Bakonyi Ervin: "Rohan az idő..."
A repülőnek és az időnek szárnya van. Egyiket látod, a másik a hangsebességnél is gyorsabb. Amikor iskolás volta, lopva lestem karórám, vajon mennyi van még az órából. Később a randi előtt, mikor látom meg karcsú alakját Jutkának, mosolyt hintő bájos arcát. Katonaidőmben a kimaradás kezdete végett. Az esküvőm miatt már lobbiztam, hisz erről nem lehet elkésni, csak direkte lemaradni. Az első kötés idejét elsiettem, a másodikat kibrusztoltam. Megérte. Azóta is ketten húzzuk egymás idegszálait. Hol gyengén, hol erősen, de kitartóan. Az unalom messze került minket. Azóta sincs kidobott szabadidőnk. Pörgünk akár a mókusok. Amíg fiatalok voltunk, akkor csak a hét napjait jegyeztük meg. Vajon mennyi nap van hátra a melóból, hogy a hétvége ránk találjon és mást cselekedjünk, mint a robot napjainkon. A hónapok, s évek úgy elszaladtak talpunk alatt, hogy észre kellett venni. Gyerekeink felnőttek lettek, Az unoka lassan tizennégy és a hajunk színe már a múlté. Sajnos, nem csak a hajzat a probléma, hanem a vele járó panaszaink, fájdalmaink, ismerőseink gondjai és a sosem várt Gyászjelentések kopogása ajtónkon. Lassan mi is oda jutunk, hogy délután már szunyokálunk, és sorsot húzunk, hogy ki menjen le vásárolni. Ezek a sorok azért jöttek a monitorra, mert tegnap bent jártunk egy ismerőst látogatni a Korányiban. Hetvenkét éves. Áttétes, tüdőrákos. Szalagdohányos volt. Otthon majd meg fult, alig kapott levegőt. Szerinte csak a szíve rosszalkodik. Sajnos tévedett. Fia kocsijával vitte a legközelebbi Kórházba. Innen került a Korányi Szanatóriumba. A kemót már meg sem említették. Lélegeztető gépre teszik időnként. Amikor jobban érezte magát elintézte, hogy HOSPITÁL Otthonba kerülhessen. Nem akar a gyerekeinek terhére lenni és nyugodt körülmények között akar felkészülni a búcsú órájára. Családja dolgozik, az unokák iskolában, Lánya vidéken él. Ki ügyelne rá? Erzsikét 39 éve ismerem. Feleségem vele járt általánosba és gimibe Kispesten. Most is szemem előtt van a tegnapi kép róla. Sovány alkat madárfej. Fél éve még 80 felett volt súlya. Erőtlen hajzuhatag, beesett szemek, szürke arc, fáradt szemek. Erőltetett, udvarias mosoly beszélgetéskor. Árnyék. A múlt árnyéka.
Kész csoda, hogy feleségemmel nem zakkantunk meg, amikor a parkban lépcsőket szemezgettük a Szanatórium kapuja felé.
2019. április 22.
5548
babumargareta - 2019. április 25. 10:45:24

Kedves Ervin!
Sajnos a fiatalság múlásával ,romlanak a rugók a szervezetben.
Újra kellene olajozni őket ,de nem lehet ,igy minden elmúlt nap
éveknek számít ,bizonyos kor után.
In Love De amíg egészség van ,addig folytatni kell a megkezdett
munkát! Fel a fejjel!
Gratulálok .....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.