Koncz Rózsa: Hangaszál: 3. rész
3.

Vidéken a tanítónak nagy tekintélye volt, a segítőkész falusiak megszerették Mártat, a gyerekek meg egyszerűen imádták. A hogy múlt az idő, megbízott egy asszonyt, hogy főzzön neki. „Van kert is az iskolától nem messze, veteményezni fogok és mindent megtermelek” - gondolta.
Az iskolában jól érezte magát, de amint a gyerekek elmentek, halálosan egyedül érezte magát. Kitalálta, hogy azokkal a gyerekekkel külön foglalkozik, akik gyengébb tanulók. A szülők nagyon hálásak voltak érte, leginkább étellel ajándékozták meg Nagyon jól jött neki, mert a faluban nem volt bolt. Ha valaki ment a városba, megkérte, hozzon olyan dolgokat, amit itt a faluban nem lehetett beszerezni.
Ha az öreg kocsissal ment a lánya orvoshoz, megkérte őket, hogy hozzanak könyvet, mert olvasni szeretne. Elmagyarázta merre találják a könyvesboltot. Felírta néhány könyv címét, amire szüksége lenne. Nagyon várta az estét, milyen hírrel jön haza az öreg és a lánya. Már nagyon késő volt, de Mártanál még égett a lámpa. A kislány bekopogott és átadta neki a könyveket. Reszketve vette át tőle. Tehát megnyitotta Gusztav a könyvesboltot. A sok emlék, fájdalom, és megalázás miatt szíve úgy lüktetett, hogy szinte hallotta.
Megtörve esett ágynak. Imádkozott, fohászkodott Istennek, hogy bocsásson meg neki. Hosszú éjszakának nézett elébe.

