Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Für Johanna: Ilyen is lehetne
1.

Halkan nyílik a hálószoba ajtaja és óvatosan csukódik. Résnyire nyitom a szemem és rápillantok az órára. Hajnali egy múlt pár perccel. Átfordulok a másik oldalamra és követem a szememmel, ahogy lassan lehúzod magadról a nadrágot és a pólót, a fal mellett álló székre teríted, majd megfordulsz.
- Jézusom!- kiáltasz fel, majd suttogva teszed hozzá. - Azt hittem, már alszol.
Bűnbánó mosolyt villantok rád, és megsimogatom a karod.
- Már nagyon vártalak, szerintem ezért nem sikerült. Tunát már fél kilenckor ágyba dugtam, úgyhogy azóta tengődöm itt, meg forgolódom.
Enyhén magam felé húzom a kezed, hogy mielőbb magam mellett tudhassalak. Bebújsz mellém, én pedig szorosan megölellek. Öt éve vagyunk házasok, de ez az érintés, a tested melege ugyanúgy megnyugtat és rejt el a világtól, mint évekkel ezelőtt.
- Milyen volt Keat-tel?- súgom álmosan a füledbe.
- Megint a vállalati nehézségekről, meg a balul sikerült randijairól beszélt megállás nélkül. Tudod, milyen. Unalmas és -
- ...szerencsétlen - fejezem be a mondatot kuncogva. - Azért be tudtál dobni egy kávét napközben csak úgy egyedül, tudod, self-time?
Égnek emeled a szép szemeid és belesóhajtasz a sötétbe. Hát, igen, ilyen vagy te, kedves. Időt és energiát szánsz másokra az életed legtöbb területén, magadról pedig rendre megfeledkezel.
A bal kezeddel átfogod a hátam, míg a jobbal a telefonodért nyúlsz és éber szemmel nyomogatni kezded.
- Ó, a francba! A líra még mindig esik. Még egy ilyen szar kormányt...
Igéző szemekkel szugerállak egy percen keresztül abban a reményben, hogy végre hagysz mindent és feleséged karjaiba omlasz.
- Pssszt- suttogom - a te csodálatos feleséged éppen a napi szeretet-tankolásra vár.
Rám pillantasz és az éjjeli szekrényre ejted finoman az iPhone-od. Megsimogatod az arcom. Meleg és puha a tenyered. Megpuszilom a szőrös karod, majd az oldaladba fúrom a fejem. Hallom a szívdobogásod, azt, ahogy duplán ver, magamon érzem az óvó tekinteted és a gyönyörű mosolyod. Mély hála önt el azért, hogy vagy nekem.

2.

Ajtócsapódásra riadok fel. Ránézek az órára: 1:08. Vetek egy pillantást magam mellé és egy szájrándítás kíséretében nyugtázom, hogy a helyzet a szokásos. Nem ez az első este a héten, hogy ilyen sokáig kimaradsz. Egyik nap Dan-nel söröztetek, a másikon a kollégáiddal (és, gondolom a csinos és formás fenekű kolléganőiddel) vacsoráztál valami puccos helyen a belvárosban (ami persze nem a legkedvezőbben érintette a mi kis büdzsénk jelenlegi helyzetét), ma pedig azzal a totál unalmas fazonnal, Keat-tel múlattad az időd, a jelek szerint egészen idáig.
Felülök az ágyban és felkapcsolom a lámpát az éjjeliszekrényen. Hallom, ahogy a konyhában matatsz és beindítod a mikrót. Remélem, nem ébred fel miattad a gyerek.
Csörgés az evőeszközökkel, pár ügyetlen lépés és már a szobában is vagy, kezedben egy tányér spagettivel.
- Nahát, drága Serkan-om, pont időben érkeztél!-szalad ki belőlem az epés megjegyzés. Már zsigerből megy.
- Baszki, Lena! Muszáj ezt most? Már így is eléggé ki vagyok készülve Keat baromságaitól, amit hattól éjfélig nyomott nekem töményen. A villamoson hazafelé is kész káosz volt. Legalább te legyél velem egy kicsit kedvesebb.
Elkezdem piszkálni a bal kezemen az egyik körmöm. Belevágtam borotválkozás közben. Na igen, de minek is bajlódok a szőrtelenítéssel, ha már hetek óta nem volt semmi köztünk. Semmi szeretkezés, szex, kefélés, szóval semmi ilyen. Csak a jól bejáratott reggeli búcsúcsók, ami inkább hasonlít egy nagybácsi (szándékosan) félresikerült puszijához. Bár, nem is tudom, mi másra kéne számítanom öt évi házasság után.
- Milyen a tészta?- kérdezem, hátha kicsikarok belőled egy kis elismerést.
- Nem rossz, habár egy kicsit száraz.- nyamnyogod teli szájjal.
- Kösz, szerintem neked sem futna többre, ha egy kicsit többet lennél Tunával és egy személyben kéne tolnod az anya, a feleség és a szerető szerepét - itt egy pillanatnyi szünetet tartok. - Ja, nem is.
- Aha, szóval én vagyok minden baj forrása- mondod, és a szemöldököd jó magasra húzod. - Még a körmödé is.
Hoppá, figyelmesebb vagy, mint gondoltam. Vagy csak jól megy a multitasking még ilyenkor, a hajnali vacsora közben is?
- Figyelj, Lena- leteszed a villát és felém fordulsz. Egy kicsit megijedek a komoly hangvételtől.
- Ma, míg az a hülye Keat dumált, végig azon gondolkodtam, ami múltkor szóba került- folytatod, és szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejedben. - Szóval, tudod, a párterápia. Szerintem meg kéne próbálnunk.
Meglepetten meredek rád egy pillanatig, majd a lámpa fényébe bámulok. Érzem, hogy valami megmozdult bennem, valahol legbelül. Ez tényleg valami olyasmi, amire nem számítottam. Azt hittem, annak a pár héttel ezelőtti beszélgetésnek még az emléke is ködbe veszett számodra. Lehet, hogy sokkal több minden jár a fejedben, mint ahogy azt gondolom? Lehet, hogy a sértettségtől és az elégedetlenségtől már nem is látok objektíven? Meglehet. Anélkül, hogy úgy igazán tudnám, mit is csinálok éppen, a kapcsoló felé nyúlok, és leoltom a lámpát.
Pár másodpercig csöndben ülünk, majd egyszer csak kitör belőlünk a nevetés.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.