Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bakos József: Zene kell
Kábultan ébredt, fájt a feje és semmi kedve nem volt kinyitni a szemét. Érezte, hogy még nincsen reggel, mégis felébredt. Régóta így van ez már. Néhány óra alvás után kidobja az ágy. Megszokni nem tudta, de nem változtatott a szokásain. Már nem. Néhány évvel ezelőtt még megpróbálkozott vele néha, de minden kísérlete kudarcba fulladt. Szerette ezt az életformát és az évek előrehaladtával csak még jobban rögződtek benne a szokásai.
A tegnapi napra gondolt és mosolyra húzódott a szája.
„Igazi jó kis nap volt, olyan, mint régen” – gondolta, és úgy hangzott a számára, mintha halkan suttogva ki is mondta volna.

***

Az előző napon is korán ébredt. Kikászálódott a meleg ágyból, a konyhába ment és kávét főzött magának. A következő szokásos mozdulata a rádió felélesztése volt. Nem szerette a csendet. Arra vágyott, hogy lüktessen körülötte a világ. A ritmus, a zene a mindene. Enélkül létezni sem tud.
„Hiába, ez már szakmai ártalom” – mosolygott magában, majd csendesen kortyolgatni kezdte a kávét, csak úgy tisztán, ahogyan a gépből kifolyt. Cukorral és tejjel, vagy más adalékkal elrontani nem akarta.
A kesernyés íz a szájában, jóleső érzéssel töltötte el. Eszébe jutott, hogy a többiek már várják. Nyugodt mozdulatokkal kisétált a fürdőszobába és egy gyors mosakodás után a nappali felé vette útját, hogy felöltözzön. Közben mégegyszer visszanézett és elégedetten állapította meg, hogy bár az évek ott hagyták a nyomukat arcán, még mindig sármos. Sőt a kissé már őszes haj méginkább kiemelte markáns arcvonásait. Egyedül kissé táskás szemei árulkodtak arról, hogy kemény éveket hagyott már maga mögött.
Farmer nadrágot húzott, pólót és kopott farmer kabátot. Sokak szerint ez már nem illik hozzá, de mégis így érezte jól magát. Főleg ezen a napon, amikor újra összeáll a banda. Magához vette a kulcsait és csendesen becsukta maga mögött az ajtót.

Odakint hideg volt, őszbe hajló idő, megcáfolva a naptárt, amely még csak augusztus 15.-ét mutatott. A távirányító két hangos pittyegése után a bejárattól néhány méterre álló sportautó ajtaja kinyílt. A halvány, kék színű belső világítás hívogatta. Beszállt az autóba, bekötötte magát, betolta a cd lejátszóba kedvenc lemezét, feltekerte a hangerőt és indított.
Finom dorombolásként hangzott fülének a kétezer ötszáz köbcentis autó erőteljes motorjának duruzsolása. Kapcsolt egy kis fűtést és elindult. A távirányítású ajtó lassan félrecsúszott és eltűnt a kertet körben díszítő tuják között.
Az úton még alig volt forgalom, így gyorsan haladt. Néha túlságosan is ránehezedett a lába a gázpedálra, de nem bánta. Élvezte a zenét, a bőrülések és belső borítás kellemes, semmi mással össze nem téveszthető illatát.
Csak percek teltek el és máris megérkezett úti céljához, egy földszintes kis épülethez, amelyet kis füves kert vett körül. Határozott mozdulattal begurult a nyitott kapun át a kocsibejárón és erőteljes fékezés után hanyag mozdulattal rátenyerelt az autó dudájára.
Pizsamás alak jelent meg az ajtóban, kócos fej, álmos szemek, nyúzott vonások.
- Kár hogy nem forgatunk valami jó kis klippet, nem is kellene maszkmester neked – ugratta barátját, aki mosolyogva lépett hozzá és megszorította a kezét.
- Könnyű neked, te robot vagy. Alvás nélkül is létezel. Mindig ilyen voltál és ilyen is maradtál.
- Csak ketten leszünk, vagy jönnek a többiek is? – kérdezte színlelt kötözködéssel, mivel tudta, hogy ma is próbálniuk kell, mert este tízkor koncert.
- Pár perc és mindenki itt lesz, addig foglald el magad, én pedig életet lehelek magamba.
Besétált a házba. Jól ismert környezet fogadta. Minden hangszer a helyén, erősítők, lámpák felállítva. Otthonos volt. Jó érzés töltötte el. Ismét elindult testében az adrenalin. Leemelte gitárját a falról, bekapcsolta az erősítőt és ujjai vad táncba kezdtek a húrokon.
A hangok előcsalták a képeket, az elmúlt évek emlékeit. Hatalmas színpadok fényei között izzadva, loncsos, hosszú hajjal tépte a húrokat. A lányok sikongattak a lába előtt és eszeveszett csápolással jelezték, hogy bármire képesek, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Nem is volt szívbajos, mindig választott közülük egyet-egyet. Nem vette őket komolyan, egészen addig a napig, amíg meg nem ismerte Krisztát. Ő is az első sorban állt, de csak nézte őt, tapsolt és mosolygott. Volt valami ebben a lányban, ami mágnesként vonzotta.
A bulik után kereste, de addigra már mindig eltűnt. Megszűntek az átdorbézolt éjszakák, vagy legalábbis szelídültek. Aztán az egyik koncert után autogramot kért a lány. Meghívta egy kávéra és megismerkedtek.
Egészen más világba csöppent, de nem bánta. Este őrült rokkerként tündökölt a színpadon, éjszakánként pedig puha, lágy karok ölelték, olyan szeretettel, amelyet még soha sem érzett. A lány teljesen elvarázsolta, az ujjai köré csavarta. Minden koncertre elkísérte és a csapat része lett. Segített nekik a szervezésben, fellépéseket egyeztetett és talpraesettségének köszönhetőek pályájuk magasan felfelé ívelt, egészen addig a végzetes napig, amikor egy éjszakai koncertről hazafelé, egy részeg kamionos telibe találta a kisbuszukat.
Sötét napok, hetek, hónapok következtek és a zenekar megszűnt létezni. Elhalványultak a képek, és egészen más lett fontos. Fel kellett állni, felépülni és élni tovább.
Anyagilag szerencsére jól álltak, így erre nem volt gondjuk. A balesetet is szerencsésen túlélték. Csak Mad volt az, aki tolószékbe kényszerült.
Ma azonban végre újra együtt lesznek.

