Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Márkus Katalin: Forgószél
Mari néni idegesen kémlelte az eget, mert a domboldal mögött kezdett sötétedni az égalja. Nem azért, mert esteledett, - vihar készülődött.
Idős korára már kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Ha a domb mögött összeálltak az esőfelhők, egy kis szél megtaszította őket, és már zuhogott is az özönvíz szerű eső.
Gyorsan összeszedte kint száradó ruháit, mire a verandához ért, már megérkeztek az első széllökések. Hozta magával a kövér esőcseppeket, melyek mint egy nagy tintapaca, úgy terültek szét az udvar porában. Pár perc múlva mintha dézsából öntötték volna, úgy esett az eső. Az egyre nagyobb széllökésektől a fák ágai a földre hajoltak. Ropogtak a háztető gerendái, recsegtek a cserepek, melyeket a szél könnyedén megpörgetett a levegőben, majd ledobott a földre. Az égen villámok cikáztak és hatalmas csattanással valahol földet értek. A csattanásra, pillanatok múlva dörgéssel válaszolt az Ég. Háború volt ez a javából, - égi háború!
Mari néni ijedt arccal nézett kifelé a szobaablak mögül, és buzgón vetette magára a keresztet. Mint ilyenkor mindig, most is az égiekhez fohászkodott, az ő segítségüket kérte, hogy háza épségben átvészelje a vihart. Nem esett nehezére az imádkozás, könnyen jöttek szájára a kérő szavak. Mióta megözvegyült, naponta járt a templomba. Igaz, volt is miért feloldozásért könyörögnie, mert a pletykát nagyon szerette. A faluban nem történt olyan esemény, amiről ne tudott volna.
Amit hallott, rögvest tovább adta, de nem ám akárhogyan! Saját szája íze szerint átköltötte, egy kicsit elvéve, egy kicsit hozzáadva a hallottakhoz. Most éppen a Szűzanya segítségét kérte a vihar elmúlásához, mikor hirtelen elnémult. A látvány, minden rendkívüli eseményt felülmúlt, ami eddigi életében történt. Az út túloldalán a szemközti ház tetejét megemelte a szélvihar. Ráadásul a levegőben perdített egyet rajta, és rádobta az udvaron álló diófára.
Mari néni tágra nyílt szemekkel nézte a történést. Nyújtogatta a nyakát jobbra-balra, hátha lát még valami rendkívüli dolgot a szomszéd házaknál, de nem látott semmit sem. Az összes háznak megvolt a teteje és a kéménye. Vajon miért a pár éve megözvegyült asszonyka házának teteje került fel a diófára? Erősen gondolkodni kezdett, hátha rájön a miértekre. Agyában a gondolatok egymást kergették, és mire vége lett a viharnak, már tudta a választ.
Alig bírta kivárni, hogy elcsendesedjen a vihar, és mehessen a kiskapuba nézelődni. Nem sokáig kellett várakoznia, a szomszédok egymás után jöttek ki házaikból, megnézni a vihar okozta károkat, csak Mari néninek nem volt sürgős szétnézni saját udvarában.
A fiatal özvegyasszony hangosan jajgatott és kiabált, kezeivel az eget fenyegetve, háztetőjének szétszórt darabjai mellett. Mari néni mindezt látta és szája szögletében megjelent a gúnyos mosoly.
- Fenyegesd csak az eget, fenyegesd! - mondta félhangosan.
Amikor nős ember szeretőddel hemperegsz, akkor nem a kezeddel fenyegeted az eget! Akkor nem gondolsz szegény megboldogult uradra, meg a szeretőd feleségére és apró gyerekére! - Ugye?
Megvert az Isten téged Juli, meg bizony!
Alig kimondta ezeket a vádló szavakat, már tudni vélte az igazi okot. Izgatottan toporgott a kiskapuban, alig várta, hogy valakinek elmondhassa.
Az út másik oldalán lakó Bözsi néni ment ki legelőbb az útszélre. Egykorúak voltak Mari nénivel, de ő nem szeretett pletykálkodni. Nem is voltak olyan jó viszonyban egymással, most mégis átkiabált hozzá.
- Te Bözsi, gyere egy kicsit közelebb! Mondanék neked valamit, valami nagy újságot!
- Nem érek én rá beszélgetni, a vihar sok kárt tett a gyümölcsfáimban. Indulok összeszedni a letört ágakat. - kiáltott vissza Bözsi néni.
- Csak pár perc az egész, míg elmondok neked valamit. Nem akarom, hogy az egész utca hallja. No, gyere már! Ne kéresd magad annyit!
Bözsi néni jobbnak látta, ha átballag Mari nénihez. Ismerte már elég jól, még a végén őt is szájára veszi ez a pletykafészek.
- Nézz csak oda Bözsi! Látod mi történt Juli háztetőjével? Ott billeg a diófa tetején, már ami megmaradt belőle. Bosszút állt rajta az ura, amiért olyan léha életet él. Eljött, hogy szétrombolja mindazt amit két kezével felépített. - hadarta egy szuszra.
Bözsi néni azonban tudta, hogy nincs itt semmiféle bosszú a megboldogulttól.
- Ej te Mari, te Mari! Össze-vissza hordasz mindenféle sületlenséget! Mikor jött vissza valaki is onnan odaátról? De, neked templomba járónak, ezt jobban kéne tudnod. Nem hallottál még a forgószélről?
- Háát, az meg mi fán terem Bözsikém?
- Az unokám a múltkori vihar után elmagyarázta nekem. Tudod, - amikor a réten felkapta a szénaboglyákat, aztán jóval odébb meg ledobta. Most meg jobb lesz, ha abba hagyod az igaztalan beszéded terjesztését! Helyette nézz körül a saját udvarodban, mert ahogy én látom, lesz mit nézned! - ezzel sarkon fordult és haza sietett.
Mari néni megfordult, - benézett saját udvarába, és amit ott látott, attól majd elállt a szívverése.
Északi szomszédjának hatalmas diófája ott búslakodott a pajtájának tetején, és össze törte az összes cserepet, lécet. Mari nénit már nem érdekelte Juli háztetője.
- Oh, te magasságos Úristen! Mit vétettem én neked, hogy ezt tetted velem! - kiabálta kétségbeesetten, és kezeivel az ég felé hadonászott.
Bözsi néni hallotta kiabálását, - legyintett egyet, és tette tovább a dolgát.
6266
Katinkakata - 2019. március 08. 20:36:48

