Horák Andrea Kankalin: Fénytörés (haibun)
Fénytörés (haibun)

Fenségesen fájnak, félve fojtogatnak, szüntelen szikrákat szórnak szerteszét, sziporkázó szavakkal szorongatnak, szítanak, szakítanak. Üdén ünnepet üzennek, de minden fikarcnyi fényfolyam gyilkos gyémántba gyűrt gyarló gyertyalángok gyehennája. Kísértetiesen kóvályognak, kiutat kutatnak, míg elérik céltudatosan céda céljukat, mert zihálva, zengő zenét zengnek, zajgó zivatar zajába zárnak zarándoknak. Sajgást sugallnak. Sóhajok sírnak, selymek sikongnak, sejtbe sajognak.
Sajtolnak belül. Ellobbannak?
A szemben szűz, szűrt százszorszép szivárványként szaladnak szét, a lélekbe liános, lidérces ligetet loholnak.
Lobognak...
Lopóznak...
Lopnak.
Ilyenek a csillagok. Azok a csodás Csillagok odafönn az égen, és idelenn a földön a csalfa, csalóka Embercsillagok. Éjjel élik éber életük, s ha hamvas hajnalon horizontra hajt a napkorong, nem látni lelkük, lángba hal.
Üstökös lesz a csillagból, egy csöndes, csillanó cserép...


elvakít a láng
titkolt kottámba vésem
talán fénytörés
6208
Kankalin - 2019. május 16. 05:34:35

Szia Gyöngyi! Smile

Köszönöm szépen kedves szavaidat. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

1119
tatos - 2019. május 14. 17:15:49

Tetszett a szavak szépséges sorrendje, ami megszülte a hangulatot
Gratulálok további sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.