Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Márkus Katalin: Egy tükör emlékei
Már idejét sem tudom, mióta lógok itt az előszoba falán. Valamikor diófából faragtak csodálatos keretet körém, de mára már tele van repedésekkel, fénylő színe is megkopott.
Jaj, jaj! - most vettem észre, hogy testemen itt-ott megjelentek az öregség jelei, a vakfoltok. Félek, hogy az idő haladtával teljesen elborítanak, és én megvakulok. Majd lomtalanításkor kitesznek a szemétre, mert kinek kell egy vakfoltos tükör, - senkinek.
Éppen ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy elmeséljem, hosszú életem során mi minden történt körülöttem. Talán legjobb lesz az elején kezdenem...
A diófából készült hálószoba bútorral együtt érkeztem ide, a fiatal házaspár otthonába. A fiatal férj úgy tervezte, hogy majd a dupla hitvesi ágy melletti falon lesz a helyem.Ő, nagyon szerette volna, de fiatal felesége ragaszkodott hozzá, hogy az előszoba falára legyek felakasztva. Ebből aztán komoly vita kerekedett köztük. Amíg nem tudtak dönteni, a szoba sarkába száműztek és a fal felé fordítottak. Látni ugyan nem láttam semmit sem, de mindent hallottam...
Végül a fiatalasszony akarata teljesült, és én felkerültem az előszoba falára. Nekem ez nagyon jó volt, mert ezen a helyen többet láttam, mint a hálószobában.
Ugyan is a mindennapi élet itt zajlott, meg a konyhában, nem pedig a szobában. Zsófia a fiatalasszony, minden reggel előttem fésülte, kefélte sötétbarna hosszú göndör haját. Befonta, feje köré koszorúba tekerte, majd hajtűkkel rögzítette. Kendőt csak főzéskor kötött, meg télen, ha nagyon hideg volt. Sándor, a fiatal férj, reggelente előttem pödörte hegyesre bajuszát. Előttem nézegették magukat, ha új ruhát vettek, nekem mosolyogtak, ha jókedvűek voltak. Előfordult, hogy gond vagy bánat nyomasztotta őket, akkor bizony rám sem pillantottak.
Sándor napközben a földeket művelte, és az állatok körül végezte dolgát, Zsófia a háztartást vezette, veteményest gondozott, és rengeteg baromfit, hízót, nevelt.
Nem voltak szegények, akkoriban a módosabb gazdák közé tartoztak. Sokáig azt hittem, csak ketten élnek a házban. Nem tudtam megfejteni, hogy Zsófia minden nap reggel, délben, este, hová viszi az étellel teli edényeket. Vissza fele mindig üreseket hozott...
Egy késő őszi estén mindent megtudtam, amire kíváncsi voltam.
A konyhában egy nagy bádog teknőben, - amit mosáskor és fürdéskor használtak, - víz gőzölgött. Fiatal éveimben a fürdőszoba faluhelyen ismeretlen volt. Tisztálkodás, mosás, a konyhában történt...
Sándor, karjaiban egy takaróval bebugyolált emberi testtel jött be az előszobába. Zsófia segített férjének kibontani a takarókba bugyolált testet, és én nagyon megijedtem attól, amit láttam.
A szinte csontváz soványságú test, és a vékony nyak alig bírta megtartani a szokatlanul nagy fejet. A férfinak, - mert, ahogy láttam az volt, - kezei, lábai törzséhez képest vékonyak és hosszúak voltak. Fogatlan szájából artikulátlan hangok törtek elő, aránytalanul nagy szemeit ijedten forgatta körbe-körbe. Látszott rajta, hogy nagyon nehezen, kapkodva veszi a levegőt.
Sándor és Zsófia halk hangon nyugtatta a szerencsétlen férfit, és közben óvatosan a pléh teknőbe tették. Nem volt olyan egyszerű őt fürdetni, mert a férfi végtagjaival össze-vissza hadonászott. Mire befejezték a fürdetést, ők is eláztak, és a konyha is vízben úszott. Az öltöztetés sem volt egyszerű, pedig csak egy bő inget adtak rá. Zsófia fehér lepedőt terített a konyhai priccsre, majd vánkost hozott. Sándor ráfektette a magatehetetlen férfit, aki akkorra már megnyugodott és hagyta, hogy betakarják egy dunyhával, majd hamarosan mély öntudatlan álomba merült. A fiatal pár rendbe tette a konyhát, és csendben imádkozva virrasztott...
Reggel Sándor ünneplő ruhát öltött, befogta a lovakat és elszekerezett valahova. Nemsokkal később még délelőtt, egy idősebb, jól öltözött szakállas férfit láttam belépni az ajtón. Zsófia tisztelettel köszöntötte, majd a konyhai priccsen fekvő férfihez vezette. Ő, hosszasan vizsgálta, a kómás állapotban levő férfit, nézte a pulzusát, a semmibe révedő üveges szemeit, emelgette kezeit, amelyek élettelenül estek vissza a lepedőre. Majd kezeit széttárva, valamit mondott Sándornak, aki sietve vette kabátját és a szakállas férfival együtt távoztak a házból.
