Koncz Rózsa: Hangaszál: 2. rész
2.

Földbe gyökerezett a lába mikor meglátta Mártát. Legszívesebben odaugrott volna számon kérni, de meggondolta magát. Most mi legyen, leplezze le őket, vagy másképp adja tudomásukra, hogy tud kettőjük kapcsolatáról? A vér is meghűlt benne.
- Nyugalom! - mondta hangosan magának -, gondolkodj, gondolkodj! Mihez kezdjek?
Reszketve eltöltött két órát, a fogadó előtt, amikor megjelentek, és a kocsi Mártával elindult a zárda felé. Franciska teljesen összeomlott, és elindult haza. Kicsivel előbb érkezett, mint a férje. Gyorsan levetkőzött és ágyba bújt.
Gusztav nagyon halkan jött-ment a lakásban. Franciska megszólította ásítva, mint aki most ébredt fel:
- Hol voltál ilyen sokáig?
- Ma nagy üzletet csináltam, lehet, hogy meg lesz a könyvesboltom. Nagyon fáradt vagyok - mondta, és hátat fordított a feleségének.
Franciska elgondolkodott, talán mégis csak a boltról tárgyalt, hisz a tanítónőnek pénze lehet, és beszállhat az üzletbe. De miért a fogadóban találkoztak? Talán nem akarja, hogy a nővérek megtudják. Lecsillapította haragját, megmagyarázta magának, hogy tévedett, és békésen elaludt.
Onnantól kezdve folyamatosan érdeklődött a bolt iránt, ki az, aki ebbe adja a pénzét, de választ nem kapott.
- Titok - mondta Gusztav.
A férfinak feltűnt a felesége érdeklődése és elhatározta, elmondja tervét Mártának.
- Könyvesboltot szeretnék nyitni - mondta egy alkalommal. - Sokba kerül, nagyon sokba.
A lány felkapta a fejét.
- Nekem van pénzem – mondta -, segítek neked.
- Nem, nem fogadhatom el tőled. Márta, neked kell az a pénz.
A lány titokban arra számított, hogy ha odaadja a pénzét, akkor megkéri Gusztav a kezét. A férfi számító volt, úgy játszott a lány érzéseivel, mint macska az egérrel.
Egy napon a főnöknőhöz bejelentkezett Márta, elmondta, hogy ki szeretné venni a pénzét a zárdából. A főnöknő elsápadt.
- De azt a házasságodra tartogattuk.
- Előbb a tervem akarom elvégezni, utána jön a házasság.
Nem árulta el mi a szándéka. Márta betöltötte a huszonegyet, ő maga dönthet a pénzéről. A főnöknő pár nap gondolkodási időt kért. Utána akart nézni Márta kapcsolatainak. Mindig szelíd, jóravaló lány volt, soha nem volt vele semmi gond. Mindenki jó véleménnyel van róla. Jó tanító, szerény, becsületes ember. Az utóbbi időben azonban megváltozott, csak a kötelező foglalkozásokon vett részt. Sokat látták imádkozni egyedül a templomban. Nem volt bizalmasa, mindenkivel kedves volt, de senkivel nem volt közlékeny.
A lány fejében csak Gusztav járt, a boldog órákra gondolt, amit együtt töltenek. Melegség járta át a testét, lelkét, a titkot, amit őrzött senki sem tudhatja meg. Pedig szerette volna szétkiabálni az egész világnak, hogy milyen csodálatos érzés a szerelem, de nem tehette.
Egy hét eltelt, Márta újra a főnővér elé állt, és kérte, hogy adja oda a pénzét. A főnővér még húzta az időt egy kicsit.
- Márta, befektettük a pénzed, a te engedélyeddel, ugye emlékszel rá?! Érdeklődtem, még nincs minden pénz itt, ha meglesz, azonnal értesítelek.
Márta szomorúan ment ki a szobából, azon törte fejét mit mondjon Gusztavnak? Elmondom az igazat, döntött végül, és úgy is tett. Gusztav felháborodott, és tippeket adott Mártának, hogyan leckéztesse meg a főnővért. Adjon határidőt, mondjuk egy hónapot, egy hónap múlva tegye le a pénzt. Gusztav elmondta, hogy már kinézte a házat, ahol boltot nyitna, beszélt is a tulajdonossal, ígérte neki, hogy kedve szerint átalakíthatja, csak biztos legyen a bérlet. A ház egy sarkon állt, magas épület, kívülről is megnyerő. Gusztav megegyezett, hogy egy hónap múlva fizet.
