Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Nagy Vivien Erzsébet: Uralkodásra született
A tanácskozás egy birodalom irányítói között épp oly fontos, mint az emberi szív. A szív az emberi szervezet motorja, ez látja el a különböző szerveket, sejteket elegendő mennyiségű vérrel. A szív az élet forrása, nélküle a test elhagyná magát, mint egy rongybaba. A tanácsra is mondhatjuk, hogy nélküle a birodalom széthullana és megszűnne létezni. Minden egyes tagja olyan, akár egy-egy szerv, míg a pénzügyekkel foglalkozik az agy, addig a szív egyben tartja a népes társaságot. A tanács élén minduntalan az illetékes uralkodó áll, kinek tisztában kell lennie a birodalom előnyeivel és hátrányaival, tudnia kell logikus döntéseket hozni, s az érzelmekre is hallgatnia kell. Más szóval mondhatnánk, hogy az uralkodás nem egy egyszerű dolog, főként, ha az ember egy szétesőben lévő birodalmat akar összetartani. Tenebris egyike volt azon kiváltságosaknak, kik uralkodásra születtek. Határozott karizmával, rideg magatartással, logikus gondolkodással, s nem mellesleg lebilincselő kinézettel áldotta meg az ég. Azonban érzelmek híján nem tudott együtt érezni a szegényekkel, s az elkeseredettekkel, ezért bástyaként tartotta maga körül az olyan kiváló tanácsosokat, mint Robert Frewen, Alder Adams vagy éppen a minden lében kanál Woodrow Mendax. Ser Frewen az életét is feláldozta volna a királynőért, kiváló pénzmesterként tevékenykedett, s némileg a csillagászathoz is értett. Ser Adams hűvös természet volt, akárcsak a királynő, s emiatt a kapcsolatuk sem volt felhőtlen. Legutóbb az őslakók sorsa miatti eltérő vélekedésük miatt szólalkoztak össze. Ser Admas nem támogatta az umbgardaiak kiirtását, s javasolta az őslakók beolvasztását. Tenebris erről hallani sem akart, úgy gondolta, hogy Umbgarda egykori lakói a potanciális veszély , mely akármelyik pillanatban letaszíthatja a trónról. A tanácskozásokon mindig zengett a terem az eltérő nézeteik miatt, s bár Tenebris gyűlölte Alder Adams-t még sem ölethette meg, hisz a férfinál aligha talált volna jobb orvost. Ser Adams képességei nem merültek ki az orvoslásban, ugyanis a tanácsban betöltött szerepét a kiváló stratégiai érzékének köszönhette. Woodwow Mendax amolyan kakukktojás volt a nemesek alkotta tanácsban, hisz soha nem volt ser, s szemei is átlagos kéken villogtak. A kék szemszín átlagosnak számított a damnatiok között, olyan személyek születtek tengerszín írisszel, mint például kisebb földbirtokosok vagy éppen egyszerű polgárok, de korán sem magas rangú tanácstagok. Mendax mégis felkerülhetett a legfőbbek közé, mert kezében tartotta a sors szerteágazó fonákjait, rendkívüli tehetséggel ejtett át másokat, s tudott meg titkokat. Bár Tenebris sosem bízott meg benne, hisz tudta Mendax mindig is érdek ember volt, s haláláig az is marad, ezen a királynő parancsa sem segíthet.
- Mondja csak ser Frewer, mit jósolnak a csillagok?- kérdezte az özvegy királyné. Tenebris nem gúnyolódásnak szánta, hisz mindig is hallgatott a csillagász jóslataira, s Lajkonyt is a hozzáértő ser Frewer figyelmeztetése miatt tudták elhagyni időben.
- Felséges királynőm! A csillagok kedvező állása semmi bajjóslatúra nem enged következtetni. Ugyanakkor a Horologium csillagképe szokatlanul fényesebbnek találtatik.- jegyezte meg halkabban Robert.
- És ez mit jelképez? Netán ismét valami csapás várható az égiektől?- Tenebris hideg hangjában érződött a feszültség és az idegesség.
-Szégyenletes felség, de nem tudok ehhez kellőképpen hozzászólni. A Horologium sosem mutatott ehhez hasonló jelenséget. Jelentheti az eljövendő győzelmet vagy a sorsszerű csapást. Szeretnélek azonban megnyugtatni felség, hogy a Corona Australis fénye még mindig ékesen tündököl.- próbálta csillapítani Tenebris feszültségét ser Adams. Robert nyálas hangja behízelgően hangzott, bár a szavai úgy pattantak le a királynőről, mint sziklának dobott ócska kövek.
