Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: A lovag: Második történet (2018. augusztus)
Mindig szerettem a nagymamánál lenni. Imádom, hogy a hatalmas konyhájában finom, friss sütemény illata száll, mikor megérkezem. Megvan nála a kedvenc helyem, ahova bevackolhatom magam, és míg serénykedik, van alkalmunk beszélgetni. Sok életbölcsességgel rendelkezik, így nyugodt szívvel adhatok a szavára.
- Nagyi, úgy örülök, hogy találkozhatunk. Képzeld, az udvarlóm, akivel tavaly szakítottunk, újra fel akarja venni velem a kapcsolatot!
- Igazán, drágám? - kérdezte, miközben bölcs mosollyal az arcán vágott nekem egy szelet kalácsot. - És milyen módon keresett meg?
- A közösségi portálon írt nekem egy gyönyörű levelet. Az állt benne, hogy megbánta, amit tett, és nagyon hiányzom neki.
- Értem - felelte, majd azon szorgoskodott, hogy porcukorral meghintve még gusztusosabbá tegye a süteményt.
Látszólag nem nagyon kötötte le, amit mondtam neki. Miután elégedetten megszemlélte a művét, elém rakta a tányért és kedvesen megkért, hogy falatozzak. Ezután hozott egy széket, és leült mellém. Mosolyogva megkérdezte, hogy ízlik a süteménye.
- Ó, nagyon finom - válaszoltam porcukortól maszatosan.
- Tudod, drága unokám, mikor fiatal voltam - kezdte a történetet nagyi -, volt egy igen helyes fiatalember a falunkban. Rettentően tetszett nekem, és ezt egyértelműen ki is mutattam neki.
- Komolyan? - ámultam el. - Nem is tudtam arról, hogy nagyapa előtt így éreztél valaki iránt.
- Pedig így volt. A fiúnak nagyon tetszett, hogy ennyire odavagyok érte. Sőt, több korombeli hölgy is ugyanígy csodálta. A fiú pedig élvezte a helyzetet, kihasználta, hogy olyan szép vonásokkal áldotta meg a sors. Aztán egy bálon megismerkedtem nagyapáddal. Ő is sármos volt, mégis visszafogottan, szerényen udvarolt nekem. Egyből beleszerettem. A legközelebbi falubálba már ketten érkeztünk. Az a fiú, aki azelőtt tetszett nekem, ezt észrevéve a rendezvény után elkezdett udvarolni nekem.
- Úristen, nagymami, két generációval korábban is mik meg nem történtek! De ugye nemet mondtál a falubeli udvarlódnak?
- Ó, igen, kincsem. De tudod, hogy miért mondtam el mindezt most neked?
- Miért, mami? - kérdeztem naivan.
- Mert ha egy kapcsolat egyszer nem működött, akkor az a jövőben sem fog. Kérlek, ezt jól jegyezd meg. Ha szakítottatok az udvarlóddal, annak megvolt az oka. Nem javaslom, hogy újrakezdd a kapcsolatot vele. Amúgy pedig, hogy ízlett a kalács, kis unokám?
- Ó, nagyon finom volt, köszönöm. És hálás vagyok a tanácsért is. Lehet, hogy ezután fogom megismerni a lovagomat, és nem szeretném, ha azért szalasztanám el az igazit, mert újra fölmelegítettem a kapcsolatot a régi udvarlómmal. Köszönöm, nagyi, hogy elmesélted a történetedet.
- Nagyon szívesen, kis unokám. Hát nem ezért vannak a nagymamák?
5843
Gant Elizabet - 2018. szeptember 01. 11:54:14

Kedves Rita,

Nagyon örülök a pozitív véleményednek. Köszönöm!

Szeretettel,
Elizabet Heart

5843
Gant Elizabet - 2018. szeptember 01. 11:53:28

Kedves Kata,

Nagyon szépen köszönöm!

Szeretettel,
Elizabet Heart

4204
pathfinder - 2018. augusztus 16. 13:09:33

Kedves Tollforgató!

Szeretettel gratulálok a novelládhoz! Tetszik, hogy a lovagot nem szó szerint értelmezted és ilyen aranyos, életből ellesett pillanatot hoztál erre a hívószóra!

Szeretettel:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.