Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Nőgyógyászaton várakozva / év : 1976. /
Ezen a napon teli volt a váróterem. Orvosra várakozott mindenki.
Voltak anyukák akik egyedül, voltak akik párjukkal együtt ...

Nekem ekkor az első babám, az idősebbik fiam szíve lüktetett a szívem alatt .
Fiatal és boldog voltam nagyon attól a tudattól, ő bennem él.
/ 3 fiammal ugyanezt az érzést éreztem, éltem át minden esetben. :) /
Örömmel beszélgettem a velem szintén boldog, várandós anyukákkal.

Ahogy így beszélgettünk egy fiatalos , csinos, szép arcú úgy 40 - 45 év körüli nő lépett be a váróterembe, láthatóan feldúlt állapotban.
Orvosra várakozva beállt a hosszú sorba.

Rövid idő elteltével amikor megunta / gondolom én / azt, akik az első babájukat várták mind boldogan beszélgettek a még méhükben megfogant gyermekeikről, ő ettől dühössé vált hangosan kitört.
Láthatóan lelkében okozott fájdalmak gyötrik amit akkor még nem értettem, mint ahogy senki sem akik az első babájukat várták.
Így ledöbbenve figyeltük, hallgattuk a feldúlt állapotban belőle előtört fájdalmas, de őszinte szavait , miközben majdnem sírt szegény:
- Ennyire örülnek , mert gyerekük lesz ? Én is örültem , majd ahogy növögetett egyre nagyobb fájdalmakat okozott, majd bántalmazott fiam egy roma nő miatt, akivel megismerkedett . Én örültem neki, nagyon szerettem. Mindenkinek dicsértem menyemet hiszen akkor még nagyon kedves, simulékony teremtés volt , de csak addig amíg fiam össze nem költözött vele és gyermekük nem született. Utána a kedves, simulékony nő megváltozott . Gyűlölni kezdett amit éreztetett velem amikor fiam nem volt jelen , majd már akkor sem viselt el saját otthonomban amikor fiam is köztünk volt .Neki minden kellett ami az enyém volt , de így is ellopott mindent ami neki megtetszett, majd fiamat ellenem hangolta hazugságaival.Lehetőségem sem volt fiammal megbeszélni az engem ért hamis vádakat, mert tett róla el se érjem mindaddig amíg ő fiamat az ellenkezőjéről meg nem győzte. Arról , én gonosz vagyok nincs szükség rám , mert én szét akarom szakítani őket. Mivel fiam mindezt elhitte, ő szintén ellenségként tekintett rám . Menyem kijelentette, ha tartja az anyjával a kapcsolatot őt elveszíti. Fiam,mert szereti, így engem azóta nem keres.Nagyon régóta nem láthatom, de nem is kíváncsi rám , leveleimre nem válaszol . Unokámat egyáltalán nem láthattam. Azt sem tudom, hogy néz ki, nem is érinthettem. - sírta el magát szegény nő ekkor, majd folytatta . - Örülnek ? Hát én nem örülök, hogy ismét terhes lettem. Én nem azért jöttem amiért maguk, hogy utána tanácsadásra menjek, hanem azért , ami bennem van minél hamarabb elvetessem nehogy ő is ekkora fájdalmat okozzon. - hirtelen nagyon ingerültté vált, szinte kiabálva folytatta miközben könnyei hullottak : - Ha szülnöm kell, én csak macskát szülök, de nem gyereket ! A gyerek hálátlan, míg a macska azt sem tudja mit tegyen, hogy viszonozza szeretetemet , a simogatásomat, ha enni adok neki ! Ő vár haza és soha nem bánt, nem sért meg , mint azt fiam tette éveken keresztül !

Hamarosan kinyílt az ajtó, kilépett rajta az asszisztens és behívták őt.
Őszintén?
Akkor valahogy nem is bántam, de elképzelhető sokan voltunk így mindezzel.