Később hallottam valakitől, hogy a szakállas férfi volt a doktor.
Zsófia közben gyors mozdulatokkal átrendezte a konyhai asztalt. Fehér szőttes terítővel letakarta, majd ráhelyezte a szobából kihozott bibliát, a feszületet és egy üvegpohárba szenteltvizet öntött. Kiszaladt az udvarra, ahonnan egy kis fenyő ágacskával tért vissza, amit beleállított a szenteltvizes pohárba.
A priccsen fekvő férfi semmit nem észlelt a körülötte zajló eseményekből. Sándor hamarosan megérkezett egy idősebb férfival, aki a falu papja volt és azért hívták, hogy feladja a betegnek az utolsó kenetet. Távozása után csend borult a házra, csak a beteg hangos zihálása hallatszott.
A fiatal pár némán ült a konyhaasztal mellett, - pár óra múlva egyre halkabbá vált a ziháló hang, majd egyáltalán nem hallottam.
A beállt csendben Sándor szólalt meg először, - bevégezte. Felállt, lezárta a halott szemeit, állát felkötötte az előre odakészített kendővel, majd induláshoz készülődött.
Zsófia halkan sírdogálva tett-vett a konyhában, Sándor pedig megint elment, és hamarosan idősebb asszonyokkal tért haza.
Addigra már Zsófia is fekete ruhára cserélte a színeset, hogy ezután mi történt nem láthattam, mert engem egy fehér terítővel letakartak.
Pár napig csak a fülemen keresztül tudtam követni az eseményeket, virrasztás, temetés, halotti tor...
A meghalt férfi, Sándor fogyatékkal született bátyja volt, aki a kis házban élte fájdalmas és szánalmas életét...
Alig telt el pár hónap a temetés óta, mikor észrevettem, hogy Zsófia egyre jobban gömbölyödik. Sokszor megállt előttem mosolyogva, látszott rajta, hogy boldogan, örömmel hordja szíve alatt kisbabáját.
Amikor eljött az idő, Sándor sietve ment a gólya néniért, - a bábaasszonyt nevezték egyszerűen gólya néninek. Jöttek még asszonyok, akik a konyhában vizet forraltak, a konyha és a szoba közt sürögtek-forogtak.
Sándor meg szegény, megállás nélkül masírozott fel, s alá az előszobában. Látszott rajta, hogy nagyon ideges, a bajusza vége már olyan vékony volt a sok pödréstől, mint a cérnaszál.
A szobából időnként kihallatszott egy-egy fájdalmas kiáltás. Az egyik kiáltás utáni csöndet, a földi világra megérkezett újszülött gyermek hangos sírása törte meg.
Sándor abbahagyta a masírozást és a bajusz pödrést, hatalmas léptekkel ment volna befelé a szobába, de a gólya néni visszafordította.
Vidám hangon közölte vele, hogy még várnia kell egy kicsit, de nyugodjon meg, mert egészséges kislánya született, és Zsófia is jól van.
A jó hír hallatán Sándor szeme könnybe lábadt, nagyon félt és aggódott, hogy a baba nem egészségesen fog megszületni. Férfiember lévén szégyellte könnyeit, ezért gyorsan kiment, hogy behozza a saját két kezével faragott bölcsőt.
A kislánynak, - Zsófia édesanyjának emlékére - az Anna nevet adták.
Jaj Istenem! - nagyon szép, és boldog évek következtek...
Ha indultak valahová kicsi Annával a karjukon, sokszor megálltak előttem és mindig mosolyogtak. Még most is tisztán látom, amikor Anna imbolyogva lépegetett egyedül. Amikor már lábujjhegyre állva akkora volt, sokat nézegette magát bennem. Nem félt a tükörképétől sőt, hatalmas, maszatos puszikat kaptam tőle, - Zsófiának naponta kellett engem tisztára törölgetni.
Bizony, bizony, Anna egy vidáman ugráló, táncoló, gyönyörű kislány volt...
Az évek teltek, kicsi Anna már iskolába járt, amikor kitört a második világháború, amely Sándor és Zsófia arcáról letörölte a mosolyt, a vidámságot...
Most nem szeretnék mesélni ezekről a szörnyűséges évekről. Legjobb lenne elfelejteni, de sajnos mélyen beleivódott emlékezetembe...
2678
Emperor - 2019. április 23. 12:16:15

Kedves Kata!

Bizony sokat látott egy tükör életében, halált, születést, és még mi mindent? Úgy érzékelem, hogy folytatni fogod, bár nem tüntetted fel. Érdekes így látni a történéseket, a tükör szemszögéből. Kíváncsivá tettél, remélem lesz folytatása. Igen, érdekes olvasmány.

Szeretettel,
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.