Kedves Icu!

Bizony, Mari néni nem tanult a történtekből, folytatta tovább mások kibeszélését. Sajnos, ismertem... Köszönöm a hozzászólásodat.HeartKata

6266
Katinkakata - 2019. március 08. 20:32:14

Kedves Klári!

Bizony minden falunak, talán városnak is, megvan a saját pletykás "Mari nénije". Köszönöm hozzászólásodatHeartKata

1403
titanil - 2019. március 08. 17:23:17

Kedves Kata!
Nagyon jól kipellengérezted a pletykás Mari nénit történeteddel. Sajnos ezek a nők nem okulnak, csak az a szerencse, hogy a Bözsi néni féle higgadt, jó természetű emberből van több. Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel olvastalak: Magdi Rose

6191
Magdolna43 - 2019. március 08. 16:56:26

Kedves Kata!
Megmosolyogtam írásodat!
Ilyen Mari nénik mindenütt jelen vannak, ők nem fogynak el.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

524
BogIcu - 2019. március 08. 09:39:41

Kedves Kata!

Én annyira gyűlölöm a pletykát, hogy el sem tudom mondani. Nem is érek rá - hála a magasságosnak - hogy másokkal foglalkozzak, pláne kicsavarva, elferdítve. Mari néni azért most megkapta a magáét, de gyanítom, hogy sohasem tanult belőle.
Nagyon jó írás, szeretettel gratulálok: IcuRose

6081
varonklari - 2019. március 08. 08:26:15

Kedves Kata!
Mindig voltak, lesznek és vannak Mari nénik, akiknek kedves jóindulatú megjegyzéseire mindig lehet számítani. A nem bírnak magukkal esete náluk igazán jól megfigyelhető, mely határtalan okossággal van jelen életükben. Azért jó, hogy Bözsi nénikből van több!
Örömmel olvastam írásodat, szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.