Tóth Györgyné: Horror a telefonnal
Érdekes, már el is felejtettem, volt élet akkor is a Földön, mikor nem volt okos telefon?
Amikor még vezetéken lógott a távbeszélő kagyló? Már elképzelni is nehéz, az életünk része
lett, talán ha elveszítenénk egy testrészünket az sem lenne olyan nagy csapás , ha megmaradna a fülünk és legalább egy ujjunk amivel nyomkodni tudjuk.
Szerintem megszűnnénk élni, ha nem is használjuk de állandóan látni kell, halljuk meg minden rezdülését és azonnal ugorjunk ha valamit közölni óhajt velünk. Nem várakoztathatjuk, mert mindig rendelkezésünkre áll ha valamit nem tudunk, elég kérdezni és már írja is a választ.
Rendkívül szoros kötelék van köztünk mellette nincs unalom, nélküle félholt lények vagyunk, kapocs ami összeköt a környező világgal, olyan okos, hogy már szinte gondolkodik helyettünk.
A sok okosság, nyilván tovább fejleszthető, határ a csillagos ég! Már az sem számít csodának ha a nappaliban ülve érintjük a nagyon tisztelt kijelzőjét és már beszélhetünk sőt láthatjuk a
Föld túlsó felén levő szeretett családtagot, kedvest.
Bármilyen okos, de egy valamit nem tud, nem jelzi ha elveszik, persze azt a tevékenységet mi idézzük elő, ilyen katasztrofális esetben felül kellene kerekedni a problémákon és ha szólítjuk,
- TeleFÓNIKA!!! Hol vagy? Merre csavarogsz?
Füttyszóval hívnánk, mint az elkóborolt kutyát, ha meg fütyülni sem tudnánk akkor lenne egy helyettesítő síp amit fújhatnánk, de lehet, hogy az is ismeretlen helyen tartózkodna, előszőr meg kellene keresni a fütyülőt.
Hívásunkra lágy zenével válaszolna, halkan szólna, hogy illetéktelen fülek ne halljak csak az érte szeretve rajongó gazdája, vagy inkább alázatos szolgalatkész rabszolgája.
Mi történik ha éppen bújócskázni támad kedve, vagy egy kis humorra vágyik és megtréfálja
hűséges alattvalóját?
Először halálos rémület, céltalan szaladgálás, keresni ahol álltalában jártunk az esemény elött és ha nincs eredmény akkor ott is keressük ahol egy hete sem jártunk, ha még mindig nem kerül elő és nincs senki akit megkérnénk, hogy hívja fel eme csoda eszközt, akkor már ott is keressük ahol nem is jártunk, közben óvintézkedést kell tenni, hogy a megvadult szívünk véletlenül ki ne ugorjon és valahol nélkülünk keljen új életre, beveszünk egy nyugtatót, amit persze nem szedünk, csak ilyen végzetes stressz hatás esetén, gutaütés, vagy infarktus ellen egyet-egyet bekapunk.

Ez történt velem is, családom utasítására hordtam magamnál, kerti munka közben, mert ha valami történne velem, tudjak segítséget hívni és ők is el tudják érni bármikor.
Telefon a zsebben, mert a kifogást, hogy azért nem viszem magával munkaközben, hogy leeshet és akkor eltörhet, kaptam törés, vízálló, minden álló okos telefont.
Szót fogadtam, zsebben a telefon átsóztam kapáltam a kertben metszettem a fákat, nem is lett semmi baj , közben jött az este a tyúkok be vonultak az ólba aludni, be kellett őket zárni, de volt egy fészek tojás amit elő kellett szedni, a tojás ment a kosárba tyúkok bezárva.
Bementem a lakásba első dolgom volt hogy a telefont kivegyem a zsebemből és elhelyezzem, hogy gyorsan elérjem ha kell. A készülék nem volt sehol, következtek az ilyenkor szokásos körök, a nyugtató bevétele után sem találtam sehol.
Nem tudtam, a fa alatt a gallyak közt lehet - e, esetleg elástam véletlenül a földbe, mindenütt kerestem, nem találtam, így elkeseredésemben az égiek segítséget kértem, de nem használt sem a fohász, sem a halkan elmotyogott szitok. Megállapítottam, kérésem, vagy nem hallik az égig, vagy máshol járnak éppen nem érnek rá velem foglalkozni. Kérjek későbbre időpontot? Becsengettem a Szomszédasszonyhoz, őt kértem meg hogy hívja, mert már besötétedett, reménytelennek tűnt a helyzet, hogy megtaláljam. Egyedül voltam otthon, család távol, ha nem tudnak elérni ők is idegesek lesznek. A segítőkész hölgy hívta , de semmi! Sem a házban sem az udvaron nem csörgött, mikor úgy tűnt örökre eltűnt meghallottam, távolról az ismerős hangot.
A nagy kő leesett a szívemről, boldogan mentem a hang irányába.
Honnan jött a hang? A tyúk ólból ott csörgött! Történt, ez idő alatt öt hívás ami persze akkor hangzott el amikor éppen máshol kerestem. A távol lévő család hívott, már azt hitték valami bajom van. A tyúkok nem érthették mi történt.
Nagyon örültem, hogy meglett életem nélkülözhetetlen kelléke.
Az lett volna még érdekesebb ha a tyúkok véletlen rátaposva kapirgálva" felvették " volna és bele kodácsolnak, halló halló, itt a tyúkól kot - kot kotkodács, itt terem a friss tojás!
6191
Magdolna43 - 2019. március 31. 20:27:57

Kedves Babu!
Köszönöm a figyelmedet, örülik, hogy sikerült megnevettetni,
Köszönöm a kedves gratulációdat,
Sok szeretettel,
Magdi

6191
Magdolna43 - 2019. március 31. 20:22:53

Kedves Klári!
Áldás ez a sok okosság amit a telefonunk hordoz, csak hozzá kell szokni!
Köszönöm, hogy olvastál és kedves soraidat!
Sok szeretettel,
Magdi

5548
babumargareta - 2019. március 31. 17:53:20

Kedves Magdika !
Nagyon kedves történet .
En is minduntalan magammal hordom,ha netán
keresnének üzenetekkel ,mert nem mindig hallszik az a kis
csipogás.
Jót kacagtam aranyos novelládon!
Gratulálok szeretettel....BabuRose

6081
varonklari - 2019. március 30. 13:41:36

Kedves Magdi!
Valahogy kihagynánk az életünkből az okos telefont, ha lehetne. De nem! Mindenki ragaszkodik hozzá a családba, miszerint, nekünk csakis előnyünk származhat belőle.
De jó lenne a régi tárcsázós telefon!
Szeretettel gratulálok írásodhoz: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.