Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: Tegnap történt
Ilyenkor nyár elején az a szokásom, hogy felszedem a tavaszi virágok hagymáit a földből. Tegnap is azzal tüsténkedtem, de a föld lágynak ígérkezett és el kellett halasztanom a munkámat arra az időre amikor már jó porhanyós lesz a föld.

Amikor a derekamat kiegyenesítettem egy kismadárfióka hangjának a fájdalmas sikoltására lettem figyelmes. A málnaültetvény felől hallatszott a sírás. De nem csak a sírás keltette fel figyelmemet a kismadár veszélyhelyzetére, hanem a szülei, akik rikoltó, rekedtes kétségbeesett hangon ott röpködtek le s fel a bokrok fölött.
Benéztem a bokrok alá és látom, hogy a cicám ott játszadozik egy madárfiókával. Ösztönösen elzavartam. Még szerencse, hogy tényleg csak játszott vele, mert előzőleg jól lakattam egy fél rúd cicakajával. Gömbölyűre formáltam a tenyeremet, mintha madárfészek lenne és belehelyeztem a pihegő kis meleg állatot. Pici apró szemeit lassan kinyitotta és éreztem a tenyeremben, ahogyan a vergődéstől zaklatott kis szíve percről percre lassabban vert és végül megnyugodott.

A két madárszülő mintha tudta volna, hogy én segíteni akarok a csemetéjén, csodával határos módon hátra repültek a kert nehezen megközelíthető részéhez, ahol egymásba ölelkezett a birsalmafa és a mogyoróbokor ága.Csalogatva visszafordultak aztán újból mutatták az utat, tették ezt többször egymás után, hátha megértem, vigyem oda, ott biztonságban lesz a fiókájuk. A sűrűre nőtt bokrok között valamikor út volt, de most szövevényessé vált és nehezem megközelíthető. A legjobb hely a madarak számára.Le kellett hajolnom, hogy bejussak a felségterületükre, de már vártak és örömmel röpdöstek a fejem fölött. Kerestem a fészküket , de nem találtam. Száraz fűcsomót tettem a sűrű ágak alá és ráhelyeztem a kis ártatlanságot. A továbbiakat az apjára és anyjára bíztam. Azután mi történt ?

Hallottam a madarak hangját ,úgy mint az ember anya,halk kedves becéző madárhangon megnyugtatta fiókáját. Elképzeltem amint föléje hajolva szájból szájba eteti, majd békésen álomba ringatják egyre csendesedő távolodó hangjukkal.
2952
bruxinelli - 2019. november 07. 09:27:18

Köszönöm Kitti. Jól esett a kedvező véleményed, Zsófi.

2952
bruxinelli - 2019. november 07. 09:25:27

Köszönöm kedves Rita. a
A ragadozók között a cica a legszelídebb és legjátékosabb, ennek köszönhető, hogy a fiókát nem érte semmi baj,Zsófi.

5396
Kitti - 2019. november 07. 07:03:29

Kedves Nelli!
Szívet melengető történeted nyomot hagyott a lelkemben. Nem csak a kisfióka megmenekülése öröm, hanem ez az írásod is. Köszönet érte!RoseHeart

6542
ritatothne - 2019. augusztus 27. 07:29:08

Kedves Zsófi!

Örömmel olvastam kedves, madárka történeted. Ügyes voltál, hogy meg tudtad menteni a cicától.

Szeretettel: RitaRose

2952
bruxinelli - 2018. december 10. 12:12:55

Drága Magdi!
Nagyon sok szépség kínálkozik környezetünkben. Sokszor az jut az eszembe azért vannak, hogy felvidítsák a borongós, napjainkat, csak észre kell venni, és megállni, hatni magunkra. Örülök, hogy Te is megállsz minden szépség mellett.
Köszönöm, hogy olvastad a történetemet.
Szeretettel, Zsófi.

1403
titanil - 2018. december 03. 15:55:38

Kedves Zsófia!
Nagyon tetszik, ahogy a kis madarat pártfogásba vetted! Szeretem az állatokat, télen a kismadarak röpködése az etetőhöz, egy kissé feledteti velem a borongós napok egyhangúságát. Köszönöm, hogy olvashattam!
Sok szeretettel: Magdi Rose

2952
bruxinelli - 2018. december 01. 12:21:57

Kedve Szabolcs!
Örömmel veszem látogatásod és érdeklődésed írásom iránt.
Köszönettel Zsófia.

2720
bigeszab - 2018. november 30. 14:57:43

Kedves Zsófia!
Szép, hangulatos írás!
Jó volt ott járni a kert bokrai, fái közt!
Üdv!
Szabolcs

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.