Tasnádi Rita: Megtört lélek
Nagy bajban volt. Mindenhonnan szorongatták őt, vádolták, támadták, ő volt hazug, a bűnös, miközben semmi mást nem tett, minthogy elmondta az igazat, egyben segítséget kért. Az igazi hazugot körülvette a szeretet és a bizalom, kitartottak mellette, megvédték, felemelték, áldozat lett, szegény szenvedő Édesanya. A lánya pedig a vétkes, a gonosz...
Sokminden más támadások közepette került a Segítői elé, lelki gyógyítói kezébe. Még lelkében parányi reményével, sérült bizalmával sírdogált, panaszkodott havonta abban a tíz vagy tizenöt percben, amit kapott. De az első találkozás döntő volt, semmi ami történt azután, márpedig sokminden történt, nem szakíthatta el számára a legjobb Embertől soha többé. Mára igen mélyen szereti, ragaszkodik ehhez a tiszta, becsületes, vidám lelkületű gyógyítójához. Egy olyan véletlen tévedés egy időre, talán fél évre megzavarta a kedves, teltkarcsú, szőke hajú, csinos, és érdeklődő, lelkiismeretes, rendkívül jóindulatú, mélyen vallásos nőt, amire egyikük sem számított. A nőnek hite volt, hogy minden, amit érzékel, az valódi, igaz, kevés azt mondani, így ha segítséget kér egy sérült lelkű kis beteg, akkor a szavak mögött neki látnia is kell mindazt. Hiszem, ha látom...
Tragikus félév jött, a remélt segítséget ezidő alatt nem kapta meg, élete legsúlyosabb megpróbáltatásai idején, anyja és a hivatal, korábbi orvosa törvénytelen tettei ellene, sorolni lehetne, mi minden zaklatta, tette tönkre érzékeny egyszerű kis lelkét. Alig pihent, az evés sem ment, csont soványra lefogyott, és... orvosa semmit sem értett az egészből. Sírhatott, panaszkodhatott, egy falat épített orvosa, és már nemcsak nem látta, de kivetített rá minden valótlant, hogy bizonysága legyen, olyan szörnyű módon kifordult a helyzet valósága, amit már érteni nem tudott.
Ekkor a jelenlegi másik segítője lépett színre, amiután végül helyére kerültek a dolgok, rendeződött minden, és immár öt ketten összefogva segítik, gyógyítgatják. A gyógyszer is nagy segítség. Így sosem tudhatjuk, hogy a legrosszabb, legreménytelenebb, legnegatívabb helyzetünkből mi fejlődik végül, és a bizalom, akármilyen sérült, akármilyen apró, átvihet minket a legszebb, legjobb valóságba. A jelenbe! Mert a múlt csak egy esemény, vagy események sorozata, fájdalmas lehet, megrázó, elveheti hitedet. Mindent elvehet tőled. Lehet az szándékosan, vagy véletlenül. Tévedhetsz vagy lehet igazad, de mindenképp elvezet a jelenbe...Hiszem, ha látom...Hogy higgy, ahhoz látnod kell, hogy láss, ahhoz hinned kell...
4962
Tasnadirita - 2018. szeptember 11. 19:50:41

Kedves Anita!
Köszönöm, örülök, hogy olvastad, szerintem hit szeretetből fakad, Jézus nem véletlenül alapként tanította, "akinek van szeme, látja, van füle, hallja", ha szeretet van, van hit, és minden más. Ebben hiszek. Ahogy írod, enélkül elvesznénk. És lehet, hogy ez nagyon is konkrét, nemcsak földi életben, "örök élet"-ben tart. Nemcsak Istenben valóhit, hanem az értékekben, pl.a szeretetben való hit.
Szeretettel, Rita

4302
Fedak Anita - 2018. szeptember 11. 17:39:15

Kedves Rita!
Bölcs szavak. Nagyon bölcs szavak, amiket leírtál. Hit nélkül elvesznénk, mert ahogyan írod a múlt csak egy esemény, ami elveheti ugyan a hitedet, de nem szabad hagyni, hogy a csüggedés uralkodjon el rajtunk. Mindig van kiút, megoldás, és jó emberek, akik segíthetnek.
Szeretettel olvastalak: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.