Elkezdődtek a munkálatok, a kis ablakok helyébe nagy üveg ablakokat építettek be. Dupla bejárati ajtó, az eladótér nagy, tágas és szép világos. Csináltatott galériát, hogy a könyveket ott is lehessen tárolni. Gusztáv minden nap elment, megnézte, hogy haladnak a munkálatokkal, tenyerét összedörzsölte és nagyon bízott benne, hogy a könyvek is hamarosan megérkeznek. Biztos siker lesz ez lesz a város első könyvesboltja. Becsukta a szemét és látta, hogy fog kinézni, a csengő, ami az ajtó felett lesz. Állandóan csilingel, olyan sokan látogatják majd a boltot. Nagy polcok, nagy pult, és a polcokon sok-sok- könyv. Ami nagyon sokba kerül, ezeket meg kellett venni, nem adták bizományba. Minden este sürgette a lányt a pénz miatt.
Márta idegesen ment vissza a zárdába. A kapuban várták, egy idősebb nővér, kérte, hogy járuljon a főnővér elé. Talán meg van a pénz gondolta, végre a szerelmének adhatja, és utána jöhet az esküvő.
A főnővér komoly arccal várta Mártát.
- Hol voltál? – kérdezte.
- A dolgaim intéztem.
- Miféle dolgaid?
„A könyvesboltot, mit, hát a könyvesboltot” – járt fejében a gondolat.
- Márta, nézz a szemembe!
A lány odanézett egy pillanatra.
- Megvan a pénz? – kérdezte.
- Igen, megvan, de beszélnünk kell!
- Előbb kérem a pénzt!
A nővér átadta, ami egy dobozba volt sorba rakva.
- Rengeteg pénz, mit szándékozol vele tenni?
- Könyvesboltot nyitok belőle.
- Kivel, egyedül?
- Nem.
- Márta, nem adhatom oda ezt a sok pénzt, ez a házasságodra van elkülönítve.
A lány kikapta a nővér kezéből a dobozt és futott, ahogy a lába bírta, futott végig a sötét utcán. A macskaköves út nagyon csúszós volt, Márta nagyot esett, a pénzes dobozból kiesett a pénz egy része. Alig tudott felállni, égett a térde, lehorzsolt tenyere vérzett és sajgott. Feltápászkodott, körülnézett, nem látott senkit. Összeszedte a pénzt és újra futásnak eredt, egészen a fogadóig.
Gusztavot még ott találta, nagy beszélgetésben volt fiatal emberekkel. A könyvesboltjáról mesélt. Amikor meglátta a lányt, felugrott és kitessékelte.
- Mi az a kezedben?
- A pénz.
- Micsoda? Még jó hogy nem támadtak meg útközben és nem raboltak ki. Miért vérzik a kezed?
- Elestem.
Mártanak nem volt semmiféle veszélyérzete látszott, hogy zárdában nevelkedett. Gusztav gyorsan kivette a kezéből dobozt, és aztkérdezte:
- Most mihez kezdesz?
- Hozzád megyek, csak gyere velem vissza a zárdába a ruháimért! - lihegett az izgalomtól a lány, ésa kezét fájlalta.
- Azt nem lehet, hozzám nem jöhetsz.
- Miért?
- Mert nős vagyok, és van két gyerekem.
Mártát kiverte a hideg verejték.
- Nős vagy? És engem csak szédítettél? Most mihez kezdjek?
- Menj vissza a zárdába, majd holnap mindent megbeszélünk.
- Kérem vissza a pénzemet!
- Milyen pénzedet? Nem látok itt semmi féle pénzt. Ha bárkinek is elmondod, kikiabálom, hogy a szeretőm voltál. - Márta majd elájult a szégyentől. - Vagy látta valaki, hogy nekem adtad a pénzt?
- Nem, senki - felelte a lány.
Egy szempillantás alatt eltűnt Gusztav a pénzes dobozzal együtt.
A sötét utcán, amin idefelé rohant, most lassan bandukolt vissza. A zárdába érve találkozott a főnővérrel, aki intett, hogy feküdjön le, majd holnap beszélnek.
Egész éjjel hánykolódott az ágyában, nem tudott elaludni. Mi lesz most? - kérdezgette magában. Gusztav elvette a pénzét, letagadta, hogy ő oda adta neki, most nincs pénze, megalázták, elveszített mindent, amiről eddig álmodozott.
Másnap reggel a főnővér magához kérette Mártat. Vörös szemekkel, összetörve állt a nővér előtt.
- No, gyermekem akkor most mondd el, mi történt veled az elmúlt három hónapban! Csak figyeltelek, de nem tudtam rájönni, mi is zajlik körülötted.
Márta összeszedte a bátorságát, és mindent elmondott a főnővérnek.
- Szentséges Úr, most mihez kezdjek? Hogyan tudnék neked segíteni? Egy életre való pénzt adtál oda, ez az ember egy szélhámos, nős és gyermekei vannak.
- Tudok róla, elmondta.
- Nyugodj meg, menj a szobádba! Igyekszem mindent a helyére tenni. Neked nem szabad elhagyni a szobádat, még a templomba sem jöhetsz ki. Az ételt én magam fogom neked bevinni. Imádkozzál, gondolkodjál, majd jelentkezem.
Márta visszament a szobájába és magára zárta az ajtót. „Ki tudja, meddig leszek ennek a szobának a rabja.” – gondolta. Az étel elfogadta, de nem tudott enni.

