Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Demény Beáta: Őszi levelek: Tizenkettedik történet (A vadgesztenye szelleme) (2018. szeptember)
Sárga, piros, zöld levelek zizzennek az erdőben, ősz derekán dereng a fáradt napsugár.
Erdőszéli házak fatárolóiban tűzifa áll glédában.
Üres az utca, a csípős este már behajtotta az embereket a házakba. Susogó szél ringatja a vadgesztenyefa ágát.
Az érett gesztenye robajjal hullik a pléh tetőre.
Ablakomból látom hatalmasra nőtt nyúlánk törzsét, terebélyes koronáját, sárgás karéjos leveleit.
Mélázva nézem hatalmas termetét, egyszer csak úgy érzem, eggyé váltam vele. Vaskos gyökereim kötélként ereszkednek a tápláló anyaföldbe. Ebből a mély, sötét, nedves világból szívom és tartom fenn erőmet. Jöhet szél, jöhet vihar, a talpam szilárd és erős, rendíthetetlen. Törzsem kemény és kérges, belül nedves tápláléktól erőteljes. A koronám isteni, napfény élteti. Ágaim és vesszőim levél tengert tartanak és ringatnak, árnyékot és oltalmat adnak. Amióta itt állok történelem íródott. Madarak nemzedékeinek adtam pihenő helyet.
Hányan törték már ágaimat, melyre fájó reccsenés volt a válaszom. Minden évben sok gyermekem születik, barnafejű tüskés gyerekek.
Ha egyszer meghalok, valaki házát fogom melegíteni, ezzel szolgálom őt. Hamuvá válok, és a madarakkal szállok.
4210
Bea - 2018. szeptember 02. 20:55:46

Köszönöm kedves soraidat.
Szeretettel: Bea

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.