Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Váronné Darabos Klára: Ők a négy H-hoz tartoznak!
Gyakran halljuk a felnőttektől, hogy az élet milyen nehéz. Mindenkinek megvan a saját keresztje, amit cipelnie kell. Milyen furcsa a dolog, mikor az ember egy gyerek szájából hallja mindezt. Vannak gyerekek, akik már korai gyermekkorban hátukra veszik ezeket a terheket. Vajon életük végéig cipelik, vagy valami isteni csoda folytán megszabadulhatnak majd tőle? Őket senki sem kérdezte, csak megszülettek, beleszülettek valamibe, amit nem ők választottak maguknak, azonban ők szenvedik el annak minden kegyetlenségét és kínjait.
Évekkel ezelőtt a környékünkre költözött egy négy gyermekes család. Nagyvárosi élethez szokott munkáscsalád volt. A szülőknek megszűnt a munkahelye, úgy gondolták a túlélésre a vidéki élet lesz a megoldás. Egy zsákfaluban vásároltak meg egy igen csak lepukkant házat, mondhatni fillérekért. Nem is tudtak volna többért, hisz a városban albérletben éltek. A ház lelakott volt, két szoba, konyha, melléképületek. Alapvető dolgok hiányoztak a házban: áram, folyóvíz, fürdőszoba. A szülők szerint, nem volt fontos, lényeg, hogy tető van a fejük fölött. A környéken munka nem nagyon volt, családi pótlékból, segélyekből éltek. A gyerekek ápolatlanok, koszosak voltak, gyakran tetvesek, és ami számomra döbbenetes volt rühesek. Emlékszem a védőnő reakciójára, nem akarta elhinni, amit lát. Én meg azt nem akartam elhinni, amit ezután tett. Elővett a táskájából egy nyomtatványt, gyerek kezébe nyomta, vigye haza. Megnéztem mi is áll rajta:
A rühesség kezelése a 1997. évi CLIV. (egészségügyi) törvény 73.§-ának (2) bekezdésének 2011-ben bekövetkezett alábbi módosítása alapján a következő: „Az emberi test felszínén, felhámjában és a szőrzetben élősködő ízeltlábúak irtása, a ruhanemű fertőtlenítése az érintett személy, illetve törvényes képviselője feladata. Ha ezen személyek irtási, fertőtlenítési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, akkor hivatalból az egészségügyi szolgáltató vagy az egészségügyi államigazgatási szerv képviselője jár el. Az egészségügyi szolgáltató vagy az egészségügyi államigazgatási szerv képviselője által végzendő, az emberi test felszínén, felhámjában, és a szőrzetben élősködő ízeltlábúak irtásának, illetve a ruhanemű fertőtlenítésének tűrésére az érintett személy köteles.” [/i]
A gyereknek el kellett viselniük, társaik piszkálódásait, azt, hogy kirekesztettek lettek, egyes szülők beszólásait, akik nem is tudom mit képzeltek magukról. Egy olyan csomó dolgot, amiről nem tehetnek, önhibájukon kívül történik velük, hisz ők még csak gyerekek!
Folyton éhesek voltak. Egy beszélgetés alkalmával megtudtam, hogy a gyerekek csak az óvodában és az iskolában esznek rendesen, ami azt jelentette, hogy a délutáni uzsonna után, másnap reggel ettek újra. Ugyanis, ha volt is otthon valami vacsora először a szülők ettek, addig a gyerekeket bezárták a szobába. Ha szerencséjük volt, akkor nem itták részegre magukat a szülők és kiengedték a gyereket a szobából, de csak ahhoz nyúlhattak, amit az apa eléjük tett, nem kérhettek többet, bármennyire is éhesek voltak. Ha annyira lerészegedtek, akkor csak reggel nyitották ki a gyerekeknek a szobaajtót. A hétvégék még rosszabbak voltak, nem volt iskola, óvoda sem. A gyerekek alul tápláltak voltak, gyakran betegek, de ilyenkor is eljöttek az iskolába, mert itt meleg volt, víz volt, étel volt.
Végül a gyámügy a gyerekeket állami gondozásba vette. A nagyobbik fiú akkor volt 13 éves a legkisebb pedig 6. Akkor gondoltam arra, hogy vajon valaha is megszabadulnak-e ezek a gyerekek a vállukra nehezedő terhektől? Talán igen, de ami bennük van, ami mélyen beléjük ivódott a lelkükbe, ott legbelül, vajon valaha begyógyul-e? Négyük közül kinek lesz hozzá ereje? Van-e valami, ami valaha is elfelejtteti majd velük ezeket a borzalmakat?
A nagyobbik fiú ma már 22 éves. Szakácsnak tanult. A netnek köszönhetően tudom, hogy ő gondoskodik testvéreiről, hivatalosan ő a gyámjuk.
Volt nálam egy ismerősöm, aki szintén gyerekekkel foglalkozik, ő mondta, hogy az ilyen helyzetben lévő gyerekek már a négy H –hoz tartoznak.
Három H-ról már hallottam: halmozottan- hátrányos-helyzetű.
Megtudtam, mi is az a négy H: hihetetlenül-halmozottan-hátrányos-helyzetű.
Milyen jó is lenne, ha egy gyerekeket sem kellene valamelyik H-s kategóriába sorolni, csak a gyerek kategóriába!
6081
varonklari - 2019. január 28. 11:52:42

Kedves Katalin!
Sajnos valóban nem egyedi eset, a mi mai társadalmunkban ilyen létezik, szinte hihetetlennek tűnik, de igaz.
Köszönöm a hozzászólásodat, szeretettel: Klári

5940
silberin - 2019. január 26. 19:06:17

Kedves Klári!