Három marcona figura tűnt fel a bejárati ajtóban. Egymás mellett álltak és a gitárjátékot hallgatták. Pet elmosolyodott és egy sajátságos hangsor lejátszása után letette maga mellé a hangszerét.
- Hát ez nagyon gyenge volt Pet. – mondta vigyorogva a teljesen ősz társa.
- Örülök, hogy ismét itt vagy Bob – nyújtotta a kezét és magához ölelve megveregette a férfi hátát.
A másik két férfivel is kezet fogott és megnyugodva nyugtázta, hogy a házigazda is megérkezett, immár teljes harci díszben, szegecses dzsekiben a pizsama helyett.
- Lehet, hogy kiröhögnek ma minket, de piszok jó érzés újra látni azt a ronda pofátokat – mondta összegezve a látványt Pet és ismét kézbe vette a gitárját.
Kerekes székével megjelent Mad. Mosolygott, mindenkit üdvözölt és begördült a dobfelszerelés mögé.
Egész délelőtt próbáltak. Először kicsit döcögősen ment, de később már belejöttek. A hosszú évek rutinja győzedelmeskedett. Emlékeikben előbukkantak a szövegek és a gyors ebéd után folytatták a próbát. Délután megittak néhány sört és elégedetten szálltak be a kisbuszba, amelyet rendeltek maguknak.

A színpad lámpái szinte perzselték a bőrüket. A reggeli hidegnek már nyoma sem volt. Álltak a felszerelésük mellett és a közönséget figyelték. Sokan voltak, hihetetlenül sokan. Nem is gondolták, hogy ennyien kíváncsiak lesznek rájuk. Tíz év kihagyás után ismét itt álltak fent a mindent jelentő deszkákon. Folyt róluk a víz, mégis boldogok voltak.
Ahogy megszólaltak a gitárok és a dob, az őrület fokozódott. A többségében fiatal rajongók már-már a színpadra másztak fel, hogy közelebb legyenek a zenészekhez. A biztonsági szolgálat emberei komoly küzdelemmel tudták csak távol tartani őket.
Szóltak sorban a slágerek, pörögtek a számok, dübörögtek a basszus gitárok, hibátlanul szólt a dob és az ének. Minden a helyén volt, úgy ahogyan kell.
Két órával később az utolsó akkord elhangzása után Pet elégedetten nézett körül, majd az első sort fürkészte. Középen ott állt mosolyogva Kriszta. Haja fakóbb, arcán apró ráncok, de a mosolya a régi. Tapsolt, és folytak a könnyei.

