Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: Évszakok: Második történet (2019. április)
Rügyfakasztó, lelket simogató tavaszi napra ébredtünk. Szerelmem légzését figyeltem, míg a napsugarakban sütkéreztem. Érzéseinket oly zsengének, frissnek éreztem, óvtam közös kincsünket. Mint az új évszakkal szálló újjászületés ígérete, oly sok reménnyel töltötte el szívemet eme ifjú berobbanása az életembe.
Amint lehulltak a fákról a virágok szirmai, úgy gyűltek az aggódások felhői fejem felett. Vajon hol lehet? Mit csinálhat nélkülem? Hűs tavaszi zápor rázta le a port a zsenge hajtásokról. Leültem egy csésze kávéval a kezemben, míg néztem, hogyan vonul el a zivatar felőlünk. Vajon megéri ennyit szorongani egy férfi miatt?
Az ablakunk előtt emelkedő fa barackot nevelt már. Leszakítottam egy szemet. A kajszi édes nektárja lassan járta át az érzékeimet: finom illata, mennyei íze elkápráztatott. Egyszer csak valaki eltakarta a szememet. Ő volt az! Meglepett, hogy előbb tért haza a munkából. Majd egy gyönyörű, zöld színű dobozzal a kezében letérdelt elém.
- Leszel a feleségem?
Alig hittem a szememnek, a fülemnek.
- Igen, szerelmem.
Majd forró csókban forrtunk össze.
A levelek már sárgultak, mikor én hófehér menyasszonyi ruhában, ő acélkék öltönyben oltár elé álltunk.
Boldogságunkra csak az ismét gyülekező, baljós előjelek vetettek árnyat. Egyre hosszabb ideig maradt benn a munkahelyén. A határidők, a szigorú főnökök, mindig volt kifogás. Csizmám hangosan kopogott, és én játékból rugdostam az utcán heverő rozsdabarna, sárga és rézvörös leveleket. Éppen az irodájába tartottam. A szél erősen fújt, meseszerűen engem körbevéve a fuvallat által felkapott színes levelekkel. Ösztönösen magamon szorosabbra összefogtam a kabátomat. Kopogás nélkül léptem be az irodájába. Hatalmas huzat keletkezett, a szanaszét röpülő papírhalmaz mögül előkerült a férjem és a titkárnője. Éppen szerelmi légyotton kaptam őket! A lábam földbe gyökerezett, a könnyem patakokban folyt. Szólni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Majd összeszedtem magamat, sarkon fordultam, és becsaptam az ajtót.
Mire jók a barátok? Vigasztalásra mindenképpen. Harsányan haladtunk hajnalban a városban, kezünkben egy-egy üveg borral. Egyszer csak megálltam. Némult szívvel figyeltem az éjszakából a hajnalba sikló fények játékát. Hagytam, hogy magával ragadjon a vörösen, majd narancssárgán tündöklő égbolt minden varázsa. Mennyi szépség van a világon a szerelmen túl! Az izzó hajnal cammogva hamuszínűvé szürkült. Ahogy hazaértem, felvettem a kapcsolatot az ügyvédemmel.
A házam előtt álló kajszibarackfa már a frissen esett hópelyhek ezreit tartotta, mikor kimondták a válásunkat. Megkönnyebbültem. Egy hazug emberrel kevesebb van az életemben. Bízni, hinni ezután is fogok. A természet is mindig újjáéled.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.