Rákócziné Sasvári Mónika: Morze bajnok
Holnap lesz a verseny, ma takarodónál Lajossal kicsit heccelődtünk, hogy vajon melyikünk kel majd bal lábbal. Lajos a legjobb barátom, szinte testvérem lett ez alatt a két év alatt. Két év már és de nehéz volt az eleje, a sok szívatás - a gyengéket kipécézik ugye. Mára azért ez már megváltozott, hisz az egyik legjobb vagyok.
A versenyre készült fotón még én is elcsodálkoztam. Ilyen jóképű lennék? Egy igazi filmsztár, hullámos szőke haj, kék szemek, csinos férfiarc a prémes kabátban. Köszönet nektek drága szüleim. Lajos alacsonyabb, de igazi kis kakas, tanulom tőle a harciasságot.

Igen, holnap lesz a nagy nap, a morze bajnokság, itt lesznek az ország legjobbjai, egyik-másikukat ismerjük már. Lajossal még az esti őrség alatt is gyakoroltunk a bódéban. Néha ámulok, hogy hogyan bírják az ujjaink? Nálam biztos számít, hogy a vadászkürtön is az ujjak irányítanak. Napok óta álmomban is csak kopogtatok. Szeretem ezt a nyelvet, a rejtjeles kommunikációt, ami országhatárokon, óceánokon is túljut. Értelmet ad ennek a két évnek ez a tudás, mintha erre születtem volna.
Alvás, mert holnap lesz a nagy nap, ahol koncentrálni kell! Nem is tudom, szeretnék-e nyerni?

Első lettem, kevéssel Lajos előtt, de első! Hihetetlen dicsőség, az ország legeslegjobb katonai távírásza! Hurrááá! Mami büszke lesz, Apu is! Végre valamit én is letettem az asztalra. Lakatosmester vagyok, igen, de a technikumot abbahagytam, Apu azóta haragszik, vagy ki tudja mióta… Mami megértette, hogy mást szeretnék, más utat. De most győztem! Lajos nem haragszik, igaz barát, második lett, de nem bánja - szívember.
A miniszter marasztal, maradjak a honvédség kötelékében, szükség van rám, ránk, Lajost is felkérték. De otthon, otthon is szükség van rám, öcsém tanul, nagyon okos fiú, húgom még fiatal, és hogy énekel… bízok bennük. Így ki lesz otthon Mami támasza?
Nem maradok, haza kell mennem. Lajos marad. Fáj azért. Fáj. Nehéz döntés.

És Lajos megtalálta a számítását a Honvédségnél, ami könnyű megélhetést, jó anyagi biztonságot jelentett a családjának. Jobbat, mint ami győztes barátjának jutott. Első gyermekét - mint Rudiék - Mónikának nevezte el.
Életük végéig és még azon túl is hű barátok maradtak.
4204
pathfinder - 2019. február 28. 09:28:19

Kedves Mónika!

Nagyon tetszett a történeted, szeretettel gratulálok! Mennyi ember élete rejthet apró kis győzelmeket, amelyek neki nagy dolog, és egy időre akár országos hír is lehet, aztán a negyed óra hírnév után már senki nem emlékszik rájuk. De nekik akkor is szép emlék maradhat, és ezt a témát te nagyon szépen fogtad meg.

szeretettel gratulálok:
Kata Heart

1403
titanil - 2019. február 27. 12:35:17

Kedves Mónika!
Nagyon aranyos történetet írtál, szívesen olvastam, miközben elgondolkodtam, milyen fontos is a morze, akár még napjainkban is.
Sok szeretettel: Magdi Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.