Én , őt , akkoriban ledöbbenve hallgattam.
Nagyon megviseltek szavai, / szerintem mindenkit aki az első babáját várta / mély nyomot hagytak lelkemben oly annyira , évekig előttem volt lénye, fülemben csengtek szavai és csengenek a mai napig.
Akkor fiatalom ledöbbentem, elítéltem.
Sokszor kérdeztem meg másoktól akiknek mindezt elmeséltem:
- Egy anya, hogy lehet ilyen? Hogy beszélhet így gyermekéről ? Hogy volt szíve elvetetni gyermekét aki méhében élt és már akkor szerette őt , bízott benne , az anyjában? Hogy lehet az gyermek így viselkedjen az anyjával? Ilyen nincs , nem is létezik, mert eddig még ilyent nem hallottam. / Persze, hogy nem hallottam, mert még túl fiatal voltam.

Huszonévesen akkoriban elítéltem, amit rosszul tettem, hiszen nem ismertem őt , de el sem tudtam képzeli amiről beszélt a szomorú, keserű, fájdalmakkal teli életét amit fia és párja okozott neki.
Soha nem gondoltam volna gyermek ilyen nagy fájdalmakat tud okozni az anyjának , vagy hogy az anyja ellen fordul párja hazugságai miatt , aki mindent megtett érte mire felnőtté vált, vagy hogy egyáltalán lehet nehéz élete egy anyának .

Mára így 60 felett már teljesen másként látom annak az anyának az életét, megértem őt.
A mában már arra gondolok , milyen jó lenne bocsánatot kérni tőle, hiszen ha nem is mondtam ki neki akkor , de ott legbelül elítéltem szavaiért.
Ennyi év alatt nagyon sok hasonló esettel találkoztam ami szintén ledöbbentett , elkeserített.

Amit furcsának találtam , rengetegszer megtapasztaltam , mindig azok a gyerekek bántják anyjukat, szüleiket akik mindent megtettek értük , mindenről lemondtak azért gyermekeiknek többet adhassanak .
Akik eldobták gyermekiket, vagy épp a nagyszülők nevelték fel őket míg azzal sem foglalkoztak mi van, lesz gyermekeikkel , mert a saját életük jobban érdekelte őket , érdekes, de az ilyen szülőket imádják gyermekeik.

Néha vannak érthetetlen dolgok, amik nem csak előttem érthetetlenek, de sok Szakember előtt is az.

Mi ebből a tanulság ?
Soha nem ítélj el senkit, mert soha nem tudhatod te mikor kerülsz hasonló helyzetbe ?
Mikor éled át azt a sorsot amit ez a szegény nő átélt , amin keresztül ment ?

2018.augusztus 14.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
277
farkas viola - 2018. augusztus 17. 20:30:18

Kedves Lena!

Úgy eltaláltál engem írásoddal, hogy jó, hogy ülve olvastam. Én UGYANÍGY JÁRTAM az egyetlen fiammal, csak nem egyszeresen, hanem HÁROMSZOROSAN. Egyedül neveltem, apja fiatalon meghalt balesetben, mindent megtettem érte többszörösen, külföldön is dolgoztam, hogy többet tudjak adni. Csak a lényeget írom most: Fiam a legnagyobb ellenségem, folyamatosan, ha jöttek, csak veszekedni jöttek. Egymás után történtek a házasságai, amikor kihasználták, kirúgták, ott maradtak a gyerekek, folyamatosan gyerektartást fizetni utánuk. A vagyont, amit vele adtam, egyből elvette a milliomos apósa, ő, könnyedén hagyta! Perek sorozata, szerencsére külföldön élnek mindnyájan, így, a gyerekeket sem ismerem, egy kivételével. Gyűlöletet kapok mindenhonnan és most, 80-on túl, már nem bírom tovább! Ilyen mély fájdalommal élem egész életemet, egyedül és kívánom a halált.

Gratulálok írásodhoz és tudom, nem egyedi eset.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

5548
babumargareta - 2018. augusztus 17. 19:31:02

Kedves Lena !
Megdobbenve olvastam sikeres tortenetedet !
Sajnos vannak ilyen esetek ,amikor az anya megbanja ,hogy
vilagra hozta sajat gyermeket .
Szepen erzekeltetted a tortenetben egy elkeseredett
anya nagy fajdalmat !
Gratulalok szeretettel....BabuIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.