Horváthné S. Mária: Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! (2019. február)
A várakozás köztudat neked,
Barátom az nehezen megy. Minden várakozással töltött percet Te kettőnek vélsz.
Hiába ismétlem az idézetet s tudom, hogy már a könyöködön jön ki, akkor is elmondom újra.
Mondd velem:
"Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!"
- Ahányszor kérsz, én mindig segítek, terelem a gondolatodat, hol egy lepke szép szárnyára, hol egy szó szépségére hívom fel a figyelmedet.
- Például itt ez a szó ami neked problémát okoz. Várakozás ami főnév egy kíváncsi és figyelmes cselekvési állapot.
Elárulom neked én szeretek várakozni veled. Ilyenkor előbújik a gyermeki arcod, amit csak hallomásból ismerek, de láttam a fotókon.
Egyszerűen imádom amikor a türelmed fogytán s próbálod titkolni, de arcod mimikája nem hazudik. Először a kezeddel babrálsz valamit, vagy a hajadba túrsz, aztán az én kószáló tincsemet igazítod meg s megjegyzed kedveled az őszhaj csillogását. Rám mosolyogsz s attól függően, hogy hol és miért várakozunk, legutóbb a pénztárnál a hosszú sor végén a homlokomra lehelsz egy csókot. Nos az ilyen pillanatok szépek és bizony a várakozásnak köszönhetők. Emlékszel valaki megjegyezte ott a sorban, hogy milyen kedves vagy így nyugtatod a türelmetlen párodat. Szemünkkel beszéltünk egymásnak, nem szólaltunk meg.
Valószínűleg mind a ketten a mi problémánkra gondoltunk, a várakozással eltelt évre. Nehezen viseltük s mégis az időre bízzuk megoldást.
Nem teszünk semmit azon kívül, hogy néha az utunk együtt halad, s órákat hallgatunk a képernyő előtt. Hiszen..
"A barát pontosan figyel arra, ami engem bensőleg megindít. Bensőmre figyel, hogy felfedezze életem alapdallamát, hogy érzékelje, hol és hogyan rezdül és csendül meg életem. És ha ezt a dallamot elfelejtettem volna, mert a hétköznapok kihívásai miatt eltávolodtam magamtól, akkor a barát újra eljátssza nekem. Újra érintkezésbe hoz saját magammal, igazi énemmel. Visszatükrözi, aki vagyok."
S talán egyszer elérkezik a várakozással az a pillanat amikor egyszerre zenéljük ugyanazt a dallamot.
Hiszen szeretjük egymást, régen s reménnyel és várjuk, hogy a probléma megoldódjon.
Rengeteg az eltelt idő, el kell hordani az útból a köveket, hogy együtt tudjunk sétálni a ránk váró úton. Légy várakozással barátom. Hiszen nem ígértük azt, hogy könnyű lesz. Lehet, hogy nehéz a várakozás, de én érzem a dallamod s ott vagyok ha hamisan szól dalod. S tudom, hogy te is figyeled s észre veszed, hogy elütöttem egy hangot.
Közben megtanít az eltelt idő arra, hogyan kell várni, szerelmesen, türelemmel, haraggal, olykor hosszan s s éhesen.
Azt ne feled, hogy minden várakozással eltelt perc közelebb vihet a megoldáshoz. Ami lehet jó vagy rossz, de ezen töprengeni nem érdemes.

Idézetek:
Antoine de Saint-Exupéry
(Anselm Grün)

2019.01.16.
5162
feketenedr - 2019. február 22. 09:52:34

Kedves Mária!

Novelládban nagyon szép gondolatokat fogalmaztál meg a türelemről, a várakozásban rejlő vágyakozásról..
Gratulálok sok szeretettel
Margó

5555
Maria HS - 2019. február 17. 10:10:18

varonklari: Szép napot kívánok Neked. Örülök a látogatásnak s a kedves szavaidnak, köszönöm az olvasást, szeretettel üdv.:Maria

6081
varonklari - 2019. február 17. 09:31:00

Kedves Mária!
Olyan szépen írtad: "Egyszerre zenélni ugyanazt a dallamot", . Az életünkben a legszebb ha ez sikerül. A buktatókat, akadályokat kihívásnak tekintjük, igyekszünk elhárítani, hogy a dallam tökéletesen szóljon. Ha már megélhetjük, hogy "ősz tincseinket megsimogatják" érdemes volt várni

(Mikor olvasták egyik kedvenc filmem jutott eszembe: Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai)
Köszönöm, hogy olvashattam, szeretettel üdvözöllek: Klári

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.