Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Györgyné: Életért életet
A 20, század elején történt az eset, amikor még lassan, többnyire szájról szájra jártak a hírek. A megrázó bűncselekményekre évtizedeken át emlékeztek, mikor esténként pár szomszéd összejött és a pislákoló petróleumlámpa fényénél a tűzhelyben parázsló tűz melegénél kukoricát morzsolgatva, torkukat néha öblítgetve a gazda által a demizsonból töltött saját termésű borral, beszélték meg a múlt eseményeit
Rendszerint napirendre kerültek különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok, még a szomszéd megyében történtek is.
Valahol az erdő mellett a falutól távoli, kis házaikba élt pár család, dolgos szorgalmas emberek voltak, kiknek a munkahelye az erdő volt itt teltek napjaik, munkával keresték a férfiak a pénzt, az asszonyok dolgoztak a mezőn, neveltek állatokat, az élelmet megtermelték a családnak, ha volt felesleg azt a fejükön nagy kerek kosárban elhordták a városi piacra eladni, igy szorgalmas munkával, szegényesen meg tudtak élni.
A többség számára ez az életforma természetes volt. Akadt kivétel, egy fiatal férj aki nemrég házasodott egy faluból való lányt hozott asszonynak a házhoz, aki szívesen ment hozzá, igaz nem ismerte, de hozzáadták, mert derék szép ember létére gondoltak, szorgalmas családapa válik belőle. Éldegéltek valahogy, született három gyerek két fiú egy lány, a férj időnként eljárt dolgozni az erdőre amíg fizetést nem kapott, ha pénzre tett szert valamelyik környékbeli kocsmába vonult kipihenni egy kis mulatozással a munka fáradalmait. Mikor elfogyott a pénz, haza ment és ha netán az asszonynak volt valami kevés azt elvette, ha nem adta szép szóra akkor erőszakkal,
Az anya sokszor már nem tudott mit adni enni a gyerekeknek sem, a bajban szerencséje volt, hogy a szomszéd kis házban lakott az anyósa a fiatalabbik fiával, ők segítették, mert mélységesen elítéltek a férjet a léha életviteléért.
Hiába dorgálta az anyja, korholta az öccse, a feleség szóhoz sem juthatott, nem használt semmi, neki ha mulatni támadt kedve akkor mulatott! Dolgozni nem akart menni, mert az kevés volt amit fizettek, csak pár napra volt elég.
Elhatározta, hogy közeledik a lóvásár ideje a városban, megpróbál ott körülnézni, hátha akad valami. Már hajnalban elindult, nézelődött hallgatózott, figyelte az alkudozó vevőket, eladókat, próbált beszélgetni, ki honnan jött, felkeltette az érdeklődését egy korosodó gazda, aki erős fiatal lovakat árult, szépen kap értük pénzt ha eladja, ugyanakkor úgy gondolta könnyen elbánik vele. Ezután már csak annyi dolga volt, hogy tisztes távolból figyelte az eseményeket, mikor számolja a gazda markába a pénzt a vevő és vezeti el a lovakat, azt is látta amikor a kabátja belső zsebébe jó mélyen elrakja, elővette a tarisznyából az kisüveg bort
magnedvesítette kiszáradt torkát, csillapítani szíve heves dobogását, lelke fájdalmát amit szeretett saját nevelésű lovaitól való elválás okozott, próbálta vigasztalni magát, hogy talán jó gazdájuk lesz.
Elindult hazafelé, messze a várostól egy kis tanyán élt, gazdálkodott a feleségével, gyerekük nem volt. Nehezen vált meg lovaitól, de belátta, hogy az idő haladtéval egyre jobban elfárad már fuvarozni sem nagyon tud, ezért úgy döntött, hogy a saját birtokán a munkát el tudja végezni a tehenekkel, velük is tud szántani, terményt hazahordani és még tejet is adnak.
Gondolataiba mélyedve hazafelé tartott zsebében a pénzzel szívében a fájdalommal ballagott a jegenyenyárfákkal szegélyezett poros úton, nem vette észre, hogy a fák takarásában lopakodik utána a halál. Az út mellett nagy kukoricatábla volt, aminek rejtekében elsietett mellette a merénylő igy már elébe került a még betakarítatlan termés takarásából figyelte áldozatát és mikor megállt egy fa keskeny árnyékában szomját oltani, egy husánggal a kezében hatulról leütötte, a pénzt kivette a zsebéből és mintha ott sem lett volna eltünt a sárguló kukoricásban.
Nem volt nagy forgalom az úton, nem tudni meddig feküdt eszméletét veszítve az áldozat az út porában, mikor kezdett ébredezni, nem tudta hol van mi történt. Szédült, fájt a feje egy jó nagy duzzanatot észlelt a kezével a tarkóján, valahogy sikerült talpra állni, elindulni a tanya felé, már nem volt messze, mikor eszébe jutott a pénz a zsebéhez nyúlva nem találta, akkor értette meg mi történt, kirabolták.
Betámolygott az istállóba megállt a lovai helyén, üvöltve zokogva tört ki belőle minden fájdalma. Felesége meghallotta odarohant, neki még el tudta mondani mi történt, aztán elvesztette az eszméletét és már nem tért magához.
Az elkövető a pénzzel az egyik falu kocsmája felé vette az irányt, esteledett mire odaért, a sok izgalomtól kimerülten leült az öreg szomorúfűz lombsátra alá helyezett asztalok egyikéhez és ordítva hívta a kocsmárost.
- Bort! Bort ide ma mindenki a vendégem!
Addig ivott mulatott, amíg nem jött el a záróba ideje, akkor elvonult valamelyik kazal tövébe, hogy kipihenje fáradalmait. Másnap mikor nyitott a kocsma már ismét ott volt, folytatta a mulatozást, húzatta a nótáit, mindenkinek ő fizetett, mikor a következő napot is így kezdte, már gyanús lett a kocsmárosnak és a vendégeknek, hogy valami nincs rendjén, mert az nem lehet, hogy egy ember aki korábban alig tudott fizetni, most meg így szórja a pénzt.
Szóltak a csendőrnek, aki hívott erősítést, kattant a bilincs, elvezették. Néhány jól irányzott kérdés után bevallotta honnan lett a pénz, a rablógyilkosság ügyében alig kezdték el a nyomozást, a tettes meg volt. Lebuktatta saját magát.
Nem tartott sokáig a tárgyalás, beismert mindent, gyors ítélet született, kötéláltali halál, amit a piactéren nyilvánosan végrehajtottak.
Megkérdezték az emberek a feleségét, mit szól az ítélethez, tömör volt a válasz.
- Életért életet!
Megoszlottak a vélemények, volt ki egyet értett, más elítélte, milyen asszony ki a hites ura halálát kívánja. Egyedül maradt az anya három kisgyerekkel, a kicsi pár hónapos volt, őket fel kellett nevelni! A férj öccse vállalta az apa szerepét feleségül vette sógornőjét tisztességben felnevelték a gyerekeket, akik köztiszteletben álló dolgos családapa illetve anyaként élték az életüket, nem nyomta rá bélyegét az életükre a múlt!
6191
Magdolna43 - 2020. január 21. 12:27:30

