Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Adam: GONDOLATOK (II. rész): Boldogság és hála
A boldogságról, vagy annak kereséséről könyvek ezrei születtek már. Jók és rosszak, hasznosak, és haszontalanok egyaránt. Persze, sokaknak bizonyul minden erről szóló könyv haszontalannak. Főleg, azoknak, akik boldogok. Boldogok, csak még nem érzik. Mármint tudják, csak valahogy nem érzik. Ők azok, akik egy sűrű erdőben se találnak fát, akik az óceánban sem találnak vizet, és akik a jóban sem találják meg a jót. Kedves olvasó! Igen, magunkról beszélek. Rólad és rólam.

Nem ismerhetlek. Nem tudhatom, milyen az életed. Nem tudhatom, min mentél keresztül, vagy mit kellett átélned. Nem szeretnék ítélkezni. Én mindössze a tapasztalataim alapján tudok írni. Főleg magamból kiindulva.
És én voltam (vagyok) a tökéletes példája annak az embernek, akit az imént körülírtam. Az életem jó. Lehetnék boldog. De valahogy akkor sem sikerül! Vajon mi lehet az oka? - én ezt éreztem, és érzem néha most is. Na és Te?

Az ember legeslegnagyobb hibája, hogy nem tud értékelni az életében semmit. De tényleg. Te például értékeled, hogy egészséges vagy, hogy van étel, amit ehetsz, ital, amit ihatsz, meleg ház, melyben lakhatsz, vagy hogy szeretsz, és szeretnek? Megköszönöd ezt minden reggel az Istennek, sorsnak,
univerzumnak, vagy ki tudja kinek?

Nem. Én sem. És ez rossz. Ez nagyon, nagyon rossz. Utálom, hogy így gondolkozok. Utálom, hogy nem tudom értékelni, amim van. Pedig mi lenne, ha az előbb felsorolt dolgokból valami hirtelen elveszne? Menj vissza, és olvasd el még egyszer! Mi lenne? Mi lenne, ha egy reggel arra ébrednél, hogy a hat dolog közül egy semmivé lett?

Légy hálás! Ez a legfontosabb. Te se szeretnél azon keresztülmenni, hogy rájössz, nem értékelted. Te se szeretnéd azt mondani: "Úristen, én mekkora hülye voltam!"

Mindenki későn jön rá. Mindenki későn kezdi el "értékelni" a dolgokat. Akkor, amikor már túl késő.

Ha a fent említett hat dologból, valami hirtelen elvész, hidd el, minden eddigi problémád kicsinek fog tűnni! És csak azt fogod ismételgetni: "Milyen boldog lehettem volna... Milyen boldog..." - ezt az érzést se neked, se magamnak nem kívánom.

Szóval az első lépés legyen az, amit a boldogsághoz vezető, napfelkelte fényeiben tündöklő úton megteszel, hogy értékeld, amid van! Ne azzal foglalkozz, amid nincs! Hanem azzal, amid van. Ez még önmagában nem tesz boldoggá. Akárhogy akarjuk, sajnos ilyen az ember. De harcolj azért, hogy tudd értékelni! Idézd fel minden egyes nap, hogy mi lenne, ha a számodra fontos dolgok eltűnnének!

Kezeld úgy, mintha már nem lennének, gondold át, és sokkal jobban tudod értékelni őket! Ez persze ne szorongást jelentsen! Találd meg a középutat!
Mindez tökéletes alap a boldogság keresésében. Az első köve az útnak, amit letettünk. Ezután erre az alapra kell majd építkezni.
5772
Saranghe - 2019. december 03. 22:50:43

Kedves Adam J Adams!

Teljesen egyetértek veled! Én is mégcsak most tanulom ezt meg! Mert néha eszébe jut az embernek, és hálás, aztán egy rossz pillanatban meg semmi sem jó, csak elégedetlenkedünk. Sad

Szeretettel olvastam szembesítésedet: Rose

Kata

5752
Adam - 2019. április 03. 22:40:12

Köszönöm! Smile

5825
vlasics_balint - 2019. március 29. 18:18:06

Kedves John!

Gratulálok mélyre ható művedhez. Igen, sajnos az ember már csak ilyen. Véleményem szeeint cdak egyedül az írásban lehet meglelni a mulandóságot, de egyet értek veled, hogy törekednünk kell rá.
Üdvözlettel, Bálint

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.