A hó kezdett olvadni, az idő egyre melegebbre fordult. Márta egy reggel arra ébredt, hogy énekelnek a madarak. Mindenben a szépet és jót látta, csodálta a rügyezni akaró fákat, zöld mezőt, és erdőt. Ébredezett a természet, eljött a tavasz. Az iskolában zsúfoltan voltak, gyerek is sok volt, az óraszám is. Márta egészen legyengült mire tavaszi szünet lett. A plébános látta, hogy nagyon kimerült, megszólította:
- Kisasszony, kéne ide még egy tanító sok a gyerek. Említeni fogom az előjáróságon, hogy kell még egy tanító. Maga csak fogy, sápadt, nem szeretnénk, ha lebetegedne.
Márta tiltakozott, majd belátta, túl sok neki a munka, de soha nem panaszkodott.
A plébános rövidesen a városba látogatott, és megemlítette az előjáróságon, hogy szükség lenne még egy tanítóra. A faluban voltak a felnőttek közül, akik sem írni, sem olvasni nem tudtak. Márta foglalkozott velük is, hogy legalább a nevüket le tudják írni. Nagyon megszerették őt a segítőkészségéért. Olyanok is beíratták a gyerekeiket iskolába, akik eddig nem jártak, hanem otthon segítettek, vagy napszámba jártak.
A tavaszi szünetnek lassan vége lett, mire Márta összeszedte magát. Már nagyon várta az iskolakezdést, pedig csak két hétig nem dolgozott.
- A mai tanításnak vége, holnap találkozunk! – kísérte ki a gyerekeket az osztályból.
Nagy lódobogást hallott a kovácsműhely felöl. Két lovas közeledett, az egyik nő. Leugrott a lováról, rágyújtott, kihúzta magát olyan méltóságteljesen, hogy Márta csak nézett rá szó nélkül, aztán bemutatkozott:
- Johanna vagyok, én leszek a kolléganőd. Rövidesen ideköltözök – mondta, miközben végignézett Mártan és elhúzta a száját. – No, indulhatunk, megnézzük a szálláshelyet.
Márta megmutatta a másik szobát. Johanna köhögve, prüszkölve rohant ki a penészes szobából.
- Ez lenne az? Azt már nem, előbb rendbe hozatom, mert ennek a koszos falunak még pénze sincs rá. És én itt fogok dolgozni, nem lehet igaz, hogy száműzve vagyok, de ez mindennek a teteje. Mindegy most már el kell fogadni, amit rám mértek. Márta! Holnap jönnek munkások, hogy rendbe tegyék ezt az ólnak való szobát, felügyeld őket! Ha végeztek, üzenj nekem, itt a címem! Ez egy birtok, egy kastély, ha van kedved te magad is hozhatod a hírt. Bérelj egy kocsit és gyere el, a kocsis bérét én kifizetem. A lány magabiztos, szép szőke és határozott, erős egyéniségnek látszott. Márta olyan elesettnek érezte magát mellette, hogy alig mert ránézni. Johanna tekintetéből sugárzott a vadság, a szenvedély. Kicsit félt is tőle, megrémisztette az arroganciája, önbizalma, de örömmel fogadta, hogy nem lesz egyedül
Másnap reggel négy férfi jelent meg, közölték Mártával, hogy nem csak a lakatlan helyet, hanem az ő szobáját, és a köztük levő két kisebb szobát is rendbe teszik, kifestik, lepallózzák, új bútorokat hoznak. Pakolja ki a szobáját. Szombat lévén a gyerekek is segítettek a tanító néninek, azt a kevés kis holmit, amit összeszedett elhúzták kis kocsival egy lakatlan házba, ahol kapott egy kis időre szállást és ételt. Az egyik szülő ajánlotta fel addig, amíg a kis szobája el nem készül.
Elmúlt három hét, szépen áttatarozták a szobákat, Márta üzenetet küldött Johannának, hogy elkészült a lakás. A válasz: „Hét végén gyere el, és ne pakolj semmit vissza a régi bútoraidból, a ruháidat se!”
Johanna kocsit küldött Mártaért. Egy egész délelőttöt ment a kocsi vágtában mire egy kastélyhoz értek. Kiszédelgett a kocsiból, egy cseléd bekísérte Johannához. Mártanak a csodálkozástól elállt a szava: „Milyen szép kastély! Vajon mit követhetett el Johanna, hogy száműzték innen? Szemmel láthatóan nem viselték meg a megpróbáltatások.”
- Márta, gyere, nézz körül nálam! Ez az én örökségem, a kastély, a lovarda, a birtok. Szüleim meghaltak, a nagynéném vezeti a birtokot. Mindenáron férjhez akar adni de nekem eszemben sincs férjhez menni, főleg nem azokhoz, akiket kinézett nekem. Emiatt állandó vita van közöttünk, megvonta járandóságom, így el kell mennem dolgozni, el kell magam tartani. Már megvan a fejemben, hogyan is verem át a nagynénémet. Mindent elterveztem. Nem fogunk semmiben hiányt szenvedni.
„Milyen szép ez a lány!” - gondolta Johanna.
- Most gyere, nézzünk neked valami rendes ruhát!
Kinyitott egy szekrényt, aztán még egyet és még egyet. Tele voltak szebbnél szebb ruhákkal.
- Válogass – mondta -, amennyi kell!
Márta gyönyörű szemeit szégyenlősen lecsukta.
„Meg kell jegyeznem, hogy nagyon intelligens” - gondolta Johanna.
Márta szerény ruhákhoz volt szokva, szinte megremegett a látványtól.
- Merészebbeket is válassz! No, majd én.
Hatalmas ruhakupac állt a szoba közepén.
- Ezt mind nekem adod?
- Igen, ez mind a tiéd.
- Nem fogadhatom el, nem tudom mivel viszonozni.
