Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: Őszi levelek: Harmadik történet (2018. szeptember)
A sárguló avarban lépkedtem hazafelé. Élveztem, hogy nagy ricsajjal haladhatok a hűvös hajnali utcán. A nap vörösből narancssárgába váltott, majd fényesen ásította fel magát az égboltra. Szeptember 30-a van, vasárnap. Lassan a végéhez közeledik az esküvői szezon. És lassan elapad a hétvégi pluszkeresetem abból, hogy menyegzőkön vagyok pincérnő. A kisvárosban, ahol élek, télre nem sok egyéb pénzkereseti forrást tudok elképzelni, ami tetszene, és segítene finanszírozni a lakásom felújítását. A fűtésrendszert már modernizáltattam, a nyílászárókat kicseréltettem. Télen nem fogok fázni, ennyi biztos. Éppen ezen méláztam a száraz falevelek között csörtetve, mikor elértem a tömbházam kapuját. Beütöttem a kódot, az ajtó kinyílt. Sebesen szaladtam a lépcsőházban, hogy minél előbb hazaérhessek és bekapcsolhassam a laptopomat. Ahogy beértem a lakásba, megnyugodtam. Kényelmesen elhelyezkedtem a székemben és megnéztem, valaki írt-e. Ugyanis regisztráltam egy társkereső oldalon. Nem dédelgetek nagy álmokat, nem akarok férjhez menni, de hiányzik az életemből a szerelem. Egy levelem érkezett.
"Helló Betti!
Ha te is olyan magányos vagy, mint én, itt az ideje, hogy találkozzunk. A sport, az egészséges életmód a hobbim nekem is, ahogy az adatlapodon olvastam. Lenne miről beszélgetnünk, ami kezdésnek nem rossz.
Várom válaszodat:
Imre"
Erre nem számítottam. A profilképe alapján pedig nagyon sármos férfi, szőke tincsekkel, pont az esetem. Egyből gépelni kezdtem.
"Kedves Imre!
Nagyon örülök a levelednek. Alig várom, hogy találkozzunk. Részedről mikor lenne alkalmas?
Szeretettel:
Betti"
A levél elküldése után elégedetten dőltem hátra a székemben. Boldog tudatban mentem tusolni, hiszen ma is tettem valamit a jövőm érdekében. Nagy meglepetésemre, mikor kiléptem a zuhanyzóból, már várt rám az új levél, tőle. Imrétől. Reggel 6-kor. Gyorsan törülközőbe csavartam még nedves testemet, és a laptopom elé ültem. Úgy látszik, korán kelő típus, summáztam magamban.
"Kedves Betti!
Nem tartom korainak a találkozást. Én ugyan egyórányira lakom tőled, de ha gondolod, még a hétvégén láthatjuk egymást.
Üdvözlettel:
Imre"
Levegő után kapkodtam. Tényleg ilyen könnyen megy a randizás harminc fölött? Újra gépelni kezdtem.
"Kedves Imre!
Jó ötlet! A mai nap folyamán találkozzunk délután 4-kor a Széchenyi téren. Vörös, térdig érő szoknyát fogok viselni, fekete kabáttal.
Szeretettel:
Betti"
Nyugodtan hajtottam álomra a fejemet. Már kettő óra volt, mikor felébredtem. Nagyokat nyújtózkodtam az ágyban és reményekkel telve, még fekve, a telefonomon néztem meg az e-mailemet. Nem kellett csalódnom, az üzenet Imrétől már a postafiókomban várt.
"Kedves Betti!
Biztosan nagyon dögös leszel! Én egy szál vörös rózsát fogok a kezemben tartani, erről majd megismersz. Addig is jó készülődést!
Üdvözlettel:
Imre"
