Horváthné S. Mária: Panelsziget (2018. október)
Hajnali háromkor, ébred a város, valahol csahol egy kutya, lehet, hogy éhes, vagy talán rosszat álmodott. Persze a társai, együtt érzően ugatnak.
A toronyházak erkélyén, csavarokkal álmosan nők, pizsamás férfiak, olcsó bűz rudat szívnak. Itt- ott kávéillat, keveredik a kisüstivel. Borszagú leheletet hoz a szél, talán tegnapi a párlat.
Indul a reggel, erkélyjelenet, a tízedik házból, hangosan ordít a zene, reggel hat óra, idehallatszik a fal repedése.
Zenei aláfestésnek, megérkeztek a kukások, valaki anyázik, a másik örvend, inkább örülni kéne, hogy elviszik.
Napok óta terjeng a bűz, a házmester náthás. Az ő orrát nem bántja az elviselhetetlen bűz.
Az utca megtelik emberekkel, a rádió nyarat ígért, a sarki közértnél sorállás, még hátra van néhány perc a nyitásig, csak várják ki szépen, a szabály az szabály.
A liftnél, tömeges a várakozás, hét órakor van a csúcsidő, köszönés helyett, valami morgás, nyomkodják az okost. Sajnos még a hangosan beszélő nincs forgalomban. Talán egyszer, majd köszöni fog a gazdája helyet.
Ismeretlen arcok, vendégek voltunk egy éjszakára. Barátom itt szeretet volna lakást venni, faggatom, türelmesen családi házból, költözne ide, döntése előtt, tegyünk egy próbát, javasoltam neki, tettünk, nem költözik. Megértem.
Megyünk a dolgunkra, bringások hada, a járdán, egy kicsi lány elesett, feláll, nem sír, apró lépteivel siet, ugyan hová?
Délután öt óra, saját hangod nem hallod, ordító zene, dudálás, valahol gyerek sír, a részeg apja anyázik, úgy látszik, már megszokott, senki nem reagál rá.
Ételillatok terjednek, találgatunk, ki mit főzhet. Ismerősömmel, felmegyünk az egyik emeletre, ott van a kiválasztott, drága otthon, a szomszéd edzést tart a kutyájának, természetesen a nagyszoba felett, miért is ne.
S egyfolytában ordít, az anyját hívja, becézi. Vajon hol volt, amikor a fiát nevelni kellett volna. Legszebb szava az egyik testrésze, s ezt hallgatja legalább száz ember. Fiatal, van remény a javulásra, igen, a pálinkától, bortól, napi szinten, bizonyára.
Elmúlott este tizenegy óra, olyan hangosan szól a zene, hogy zeng tőle a panelsziget. Már nagyon bánjuk, hogy bevállaltunk még egy éjszakát.
Végre, valamikor, hajnaltájt, csendesedik. Pár óra alvás után, minden kezdődik elölről.
Gyors tempóban, pakoljuk a holminkat, s elhagyjuk a vevőre várólakást.
A tulajdonossal, kávézunk, nem örül a válaszuknak.
Ma szabadnaposak leszünk, elmegyünk a ligetbe, mert megpihenni vágyunk, a kalandos, éjszakák után.
Vajon az ott lakok, hogyan tudják kiheverni, az ilyen élményeket.
s a gyerekek milyen élményt visznek magukkal, hogyan fognak emlékezni a gyermekkorra. Tényleg nincs jobb, nem lehetne ezen változtatni. A gondolataim kérdések, jó volna, megnyugtató választ kapni.

Írta: Maria HS.

2018.09.16.

5555
Maria HS - 2019. november 29. 12:46:31

Rezeda
Örülök, hogy itt jártál s olvastál. Köszönöm..
Tényleg szörnyű volt, de azóta már otthonra lelt a barátom...

6097
Rezeda - 2019. november 29. 10:43:42

Kedves Maria. Borzasztó az a világ, amit leírsz. Jobb távol lenni tő-
le. Egymás megalázása, ital, tönkreteszi az életet, a környezetet. Ezért tart itt a világ, ahol tart. Szeretettel: Éva

5555
Maria HS - 2018. október 27. 13:30:42

Kedves Rita!
Sajnálom, hogy nem vettem észre..Sad az bizony egy mellényúlás sorozata. Rose

5555
Maria HS - 2018. október 24. 13:58:15

Kedves Rita!
Örülök? hogy olvastál köszönöm: Maria

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.