Kedves Rita!

Sajnos fekete bárányok, sok rendes családban felbukkanhatnak, és egyre gyakrabban ölnek gyilkolnak , érdekből, vagy indulatból az ilyen elvadúlt lények.
Köszönöm figyelmedet és hozzá írt szavaidat,
Magdi

6542
ritatothne - 2020. január 21. 11:22:57

Kedves Magdi!

Bizony előfordultak a rendes családokban is fekete bárányok. Még annyi esze se volt, hogy ne szórja ilyen látványosan a pénzt.

Szeretettel: RitaRose

6191
Magdolna43 - 2019. július 09. 15:10:54

Kedves Rózsa!
Hasonló tragédiak minden korszakban sajnos törtennek.
Köszönöm, hogy olvastál és a kedves gratulációdat.
Sok szeretettel,
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. július 09. 14:50:52

Kedves Magdi!
Érdeklődéssel olvastam soraid, sajnos a mai világban is történnek rettenetes esetek. Aminek legtöbbször szönyű vége van. Bár csak minden tragédia így történne.
Gratulálok írásodhoz, szeretettel. RózsaRose

6482
rozsa koncz - 2019. július 04. 21:50:46

Kedves Magdi!
Írásod érdekődéssel olvastam, remek munka!
Szeretettel gratulálok. RózsaRose

6191
Magdolna43 - 2019. január 09. 21:48:36

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastál és a hozzafűzött véleményedet, igen az alkohol minden korszakban megteszi romboló hatását
Sok szeretettel
Magdi

6191
Magdolna43 - 2019. január 09. 21:44:05

Kedves Viola!
Köszömöm kedves soraidat, köszönöm, hogy olvastad!
Sok szeretettel,
Magdi

277
farkas viola - 2019. január 09. 15:05:21

Kedves Magdolna!
Nagy érdeklődéssel és tetszéssel olvastam írásod. Az ilyen link gyilkos, mást nem érdemel. Örülök a vég-kifejletnek.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseRoseRose

6081
varonklari - 2019. január 09. 11:42:35

Kedves Magdi!
A történeted a 20. század elején játszódik, azonban jelen időben is igen csak aktuális: szegénység, nincstelenség, alkohol - tragikus végkimenetelű megoldás, a végén az önmagunkkal való szembesülés, mit is tettem. Vannak helyzetek, életek, sorsok, ahol nem ilyen pozitív életkép marad a gyerekben, feleségben. A te történeted mondhatni "szerencsésen" alakult.
A környezetemben is volt hasonló eset, azonban -sajnos-nem így végződött!
Érdeklődéssel és szeretettel olvastalak: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.