Szégyen a szülőre nézve és még nagyobb szégyen a társadalomra nézve, hogy a XXI. században Európa közepén ilyen előfordul. És nem egyedi eset. Sajnos, legtöbbször az élet ismétli önmagát, a gyerekek sorsa a szülőkét.
Szeretettel: Kati

6081
varonklari - 2019. január 26. 09:33:32

Drága Babu!
El is hiszem Neked, hogy meglepődve olvastad az írásomat. Gondolj bele, hogy 8-10 évvel ezelőtt ilyen megtörténhetett. Ragozni sem akarom, hogy azóta az igen csak négy H-s vidékeken ezek a körülmények mára még csak romlottak, nemhogy javultak volna. Az ifjúság-és gyermekvédelmi szakszolgálat, családsegítő programok munkatársaira nehéz feladatok hárulnak.
Köszönöm a hozzászólásodat, szeretettel üdvözöllek: KláriHeart

6081
varonklari - 2019. január 26. 09:33:02

Kedves Ancsa!
Ahogy igen jól megfogalmaztad: „nagyon nem jól van ez így!” Amint Icának is írtam, nagyon nehezen töltöttem fel ezt az írást. Gondoltam, hogy aki elolvassa, mélyen elgondolkodik, felháborodik azon, hogy ilyen életek vannak. Nagyon nehéz ezzel szembesülni! Sokszor azt érezni, hogy tehetetlen vagy!
Ott a másik véglet, amit Te is írtál: sokan mit meg nem adnának, ha szülők lehetnének!
Köszönöm, hogy olvastad és a gondolataidat megosztottad velünk.
Szeretettel: Klári
Rose

5548
babumargareta - 2019. január 25. 17:38:57

Drága Klári !
Kissé meglepődöve ,majd meghatódva olvastam írásodat !
Nehéz elképzelni hogy a mai világban ide jussanak !
Gondolom az alkoholizmus volt a főbűnök a szülőknek .
En azert nem ismerek ilyen családot ,bár biztos sok ilyen
eset van ,csak nem tudunk róla !
A legtöbbjük egy életen át viselik a keresztet ,amit
felelőtlen szülők terveztek nekik . Smile
Még jó hogy létezik egy ilyen gyerekvédelmi szervezet.
Nagyon szomorú és egyben szép írásodhoz gratulálok
szeretettel .....BabuHeart

6081
varonklari - 2019. január 25. 08:57:53

Kedves Icu!
Nagyon sokat tépelődtem rajta, hogy feltöltsem-e ezt az írásomat, de valahányszor találkoztam a nagyobbik fiúval, mindig azt éreztem, hogy ennyivel tartozom neki. Nem győzöm mindannyiszor elmondani neki, hogy milyen nagyszerű testvér, ember lett. De sajnos, mindannyiszor megjegyzi: De tudja, soha nem felejtem el, mikor éheztünk és csúfoltak bennünket.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk gondolataidat.
Örömmel olvastam, hogy Neked sikerült, kivételes Isten áldotta erődnek köszönhetően!
Szeretettel: KláriHeart

6081
varonklari - 2019. január 25. 08:51:03

Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy olvastad. Ahogy írod, még az állatoknál is rosszabbak! Valami borzalmas volt számomra látni ezt az egészet. Igaz, hogy eltelt pár év, de annyira bennem maradt ez az eset, hogy le kellett írnom.
SzeretetRosetel: Klári

6191
Magdolna43 - 2019. január 25. 08:30:37

Kedves Klári!
Döbbenten olvastam írásodat! Az ilyen szülő nem ember, hanem egy rakás szemét! Még állatnak sem nevezném, mert ők féltőn örzik, nevelik utódaikat!
Szeretettel gratulálok í
Magdi

524
BogIcu - 2019. január 25. 07:40:45

Kedves Klári!

Ahogy elolvastam írásodat, csak ennyit nyögtem ki: Döbbenet!
Arról bizony senki sem tehet, hogy mibe születik bele. Soha nem fogom megérteni azt a szülőt, akinek piára van pénze, (mert megveszi a családi pótlékból, segélyből) a gyerekei meg éheznek. Őszintén bevallom Neked, volt, hogy én is éheztem gyerekkoromban, télen-nyáron abban az egy utálatos mackó nadrágban jártam, mert anyám magas ívből leszarta a kölykeit.
Milyen embereket küld le Isten a Földre? Egy életen át viselem én is ezt a lelki terhet a vállamon! Ki tudtam törni, de ez egyedi eset, nem mindenki képes rá, mert lelkileg egy roncs.

Szívből örülök, hogy ez a ma már 22 éves fiatalember gondoskodik a testvéreiről, remélem, sok jót kap az élettől.

Könnyezve olvastalak, de írásodnak azokhoz is el kellene jutni, akik némi kis segítséget tudnának nyújtani ezeknek a gyerekeknek. Hogy megőrizhessék őszinte, tiszta gyermeki énjüket.

Szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.