az írás, de számomra furcsa is. Persze, nem vagyunk egyformák, de én biztosan nem az édesanyám halálával udvaroltam volna a kislánynak. És mindezt nem pár napos ismeretség után. De működött a kémia, s ez jó. Viszont, ha ennyire jó volt köztük a viszony, hogyhogy még telefonszámot/címet sem cseréltek? Ha engem hagyott volna ott Péter, nemhogy nem zártam volna a szívembe, de elátkoztam volna őt, hiszen önérzet is van a világon...
Ettől függetlenül érdekes volt az írásod. Tibor Cool

4204
pathfinder - 2018. július 03. 12:50:25

Kedves Tollforgató!

Ez érdekes volt. Elizabetről nem derült ki, hány éves lehet, de gondolom olyan 18-20 lehetett. Kissé talán felelőtlennek gondolom, de persze a motivációit és az érzéseit nem ismerhetem. De nekem gyorsnak tűnt a tempó. Vagy talán, ha nyitva hagytad volna, hogy találkozni fognak-e még. De egynyári balatoni élménynek tökéletes, csak a lány viselkedésén nagyon elgondolkodtam...
Az írás viszont nagyon jól sikerült, itt-ott ugyan volt hiányérzetem, de összességében kerek, talán nem is kell mindig mindent az olvasó szájába rágni, had dolgozzon a fantáziája is!

Szeretettel gratulálok:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.