Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bige Szabolcs Csaba: Szállj ide, szállj oda... (2018. november)
Dudorászva haladt a dombon felfelé, vidám dalocskák zsongtak a fejében. Minden oka megvolt a vidámságra!
Gábor napja egyébként csak úgy indult, mint a többi. Bosszúsággal.
- Fiatalúr, elmúlt tizenötödike, és nem kaptam meg még a házbért! - kezdte kora reggel Flóra néni, a háziasszony.
- Ahogy megjön otthonról a pénz, fizetek, drága Flóra néni. Nem futok el cech elől!
- Láttam én már karón varjút!
Még ez a bosszantó reggeli purparlé sem rontotta a kedvét. Az utca meredeken emelkedett felfelé, de Gábor szökdécselve futott fel azon. A ház ahova igyekezett a Tisztviselő-telep tetején volt. Odavárták születésnapra. Csoporttársa, Garda Adél hívta meg, s ő nagy örömmel fogadta el a meghívást. Kedves, barátságos lánynak ismerte meg Adélt, de mostanáig nem volt alkalma közelebb kerülni hozzá. No, most itt az alkalom! - munkált benne a gondolat.
Virágcsokrot szorongatva lépett be a lakásba, és éppen Adéllal találta szembe magát.
- Virágot a virágnak! - nyújtotta át a csokrot udvariaskodva.
A lány kacagva vette át, és puszira tartotta az arcát. Gábor belepirult.
- Itt van még egy kis figyelmesség a szüleidnek - adta át a műanyagtasakban rejtőző ajándékot: egy üveg cotnari desszertbort és egy doboz bonbont.
- Köszönöm a nevükben. Apu különben majd külön megköszöni. Nagy borszakértő!
Ezzel a pár szóval fel is oldódott Gábor feszélyezettsége, s vidáman köszöntötte az előtte érkezetteket. Csoporttársai voltak mind, kivéve az Adél unokahúgát, egy kreol bőrű szépséget.
- Róza vagyok - fuvolázta a bemutatkozáskor.
- Honnan jöttél, hová való vagy? Már, ha szabad ilyen prózai dolgot kérdezni. Idézhetem azonban a költőt, ha úgy jobban tetszik: Vajh, ki ő, és merre van hazája?
- Állj, állj, állj! Hagysz engem is szóhoz jutni? Válaszolni?
- Ezer bocsánat! A bőbeszédűségi roham néha rám jön - logorrhoea, mondja rá a bátyám, aki orvostanhallgató, és meg is magyarázza, hogy a logosz...
- Stop! Én beszélek!
Most hogy megkapta a lehetőséget a válaszra, ő kezdett bőbeszédűen beszámolni az életéről. Elmondta, hogy elsőéves bölcsészhallgató román-francia szakon, hogy bentlakásban lakik még két másik lánnyal, és még mondott volna, ha nem szól Adél, hogy az édesapja szeretné megismerni Gábort, menjenek oda hozzá.
- Meg akartam ismerni, azt a fiatalembert, aki egy üveg finom borral kedveskedett nekem - fogadta Gábort Adél édesapja. - Volt valami célzatosság abban, hogy ezt a bort választotta?
- Nem tagadom. Adél megmondta, hogy Mátyás az ön neve, s ezért kerestem ezt a szőlészetet, mert az első telepítés Mátyás királyhoz köthető. Az erdélyi őshonos kövér venyigéit ültették el a király esküvőjének alkalmából - szól a legenda.
- Ügyes! Most elnézést kérek, mert elszólítanak bokros teendőim, de legközelebb folytatjuk ezt a űz érdekes témát.
Garda Mátyás ezennel el is távozott, de Gábor nem szabadult meg olyan könnyen a szülői érdeklődéstől. Adél most az édesanyja elé cipelte, aki felcsillanó szemmel fogadta.
- Látom Mátyással jól megértették egymást.
- A tanár úr egy különös ember!
- Tudom. Azért mentem hozzá! De ne ácsorogjunk itt, üljünk le ide az asztal mellé, és hozzon egy kis itókát. Bólét! Koccintani akarok magával, és meghallgatni az élettörténetét.
- Nincs nekem az életemben semmi érdekes - jött vissza a fiú két öblös pohárral, benne félig az édes, ravasz ital gyümölcsdarabkákkal.
- A lányokról meséljen, akiknek elcsavarta a fejét. Látom a kis unokahúgommal is milyen jól társalgott.
- Kedves lány...
- Az bizony!
- Semmi érzelmi kötődés, csak tetszik a beszélőkéje.
- Az én beszélőkém nem tetszik?
- Nem volt még alkalmam megismerni.
- Itt az alkalom - beszélgessünk!
Felvette az asztalról a két öblös poharat, s egyiket a fiúnak nyújtotta.
- Egészségünkre! - mondták egyszerre összeütve a poharaikat.
Ezen lehetett kicsit kacagni.
- Igyunk pertut!- szólott váratlanul az asszony.
- Ó! - lepődött meg Gábor, és még bele is pirult.
- Jaj, de édes! Elpirult.
- Fenékig! - tette hozzá, s ki is itta a poharát. Gábor szintén.
- Olga - nyújtott kezet az asszony. - A csók majd más alkalommal - tette még hozzá hamiskásan mosolyogva.
- Gábor - fogadta el a felajánlást a fiú, és kezet csókolt. - Legyen ezzel érvényes!
- Látom, jön Adél errefelé, most menj a kis barna barátnődhöz. Vidítsad fel, mert ott hagyták a lovagjai magára.
- Visszajövök!
Adél leült az édesanyja mellé, kicsit megpihenni a "háziasszonyi teendői" közben.
- Kedves gyerek ez a kis barátod.
- Nem a barátom!
- Nem te hívtad meg?
- Meg még a többi tízet, akik itt lézengenek.
- Jó, jó. Nem kell idegeskedni! Csak egy megjegyzést tettem, s megkaptam a választ. Küld ide, segítsen behozni a kávét.
Jött is Gábor lelkes lendülettel. Nem kérette magát, indult a konyhába. Alig csukódott be az ajtó mögöttük, gyorsan szájon csókolta az asszonyt. Nem kapott pofont...
- Kis mohó! Most vigyük a kávét.
Kivitték a kávét rendesen. Gábor kínálta körbe, s elsőnek Rózához lépett.
- Hány kanál cukrot kérsz? - kérdezte. - Édeset az édesnek! - tette még hozzá.
- Velem ne bolondozz! A csábos háziasszonyunknak kurizálj! Máskülönben keserűn iszom a kávét.
- Hogy is van a mondás? A kávét cukorral, a szerelmet házassággal nem szabad elrontani.
- Akarsz is mondani valamit, vagy csak beszélsz, hogy ne hallgass?
- Na, megkaptam! Viszem is tovább a tálcát.
Körbe kínálta ügyesen a kávét, s a végén visszakanyarodott a háziasszonyhoz. Éppen készült elmenni, de megpillantva a fiút az üres tálcával megállott egy pillanatra.
- Jövő pénteken egy kis délutáni társalgásra elvárunk - vetette oda félig súgva, félszájjal.
- Tea time? - kérdezte vissza Gábor.
- Ó, yes! - s ezzel Olga el is hagyta a szobát.
Dudorászva haladt a dombon lefelé, vidám dalocskák zsongtak a fejében. Minden oka megvolt a vidámságra!
2720
bigeszab - 2019. október 26. 18:54:25