Lázasan kezdtem beszárítani a hajamat, megalkotni a sminkemet. A piros szoknyához milyen blúz illik? Kék? Nem jó. Akkor esetleg egy zöld? Az sem az igazi. Á, megvan. A sárga, rövid ujjú blúzom pont menni fog a szoknyához és ráadásul nagyon előnyös szabású. Piros magas sarkút vettem fel, magamra öltöttem a kabátomat és már indultam is. Izgatottan lépkedtem az őszi falevelek között. A Széchenyi térre érkezve a sármos szőke hajú férfit kerestem, kezében vörös rózsával. Egy ideig várakoztam, majd nekem háttal állva megpillantottam egy szürke kabátos férfit, fején szürke sapkával, de a kezében ott volt a gyönyörű vörös virág. Szívem nagyot dobbant, és úgy döntöttem, kezembe veszem az irányítást, elindulok felé. Odaérve megérintettem a férfi vállát, aki lassan felém fordult. A vonásai emlékeztettek a társkeresőn regisztrált ember profilképén látott arcra, de ennek a férfinek a bőre ráncos volt, szája repedezett, szeme tompán ragyogott és haja őszült. Döbbenetemben hátraléptem kettőt, de ő karját felém nyújtva megszólított.
- Szia, Betti! Én vagyok az, Imre!
Én a megrökönyödéstől szóhoz szem jutottam. Becsaptak! Csak ez járt a fejemben.
- Ne ijedj meg, Betti, tudod, én is szeretem a sportot, mint te, és én is magányos vagyok.
- Hát azt elhiszem! - csúszott ki a számon a mondat.
Hirtelen mindketten megilletődtünk ettől a keresetlen őszinteségtől. Imre nem tudott megszólalni, ekkor újra én vettem át az irányítást.
- Mégis ki vagy te? És ki az az ember a képen, akivel áltattál a társkereső oldalon?
Ekkor a férfibe mintha visszatért volna az életkedv, szeme csillogni kezdett.
- Ő a fiam, Imre. Engem is így hívnak, de ilyen külsővel nem mertem saját fényképpel levelezni veled.
Ekkor hirtelen megsajnáltam. Majd elkezdtem korholni magamat. Sajnálatra nem lehet építeni egy kapcsolatot, és hazugságra még úgysem! Ezt gyorsan a férfi arcába vágtam. Ő válaszul megpróbálta a kezembe nyomni a vörös rózsát, ami kisebbfajta dulakodássá vált. Végül átvettem a virágot, majd teátrálisan a földre dobtam és sarkon fordultam. Földúlva haladtam hazafelé a magas sarkú cipőmben kopogva, közben rugdostam a sárga leveleket. Otthon egyből szaladtam a laptopom felé. Bizony újabb levél várt a postaládámban tőle. Ezúttal azonban olvasatlanul hagytam és első dolgom volt, hogy egy az egyben letöröljem a profilomat a társkereső oldalról. Szerencsére ez nem vett igénybe sok időt. Megkönnyebbülten dőltem hátra a székemben.
Próbáltam a jelenlegi feladataimra koncentrálni, hogy eltereljem a figyelmemet az aznapi kudarcomról. Szombati napokra állás keresése, lakásfelújítás további tervezése, munka a kávéházban holnapután. És igen. Felszolgálás egy hét múlva más emberek tökéletes napján, az esküvőjükön.
5843
Gant Elizabet - 2018. október 03. 13:07:18

Kedves Rita!
Köszönöm szépen. Látogatásod mindig öröm számomra.
Szeretettel:
Elizabet Heart

5843
Gant Elizabet - 2018. október 01. 13:01:04

Kedves Rita és Anita,
Köszönöm, hogy olvastátok a történetemet, és köszönöm, hogy megírtátok a véleményeteket.
Szeretettel,
Elizabet Heart

4302
Fedak Anita - 2018. szeptember 14. 16:17:41

Kedves Tollforgató!
Most mondanám, hogy így jár, aki társkereső oldalakon ismerkedik, de nem lenne szép másokkal szemben. Mondanám, hogy aki "dögösnek" titulál, azzal én nem is találkoznék, mert kikérném magamnak ezt a hangnemet. Viszont tanulságosnak találom ezt a történetet, jól megírva, hiszen sokan esnek ilyen hibába.
Írásodhoz gratulálok: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.