Elmúlt három nap, nem beszélt senkivel, egyedül magányában csak fohászkodott. A nővér csak beadta az ételt és nem beszélt vele. Sápadt volt, nagyon lefogyott. A zárdában úgy tudták, elment. Elment és senkitől sem köszönt el.
A tizedik napon a főnővér bement a szobájába, leült az asztal mellé a székre, és mereven nézte a lányt, aki meg sem mert szólalni.
- Sokat gondolkodtam, mit tegyek veled. A döntésem meghoztam, el kell hagynod a zárdát! Egy pap barátom segítségével, egy megüresedett tanítói állást kerestünk neked. Messze a várostól, egy kicsi kis faluban találtunk is. Kosztról magadnak kell gondoskodni, egy szobát kapsz, amit neked kell fenntartanod. Szedd össze a holmidat, holnap éjszaka jön érted a faluból egy szekér, ami elvisz téged. Jó melegen öltözz fel, mert nagyon hideg van! Gustavról annyit, hogy letagadta azt is, hogy ismer. A pénzről meg nem is hallott, azt állítja. Új életet kell kezdened, egyedül mindenkitől és mindentől távol! Ez a büntetésed, mert nem avattál bele a dolgaidba.
- Anyám, köszönöm szépen a segítséged, te bölcs vagy. Elfogadom büntetésem, és élek vidéken, ahogy tudok.
Hát így került Márta ebbe a kis faluba tanítónak…

6081
varonklari - 2019. május 31. 08:23:37

Márta a hiszékenysége miatt került bajba, de mégis ott volt neki a bölcs nővér a zárda szigorával, aki mégis útmutatást adott neki.
Gratulálok szeretettel: KláriRose

6482
rozsa koncz - 2019. május 25. 18:48:58

Köszönöm szépen!

6191
Magdolna43 - 2019. május 25. 15:47:28

Kedves Rózsa !
Nagy erdeklődéssel olvastam mind a két nagyon érdekes részt,
kíváncsian várom a folytatást.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

6266
Katinkakata - 2019. május 24. 22:33:52

Kedves Rózsa!

Sajnálom Mártát, nagy árat fizetett hiszékeny naivságáért. Köszönöm, hogy megosztottad velünk történetedet. Várom a következőt! Szeretettel gratulálok RoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.