- Legyél jó barátnőm, nekem ennyi elég lesz.
Márta elérzékenyült, vele még soha nem volt senki ilyen önzetlen. Johannához sietett és megölelte, sírt örömében.
Az ajtó kinyílt, bejött egy határozott, magabiztos nő, egyenes derékkal, kihúzta magát és végigmérte a két lányt. Johanna kibontakozott Márta öleléséből, és ráordított a nőre:
- Te mit keresel itt? Megmondtam, hogy nem jöhetsz be a szobámba, kifelé, most azonnal!
A nő elhúzta a száját és gonosz mosollyal hagyta el a szobát.
Johanna szólt a szolgálónak, hogy csomagolják össze a ruhákat és rakják fel a kocsira. Meguzsonnáztak, úgy, hogy az asztalnál senki nem szólt egy szót sem, nem is néztek egymásra. A nagynéni tekintetével inkább az asztalt nézte, mint a kisasszonyokat.
Rövidesen a kocsi elindult hazafelé.
- Ne csinálj semmit majd jönnek és elpakolnak helyetted a cselédek!
Márta soha nem érzett örömmel ült be a kocsiba. A sok-sok ajándék amit kapott jó hangulatot hozott számára. Hazáig még sok mérföldet kell megtenni. Jókedvvel indult hazafelé. A kocsi rázott, alig várta Márta, hogy hazaérjen. Kiszédelgett a kocsiból, és lerakatta a ruhákat a szobába, ahol már új bútorok voltak. Szép ágy, asztal, székek, két szekrény, és tükör az egyik szekrény belső ajtaján. A pallót is kicserélték, a falat befestették, nagy cserépkályhát raktak, rá sem lehetett ismerni a szobára. Az ablakon szép függöny, sötétítővel. A lány, aki takarított, a ruhákat az ágyra dobálta és elkezdte elrakni a szekrényekbe. Márta és Johanna szobája között volt két kis szoba, az egyiket fürdőszobának rendezték be, amelyben egy fürdőkád, kályha szőnyeg a pallón, szék és asztal állt, a másikat konyhának. Márta azt gondolta, hogy ez álom. „Milyen szép itt minden, a sorsom jóra fordul” - gondolta, de egy kicsit félt Johanna merészségétől és vadságától. „Igyekszem majd a kedvébe járni, hiszen azt mondta, hogy semmit nem kér cserébe, csak a barátságomat.
A diákok visszahúzták a kis kocsin Márta néni szerény ruháit és személyes tárgyait, amit még a zárdából hozott. Kidíszítette vele a szobát. „Ilyen szép szobám még soha nem volt” – állapította meg.
A gyerekek megtöltötték a fás ládát, és Márta begyújtott. A lány, akit Johanna küldött, szégyenkezve sietett Mártához.
- Kisasszony majd én, ez a z én dolgom! A fürdőbe is begyújtok, melegítek vizet a fürdéshez, inkább fürödjön meg! Az ágyat elkészítettem, az éjjeli szekrényre raktam a könyveket, bizonyára fáradt, fürdés után pihenjen le.
Bizony nagyon fárasztó volt a mai nap. A fürdőkád tele volt meleg vízzel. „Istenem! Ilyen jó sorom még soha nem volt.”
Márta elfeküdt a kádban és élvezte a meleg víz simogató hatását. Hosszú haját megmosta, felvette a jó meleg pongyolát, amit Johanntól kapott. Kibontott hajjal ült a cserépkályha mellett és szárította a haját. Márta ilyennek képzelte el a mennyországot, csendesnek, melegnek, és nyugodtnak.
A cselédlány bejött és kérdezte, mi legyen a vacsora.
- Nekem elég lesz egy tojásrántotta, de várj csak egy kicsit! Hogy hívnak? Láttalak már a faluban.
- Igen, a nagyságos kisasszony felvett cselédnek, én fogom ezután magukat szolgálni. Elizának hívnak, a szüleim csak Elinek.
- Eli, jártál iskolába?
- Igen, de nem fejeztem be, mert sorban születtek a testvéreim és otthon kellett segíteni. Megtanultam sütni, főzni, takarítani. Kérem kisasszony, többé nem tessék begyújtani, mert Johanna kisasszony megharagszik. Nálunk bérelt istállót, félek, hogy elküld.
- Köszönöm Eli az őszinteséged, hálából, amikor szabadidőm lesz, tanítalak arra, amit még nem tudsz. Mikor jön Johanna kisasszony?
- Ma küldi a holmiját és szerdára késznek kell lennem a szobájával, mert akkor jön.
- Jól van Eli, vacsorázz velem, aztán menj haza későre jár!
Eli nem mert az asztalhoz ülni, egy kis székre telepedett le, térdére tette tányérját,és onnan evett.
- Ülj csak ide az asztalhoz - bíztatta Márta, de Eli nemmel válaszolt.
- Az a kisasszonyok helye - mondta.
- Nagyon finom a rántotta, ügyes vagy!
- Holnap hétfő, ebédre tessék mondani, mit főzzek?
- Amit szeretnél - mondta Márta. – Eli, honnan van tele a konyha?
- Johanna kisasszony küldte a reggeli kocsival.
„Olyan ez, mint egy álom, csak fel ne ébredjek!”
Vacsora után Eli elment, Márta bebújt a jó meleg ágyba. Ilyen nyugodtan nem aludt, már nagyon régóta. Soha nem volt még selyem köntöse és selyem takarója. A szürke apáca ruhán kívül, még színes ruhát sem hordott.
Másnap hétfő reggel Márta kinyitotta a szekrényajtót és elővett egy szolidabbnak mondható ruhát, felvette és megnézte magát a tükörben. A szép kék színű szoknyához hozzávaló felsőnek fehéret választott. Nagyon csinos volt, csak jótékonysági eseményeken látott ilyen szép ruhákat. Alig merte elhinni, hogy ő néz vissza a tükörből. Vékony, sápadt kis arcából kitűntek gyönyörű barna őzike szemei. Cipője csak az volt, amit a zárdából hozott, kis fekete félcipő. Hosszú barna haját összetekerte és kontyba tűzte. Elégedett volt magával. Elindult a gyerekek elé, hogy templomba kísérje őket.
