Kacsó Krisztina: Szenvedély (2018. szeptember)

Klára álmosan és kócosan mászott ki az ágyból. Félálomban belebújt a meleg, rózsaszínű fürdőköpenyébe és a konyha felé vette az irányt. Papucsa hangosan klaffogott az elnyűtt linóleumon. Ki kellene már cserélni- gondolta magában.
A konyhába érve benyomta a kávéfőző piros gombját és várakozott. Leült a konyhaasztalhoz. Két kezével végig söpört a fényes és rózsás viaszos vásznon. A morzsák úgy peregtek le a hűvös járólapra, mint egy szétszakadó nyaklánc apró gyöngyei.
A kávéfőzőben felforrt a víz, majd a keserű ital komótosan csepegni kezdett a szebb napokat is megélt kiöntőbe. Az asszony a fújtató és ziháló kávégéphez igyekezett. A forró gőzben az alakja elmosódott. Úgy tűnt, mintha az őszi ködben álldogálna a vonatra várva.
Kitöltötte a fekete italt, az asztalhoz sétált, lehuppant a konyhaszékre, belepottyantott egy kockacukrot a kávéba, majd ráérősen kavargatni kezdte.
–Mi lenne, ha újrakezdenénk? – jött egy hang a közelből, mégis olyan távolinak tűnt, mint az első szerelem, ami sok szenvedéllyel, ám annál több gyötrelemmel ajándékozta meg az évek során.
–Szó sem lehet róla - felelt Klára határozottan, majd belekortyolt a kávéba. A koffein jólesően áradt szét az ereiben. A várva várt nyugalom azonban még váratott magára. Kezével idegesen dobolni kezdett.
–Ezt nem teheted! Mindig olyan jól megvoltunk együtt. Tudom, hogy hiányzom!
–Igen? Akkor azt is nagyon jól tudod, hogy mennyire tud fájni, amikor együtt vagyunk- reflektált az asszony.
–Nélkülem üres leszel és….tudod mit? Nem fog menni! Gyenge vagy!
–Kérlek, hagyd abba! Annyiszor megpróbáltam egyedül, de te újra és újra visszatérsz. Nem megy ez nekünk. Új életet kezdek!- mondta hirtelen ötlettől vezérelve Klára. Ismét az ajkához emelte a csészét és most kettőt kortyolt belé, hogy hamarabb kijózanodjon, és hogy erőt merítsen a további csatához.
–De…..de én, még szeretlek. Mindig olyan jó volt veled lenni. Annyi szépséges év van mögöttünk! Egyszerűen nem rúghatod fel csak úgy!- hangzott el a panaszáradat.
–Mondj egy okot, hogy miért maradjak veled?
–Például azért, mert megnyugtatlak, ha ideges vagy.
–Ennyi? Csak ennyi indokod van? Ez nem sok!- tologatta maga előtt a csészéjét az asszony.
–És azért is, mert szeretsz- jött az újabb lehetetlen magyarázat.
–Ja persze! Ha tudni akarod, már réges-rég nem szeretlek.
–És mióta?
–Nem tudom……Fél éve, három hónapja, egy hete……Nem tudom…..
–És akkor miért pont ma szakítasz velem?
–Sokat gondolkodtam és ez lesz nekem a legjobb – suttogta a karakán választ, majd kiitta az utolsó csepp kávét, a csészébe tette a kis ezüstkanalat, ami zörögve ütődött a porceláncsészének.
–Nem fogod nélkülem bírni. Puhány vagy és nincs akaraterőd. Hányszor szakítottunk már és mindig visszakönyörögted magad! – kapta sorban a lehúzó mondatokat, amelyek a lelke legmélyéra hatoltak. Majdnem igazat is adott, de aztán egy határozott mozdulattal felállt, megerősítette a derekán a köntöse csomóját, mintha az valami harci öltözethez tartozó derékszíj lett volna. Igaza volt. Csatázni indult, de háború kerekedett belőle. Az elhatározás már hosszú hetek óta érlelődött benne, de ütközetté csak ezen az álmosító őszi reggelen alakult.
Klára a kezébe vette a kávéscsészét, amit elöblített, majd a lecsepegőre helyezett. Belenyúlt a zsebébe és megszorította a cigarettás dobozt. Kinyitotta a mosogató alatti szekrényt és felnyitotta a szemeteskuka tetejét.
–Ég veled! Nagyon szerettelek, de mára elegem lett belőled. Soha többé nem akarlak látni! – mondta magabiztosan, majd egy nagy lendülettel a szemetesbe hajította a bűzrudakat. Aztán diadalittasan masírozott vissza a hálószobába. Ezúttal érezte, hogy ő került ki győztesen a fejében zajló szópárbajból és jöhet bárki, vagy bármi, soha többé nem fog rágyújtani.
5932
KRISZTinA - 2018. október 02. 17:00:49

Kedves Rita!

Köszönöm a hozzászólást. Bizony, én is úgy gondolom, hogy a berögzült szokások nehezen módosíthatók, változtathatók, de Klára sikeresen megküzd vele a novellában. Smile

5932
KRISZTinA - 2018. szeptember 04. 13:43:02

Kedves Kata!
Igazad van. Viszont, ha egy kapcsolat (férfi-női) eljut idáig, az már nagy gond. Mármint a függő viszony sok mindennek a hiányát feltételezi.
Egyébként szándékosan írtam meg úgy a novellát, hogy csak sejteni lehessen, hogy nem a párjával viaskodik Klára. Smile

Én pedig köszönöm a kedves soraidat:
Krisztina Rose

5932
KRISZTinA - 2018. szeptember 04. 13:39:07

Kedves András!


Lehet, hogy ez csupán egy csata, de talán lesz Klárában annyi erő, hogy a háborút is sikeresen megvívja. Smile
Köszönöm a hozzászólást!

Üdvözlettel:
Krisztina

5772
Saranghe - 2018. szeptember 03. 20:53:26

Kedves Klára!

Sejtettem a csattanódat! Smile. De mégis, ha belegondolunk, valóban egy rossz párkapcsolatra teljes mértékben ráillik, amit írtál. Az is már csak függőség!

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

5959
andras46 - 2018. szeptember 02. 10:25:29

Kedves Krisztina!

Szerintem Klára csak egy csatát nyert meg. A végső győzelem majd idővel dől el, hogy kitart-e. Mindenesetre érdekesnek találtam a vívódást. Az ember azt hiszi kezdetben, hogy egy férfival viaskodik, s aztán jött a csattanó. Drukkolok Klárának.

Baráti üdvözlettel András.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.