Éva Kuslits: Gömbvillám
Fullasztó júliusi meleg van. A hőség tikkasztó. A felhők méltósággal
kúsznak az égen, eggyé válnak a szürkeségben. Valami készül a lég-
körben. Kati a díványon pihen. Bibliát lapozgat. A válás nehéz,
nyugalmat remél. A megbocsájtás a lélek katlanában, igazi tűz, mely
égeti a testet. A fák erősen hajlongnak, a szélnek bókolnak. Csúnya vihar kopogtat.

Két gyermek maradt vele. Ádámka táborban élvezi a nyaralás örömét,
Rozika játszik. -Kimegyek buborékot fújni, hangzik a hangja. - Ne viccelj, ilyen időben? Apuval többször álltunk az erkélyen. Úgy
Élveztük az eső illatát. Kérlek engedj ki már? A gyermek hajthatatlan. A lebeszélés reá nem igen hat.

Hirtelen csattanás! A villám az erkélyfába vág! A nő felugrik, s bevágja a résnyire nyitott ajtót. Egy fénylő, izzó csík halad el mellette. Épp csak
nem érinti remegő testét . A fény, mint kihúzott huzal halad és halad! Mint a társ, csak követi. S a szoba közepén egy hatalmas gömbbel találkozik. Félelmetes! A levegő izzása elviselhetetlen. A feszültség mint a bomba! Borzalom. Az érzés felfoghatatlan: nyári nap, zöld réten fut az ember, a viharos szelet érzi a közelben. Mintha port fújna a szél. A villám lecsap! Istenem segíts, a halál kardja közeleg? Reccs! A gömb hatalmas robajjal kisül. Széttörik s valami szürkeségben eltűnik. A pokol hangja messzire száll. Egy lépést tesznek az életük oda lesz. Vajon ki segített?!
- Anyu érted ezt? Égzengés, földindulás gyermekem, szaladjunk!
Futnak a szomszédba át. Ott kellemes zene szól. Tárva-nyitva minden. Teszik a dolgukat mit sem törődve. Hőseink a menny kapujában jártak? Rájuk az angyalok vigyáztak? A rettenet egy hétig tartott. Közelben a trafóba is becsapott. A félelem újból lángolt. A baráti csevejnél
ilyenkor nincs jobb. S láss csodát, a fényes csík ott is megjelenik
s szorgalmasan őket követi. E társaságot senki nem kedveli. Az ily barátságos ölelés fájdalmas véget ér. Menj!, Menj az ég felé. A fehér
függöny kiégve, így mutatta nem lidérces álom kísértett. Az indulat
alábbhagyott. Az égen a nap újra ragyogott.

Tatabánya 2018.10.03. Kuslits Éva
2952
bruxinelli - 2018. november 29. 12:57:20

Kedves Éva !
Még a régi időkből hallottam, hogy ha vihar közeleg minden ajtót, ablakot be kell csukni, elektromos készülékeket ki kell húzni a konnektorból, még a világosítást is le kell kapcsolni. Sajnos én sem mindig teszem, és hallottam már őrjítő égzengést én is és olyankor azonnal eszembe jut és intézkedem.Izgalmasan írsz.
Szeretettel grat.Zsófi.

6081
varonklari - 2018. november 24. 14:34:10

Kedves Éva!
Vannak lidérces álmaink, melyek folyton visszatérnek, nem tudunk szabadulni tőlük. De ahogy írtad, a nap az égen felragyog újra és újra.
Szeretettel: Klári

3757
jegmadar - 2018. október 07. 16:19:33

Érdekes és szívszorító. Az a villám valami a sorsban, ami ismétlődik, követ. Éreztem már én is.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.