Meghitten imádkozott, megköszönte Istennek, hogy végre megtalálta önmagát, álmait, nyugalmát, vágyait. Nem sokat kér csak annyit, hogy emberhez méltóan éljen.
A gyerekek csodálkozva nézték és dicsérték milyen szép. Eddig még soha sem mondták ezt.
Tanítás után hazament és Eli pazar ebéddel várta.
- Kisasszony, jöjjön, nézze meg Johanna kisasszony szobáját, félig van kész.
Márta elámult a pompától amit látott, persze a zárdához képest, neki ez pompa.
- Nagyon szép - mondta, itt biztos, hogy Johanna jól fogja érezni magát.
Kedd délutánra kész volt minden, Johannát várták. Szerda délre meg is érkezett lóháton, és mellette kocsi, telerakva még bútorral, ruhákkal és élelmiszerrel. Leugrott a lóról és üdvözölte Mártat.
- Csinos vagy - mondta neki -, de fehér blúz ünnepre való. Holnap vegyél fel egy színeset, vagy mintásat! Ezt majd holnap megbeszéljük, most segíts Eli átöltözni!
Johanna benézett a szobájába és elhúzta a száját.
- Amennyit itt leszek, arra jó mondta, és ránézett Mártára.
- De hiszen ez nagyon szép - mondta Márta.
- Persze, neked szép, de én nem mondhatnám. Ne felejtsd el, én egy birtokról jöttem.
Hátra döntötte magát az ágyon, és rágyújtott egy cigarettára. Egy ideig hanyatt feküdt az ágyon, látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Mártanak csípte a füst az orrát, de nem mert szólni. Eli megterített vacsorához. Johanna nem hívta asztalhoz, Márta pedig nem merte.
- Eli, ha végeztél a konyhában, csinálj egy fürdőt és elmehetsz haza. A lovamat vezesd haza és gondoskodj róla!
- De, félek a lótól - mondta Eli.
Johanna mérgesen ránézett.
- Nem érdekel! – mondta. - Ez a ló nem bánt, nem igavonó és szereti az embereket, vezesd csak haza, meg kell szoknod!
Eli remegve ment ki a szobából.
- Johanna! Ez a szegény lány fél a lótól. Engedd meg, hogy más vigye haza.
- Nem, amit parancsolok meg kell neki tennie, különben repül.
Márta jobbnak látta, ha nem szól bele.
Johanna bement a fürdőbe, Márta pedig kiment Elihez.
- El mered vezetni?
- Muszáj! - mondta Eli, és elkötötte a lovat.
Márta cukrot adott Elinek, hogy adja a lónak, ismerkedjen vele. Félénken a kezébe rakta a cukrot és a ló szájához tette. A ló barátságosan nyaldosta Eli kezét, majd a kantárt fogta és félve vezette a lovat hazáig.
Johanna a fürdő után a szobába hívta Mártát.
- Most beszéljük meg, hogyan lesz a tanítás!. Mit tanítanál szívesen? - kérdezte Johanna.
- Olvasást, írást, éneket, hímzést.
- Rendben akkor én vállalom a számtant, mértant, gazdálkodást. Mondd csak Márta, tudsz zongorázni?
- Igen tudok.
- Akkor hozatok neked ide zongorát. Taníthatod a gyerekeket zenére is. Én is tanultam zongorázni, csak a mai városi zenét szeretem - mondta Johanna. Még ma az órarendet is meg kell csinálni.
Sokáig dolgoztak, már éjfél is elmúlt mire kész lettek az órarenddel.
- Ha kell, még változtathatunk, meglátjuk ez a terv, hogy sikerül. Megsimogatta Márta arcát.
- Johanna te olyan jó vagy, biztosan jó barátnők leszünk. Nagyon hálás vagyok neked, elfelejteted velem az elmúlt idő fájdalmait. A te határozottságod új életet hoz az napjaimba.
- Majd elmondod miért kerültél ide dolgozni? Mert ide büntetésből kerülnek a tanítók ebbe az Isten verte távoli faluba. Az előző tanító is engedetlenségei miatt volt itt, ez egy büntető ház, de mi majd szebbé tesszük a napjainkat, és csak azért is jól érezzük magunkat.
- Johanna, csodálom a pozitív gondolkodásod, tanulhatnék tőled.
- Biztos, hogy tanulni is fogsz, más lesz az életed – válaszolta a szőke nő és a kimerítő nap után, lepihentek a tanítók, hogy új erővel kezdjék az új napot.

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. június 15. 00:07:17

Tetszik, azt hiszem ma meg egy reszt elolvasok.
Gratulalok. MariaRose

6081
varonklari - 2019. május 31. 08:26:19

Kedves Rózsa!
Láthatóan Márta megtalálta helyét. Érdeklődéssel kezdek bele a negyedik rész olvasásába.
Gratulálok szeretettel: KláriRose

6482
rozsa koncz - 2019. május 30. 15:59:35

Köszönöm szépen Kedves Magdi! Az igazi meglepetések még ezek után jönnek. Örülök, hogy olvasod, kérlek továbbra is légy látogatom.Rose

6191
Magdolna43 - 2019. május 30. 15:49:58

Kedves Rózsa
Egyre izdalmasabb a történeted.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. május 27. 22:02:34

Köszönöm szépen.

6266
Katinkakata - 2019. május 27. 21:50:23

Kedves Rózsa!

Ez a rész is nagyon tetszett! GratulálokRoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.