Kedves Róza!
Örülök, hogy velem kirándultál! Rose
Üdv: Szabolcs

6482
rozsa koncz - 2019. október 25. 22:57:29

Kedves Szabolcs!
Történeted, nagyon tetszik, úgy írtad le, hogy ott éreztem magam a Tisztviselő-telepen. Jó kis kirándulás volt.
Gratulálok RózsaRose

2720
bigeszab - 2018. november 13. 16:45:37

Babu kedves!
Örülök, hogy ráismertél elinditó gondolatom helyszinére!
Szeretettel üdvözöllek: Szabolcs

5548
babumargareta - 2018. november 11. 16:21:55

Kedves Szabolcs !
Érdekes kis "tea "kirándulás pont a Tisztviselő- telep-en ,
ahol elit családok laktak !
Sok fiatalember látogatta a Tisztviselő-telep-et.
Ma is jó állapotban van !
Szép emlékek fűződnek hozzá !
Szeretettel olvastalak......Babu

2720
bigeszab - 2018. november 07. 20:33:14

Kedves Rita!
Hiányozni fogsz!
Szeretettel: Szabolcs

2720
bigeszab - 2018. november 02. 20:50:08

Kedves Rita!
Nincs folytatás. Csak villatás volt ez egy reményteljes ifjú egy estéjéről.
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel: Szabolcs

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.