Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bogár Gábor: Rózsaszín köd
avagy: „Ne büntessenek az istenek senkit azzal, hogy minden vágyát teljesítik!”

Könnyen el tudok jutni ebbe az állapotba. Semmi más nem kell hozzá, mint hogy néhány órán keresztül csupa olyan sikerélményem legyen, amelyeknek örülni is tudok. Aztán a kialakult rózsaszín ködben már minden és mindenki szépnek és kedvesnek látszik, röpködök a gyönyörűségtől, mindenkit szeretek; és erőszakkal kell lefelé rángatnom magam a saját lábamnál fogva ahhoz, hogy ne szálljak el. Azt kérdezed, minek kell lerángatnom magam, hiszen mi lehet jobb a repülésnél? Igen, csak mivel ez már jó sokszor előfordult velem, tudom, hogy a dolog vége mindig a zuhanás, érkezés fejjel a betonba.
Ó, rózsaszín köd!
Aki feledteted, kitörlöd az agyamból és a szívemből az élet minden gondját!
Milyen jó is lenne benned maradni örökké, és csak röpködni, röpködni!
Lehull rólam a fáradtság, szikrázó villamos energia tölt el. És mindent befogadni képes szeretet. Száz kilométeres sebességgel száguldoznak a gondolataim, és mindegyik milyen értelmes és szellemes! Egyre fokozódik a fogékonyságom az élet minden szépségére, jóságára. Már semmi nem ér el hozzám, ami mocskos. Már zeneivé vált minden hang, eltűntek a zajok. Először csak egy hullámhosszra kerülök az egész környező világgal, aztán már fel is oldódok benne. Lerúgom az öntudat, a személyiségem, az ego nyűgét, és nem fogadom el többé a törvényeket. A fizika törvényei sem érvényesek már rám, úgy szárnyalok, mint a sólyom vagy mint a fecske, könnyű, gyors szárnyakkal. Mennyire szabad vagyok! Nemcsak az akaratom lett szabad, hanem megszabadulok magától az akaratomtól is. A legszörnyűbb sárkányok sem tudnak rám ijeszteni, minden ellenséges támadást tréfára veszek. „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” Nem. Nincs ellenfél. A mindent betöltő szeretetnek és boldogságnak senki és semmi nem képes ártani. Mit nekem anyagok! Dolgok és drogok! Én magam vagyok az anyag. Ugyanakkor elfogytam és megsemmisültem. Feloldódtam. Eltűntem. Nem létezem többé, de én magam vagyok a létezés.
Aztán nekirepülök valaminek, és alaposan beverem a fejemet. Szikla-kemény valami. Verdesek a szárnyaimmal hogy megtartsam az egyensúlyomat. Eddig is súroltam durva dolgokat, már több sebből vérzem. Most azonban megingok. Gonosz érzés ez, barátaim. Törött fejjel és szárnnyal próbálok tovább szállni. „Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem…” Elkeseredett erőfeszítéseket teszek, hogy a levegőben maradhassak. Majd végtelen zuhanás kezdődik. És a csőrömet betörve belefúródok a betonba.
3757
jegmadar - 2019. május 27. 13:00:00

holnapmagazin.hu/images/smiley/smile.png
[img]http://holnapmagazin.hu/images/smiley/coffee_cup.png[/img] is not a valid Image.

4670
Bogar Gabor - 2019. május 23. 11:01:45

Köszönöm, Marcsi.

3757
jegmadar - 2019. május 23. 05:27:22

Kedves Gábor! A rózsaszín ködből a betonba, az egyszer fenn, egyszer lenn. Mindannyian megtapasztaltuk már. A rózsaszín ködben fel kell venni a "szemüveget". Olyan szemüveget, amin nem a körülötted lévő világot hanem önmagadat is látod, ahogy Te állsz a világban. Sajnálom azt a betört csőrt, de remélem begyógyul. Igaz a hegek maradnak. Tudod azt az elcsépelt mondást: Ami nem öl meg, az megerősít. Vagy a közhely, hogy a Jóisten csak annyi terhet rak rád, amennyit elbírsz. Szóval használd a szemüveget a rózsaszín ködben, hogy ha elesel lásd meg az okát és tudj felállni.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.