Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: Álarc: Hatodik történet (2019. március)
Zita mindig meg akart felelni. Mindenkinek. Haját szoros kontyban hordta, követte a divatot, és állandóan fogyókúrázott, hogy karcsú maradjon. A munkahelyén nem keresett sokat, de hetente akár több napon is túlórázott, hogy főnökeinek a legszűkebb határidőket is teljesíthesse.
Egyik vasárnap reggel, mikor a szünnapja után is fáradtan ébredt, megrökönyödve nézett bele a tükörbe. Számolta a szeme körüli szarkalábakat. Nyolc mindkét oldalon - summázta. Majd szemügyre vette a szája körüli mély ráncokat. Arcbőre pergamenszerűen száraz volt és beesettnek tűnt. A szeme alatti sötét karikákról már ne is beszéljünk. Éppen aznap volt Valentin-nap. Megdöbbent azon, hogy már csak két hónap és betölti a harmincnyolcat. Megtámaszkodott a tükör keretéhez dőlve, és hagyta, hogy potyogjanak a könnyei. Érezte minden cseppjének sós ízét. Eltelt egy kis idő, míg megnyugodott. Egy gondolat csitította el a lelkében dúló vihart: változtatni fog. Még nem tudta, hogyan, de az élete minden területét megújítja. Egyszerűen élvezni akarta a jelenét, hiszen az évek csak úgy röpülnek! Felöltözött, de ezúttal kényelmes ruhát választott. Nem sminkelte ki magát, csak egy kis hidratálókrémet kent az arcára. Becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Az utcára kiérve a szél egyből felborzolta szabadon szálló tincseit. Mélyen beszívta a friss levegőt. Hagyta, hogy a napfénynyalábok játsszanak az arcán. Elindult az úton. Az emberek sietősen lépdeltek körülötte, és sok párral is találkozott. A kirakatok tele voltak szívecskés plüssmackókkal, lévén, hogy aznap volt Valentin-nap. Zita éppen az egyik üzletnél nézelődött, mikor megérezte, hogy valaki figyeli. Hátrafordult, és mosolyogva üdvözölte egy volt munkatársát.
- Szervusz, Péter - közben a hideg futkosott a hátán a gyönyörűségtől, hogy ilyen jó kiállású ismerőssel találkozhat.
- Szervusz, Zita. Bocsánat, alig ismertelek meg a megszokott álarcod, illetve külsőd nélkül.
Mindketten nevettek.
- Semmi gond, Péter. Gondolom, jöttél vásárolni a szerelmednek Valentin-nap alkalmából - míg ezeket a szavakat kimondta, szíve a torkában dobogott, remélve, hogy Péter megcáfolja ezt a mondatot.
- Igazából szingli vagyok már egy ideje.
- Komolyan? - és Zita őszintén mosolygott.
- Igen.
- Mi a helyzet az új munkahelyeden?
- Jól megvagyok. Képzeld! Új munkaerőt keresünk. Lenne kedved váltani?
- Miért is ne? - mélázott el Zita. - Elküldöd az állás részleteit?
- Persze. Lényegében olyan munkát végeznél, mint most, csak jobb fizetésért. Írok neked ajánlást is, ha gondolod - majd Péter megvillantotta hófehér fogsorát.
Zitát az ájulás kerülgette. Mindez úgy hatott, mintha álmodna. Meg merje kérdezni, ami még a szívét nyomja? Végül az igen mellett döntött.
- Péter, együtt dolgoznánk?
- Lennének közös munkáink, úgyhogy lényegében igen - látszott a férfin, hogy alig tudja leplezni a mosolyát. - És még valami.
- Igen, Péter?
- Maradj ilyen természetes. Nagyon jól áll neked.
Zita érezte, hogy egy ütemet kihagyott a szíve, és az arca vörösödik. Mielőtt a férfi továbbindult volna, Zita még kipréselt magából egy "Köszönöm"-öt, majd elsétált hazafele, maga mögött hagyva a nyüzsgő belvárost. Az úton hálálkodott Istennek azért, hogy milyen kegyes volt hozzá. Rájött, ha önmagát adja, az embereket vonzza.
Ugye most arra vagytok kíváncsiak, hogy Zita és Péter később egy párt alkottak-e? A válaszom: igen! A következő Valentin-napot már közös albérletükben ünnepelték meghitten, nagy szeretetben.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.