***

Megfordult az ágyban és a nőt nézte. Még aludt. Szeme csukva, arcában kóbor hajtincs. Óvatosan végigsímította a szeretett arcot és gyengéden megcsókolta.
- Jó reggelt – szólalt meg kedves hangján és rámosolygott Pet-re.
- Azt hiszem kicsit berúgtam tegnap, mert nem emlékszem hogyan jöttünk haza.
- Majd egyszer elmesélem – suttogta csendesen Kriszta és sejtelmesen mosolygott. Most inkább még aludjunk.
- Nem bántad meg, hogy újra kezdtük? Így vén fejjel ismét turnézni indulunk. Velünk tartasz?
- A zene kell… zene mindig kell – válaszolta a nő és szemei ismét lecsukódtak.
Pet sokáig nézte még az apró ráncokat, a szép ívű szemöldököt, a telt ajkakat, a takaró alatt domborodó karcsú testet és boldog volt. Úgy érezte ismét teljes az élete, újjászületett. Becsukta a szemét és hosszú idő után először sikerült visszaaludnia…
6542
ritatothne - 2019. szeptember 07. 17:55:42

Kedves Józsi!

Tetszéssel olvastam jó kis írásod. Bevezettél a zenészek világába, ahová egyébként nem jutnék be.

Szeretettel: RitaSmile

2
Jozsi-foszerkeszto - 2019. február 19. 21:50:53

Kedves Gabriella!
Köszönöm szavaidat, teljesen egyetértünk.
Soha sem szabad azon aggódnunk, hogy öregszünk.
Mindig van az életben ami fontos.
Örülök, hogy tetszett a történet.
Szeretettel
Józsi

6055
JuhaszGabriella - 2019. február 19. 13:54:39

Kedves Józsi!

Azt gondolom, hogy a mai világban nem számít a kor, hanem az, hogy tudjuk megőrizni a testi, szellemi frissességet. A lélek marad fiatal, csak a test öregszik. Ha mindehhez párosul egy kis humor is, igazán szerencsésnek mondhatja magát az ember.
A zene az fontos. Gyógyír lehet mindenkinek.
Épp úgy mint az írásod, ami segítség, és iránymutató.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Gabriella

2
Jozsi-foszerkeszto - 2019. február 18. 17:27:44

Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad a történetet, örülök, hogy kellemes kikapcsolódást nyújthattam vele.
Már készül 3. kötetem, várhatóan ebben az évben megjelenik, 15-20 novellával.
Szeretettel
Józsi

3654
deva - 2019. február 18. 06:35:09

Kedves Józsi!
"Lehet egy dal,egy ritmus vagy zaj,egy árva hang,egy jel,
A zene az kell,hogy ne vesszünk el,hogy mégse adjuk fel,"
Írásodban e szép gondolat puha, bársonyba foglalva: az új - a régi, a régi - az új, valós történet kapcsán, sorsok, lehetőségek, fájdalmak, szerelmek. Az élet már csak ilyen. Igényesen megalkotott írásod mellett jól volt elidőzni, öreg fejem szinte egy más dimenzióba röpítette, egy rövidke időre. Köszönöm az élményt. Szeretettel. Éva

2
Jozsi-foszerkeszto - 2019. február 17. 19:48:58

Kedves Mária!
Örülök, hogy tetszett a történet és olvastál.
Szeretettel
Józsi

5555
Maria HS - 2019. február 17. 12:45:37

Gratulálok Írásodhoz...szeretem itt időzni: Maria

2
Jozsi-foszerkeszto - 2019. február 17. 00:01:44

Kedves Margaréta!
Örülök, hogy olvastad ezt a történetemet.
Sokan tévesen ítélnek meg másokat külső alapján, vagy más előítélet okán.
A zene pedig fontos része az életünknek.

Szeretettel
Józsi

5548
babumargareta - 2019. február 16. 21:51:59

Kedves Józsi !
Oly kellemes érzéssel olvastam novelládat !
A mindenre hajlandó őrült zenebolond aki talán még az
utcán is hajlandó volna gitározni ,milyen önzetlen
gyöngédséggel viszonyul szerelméhez !

Jó érzés ilyen történetet olvasni !
Nagyon szépen érzékeltetted hogy a "vad " zenésznek
milyen a másik énje a gitározás háta mögött !
Kellemes olvasmány volt számomra !
Gratulálok szeretettel....BabuRose

2
Jozsi-foszerkeszto - 2019. február 16. 18:03:42

Kedves Mária!
Örülök, hogy újra itt vagy és annak is, hogy olvastad a történetet.
Mindig van új, és újrakezdés is. Bíznunk kell magunkban.
Szeretettel
Józsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.