A Corona Australis Tenebris legszeretettebb csillagképe, ugyanis Lajkony egykor csodás mezein ezen csillagkép tündöklése alatt ismerkedett meg a szeretett Auxilium-al. Auxilium és Tenebris szerelme igaz és csodálatos volt, akár az istenek álltal elrendelt románc. Kapcsolatuk az égben köttetett, de sanyarú véget ért. Auxilium királyi vérvonalát meghazudtolva feláldozott mindent és a nemesebbnél nemesebb hercegnők helyett a Damnatio Nemzettség hadvezérének lányát, Tenebrist vette feleségül. Szerelmük gyümölcse, Malum Damnatio olyan volt, akár édesanyja és anyai nagyapja. Természete harcias volt, s mindig az észérvek vezették cselekedeteiben. Ugyanakkor Auxilium basztard gyermeke, Spero leginkább édesapjára hasonlított. Spero édesanyja csak egy egyszerű ágyas volt, kit a gyermek sosem ismerhetett meg, mert Tenebris elrendelte a kivégzését Spero megszületése után. Noha az özvegy királynő kezdetben kedves, s szelíd személyiség volt, Spero születése után - ki csak hónapokkal fiatalabb elsőszülöttjénél - besavanyodott, s felöltötte azt a zord ábrázatot, mely mostanra állandósult a jellemében is.
- Szóval azt mondod, hogy nincs miért aggódnom?- kérdezte Tenebris kihúzott háttal.
- Természetesen nincs, felség. A Hármak mindig tudatják velünk a csillagokon keresztül, ha valamilyen végzetes csapás érné önt.- hajtotta meg a fejét tisztelete jeléül a székben ülő ser Frewen.
- Ennek kiváltképp örvendek. S ön, ser Adams? Milyen hírekkel tud szolgálni királynőjének?- villantotta vörös szemeit ellenségesen Tenebris Alder Adams-re.
- Ugyanazon hírekkel szolgálhatok, mint az ezt megelőző ülésen. Az őslakók továbbra is békében élnek.- válaszolt kelletlenül ser Adams, hiszen a korábbi ülésen hatalmas vita kerekedett közte, s a királynő között az őslakók sorsát illetően.
- S, mi a véleményed egy esetleges népirtásról?- pedzegette Tenebris korábbi terveit.
- Az előző tanácskozáson úgy hiszem kifejtettem a nézeteim, miszerint nem szükséges háborgatnunk az ittenieket. Békés nép, a tanulmányok és a kémeink beszámolói alapján csupán a mezőgazdasághoz értenek. Véleményem szerint kerülnünk kéne a felesleges vérontást.- Alder érvei logikusak és megfontoltak voltak, de úgy tűnt, hogy szavai cseppet sem hatották meg a királynét.
- Van hozzáfűznivalója a hallottakhoz, Mendax?- kérdezte minden titkok tudóját Tenebris, miközben szemeit továbbra sem vette le a ser Adams-ről.Woodrow hirtelen pattant fel székéből, mikor meghallotta nevét a Tenebris szájából. Boros pohara nagyot koppant a kövön, s a vörös nedű serényen töltötte fel a kőpadló repedéseit.
- Parancsoljon velem, felséged!- Mendax szavai kótyagosak voltak, s a túlzott alkohol miatt valószínűleg azt sem tudta, hogy mi zajlik körülötte.
- Mendax! Ha még egyszer részegen jelensz meg az ülésen, akkor viseld el a következményeket. Legközelebb a te véred fogja áztatni a padlót.- Tenebris szavai kemények voltak, s arra sem méltatta Woodrow-ot, hogy a keresztnevén szólítsa az középkorú férfit.
- Ig-igenis, királynőm. Hálásan köszönöm kegyességét!- hálálkodott Mendax, miközben a királynő előtt térdelt, s a kezeit csókolgatta. Tenebris erőszakos mozdulattal rántatta ki kezeit Woodrow vaskos tenyereiből, s undorodva törölgette szoknyájába kezeit, Mendax pedig megalázkodva foglalt helyet.A felettébb nyugalmas hangulatnak egy Canem vetett véget, mikor a nagy ajtón keresztül egy fogolyt hurcolt be a terembe.
- Mit jelentsen ez?- kérdezte Tenebris feszülten az őslakosra nézve.
- Ez a férfi azt tervezte, hogy gabonát lop a raktárakból. Az egyik őrt szíven szúrta és meg akart szökni, de végül sikerült elkapnunk.- foglalta össze tömören Canem a történteket.
- És még mindig azt mondod, hogy felesleges a népirtás, ser Adams?- emelte fel hangját az özvegy királynő, miközben szemei semmi jót nem ígérve villantak meg.
- Ez csak gabona. Mi vagyunk azok, akik elfoglalták a földjeiket, mi vagyunk azok, akik már így is kiirtottuk a város őslakosának felét. Ezek után ne is csodálja felség, ha az umbgardiak éheznek és mindent megtesznek a túlélésért.- felelt leplezett higgadtsággal Alder.
- Most még csak gabona, később az arany, azután a trón és az egész birodalom. Ezt az embert meg kell büntetni, hogy példát statuáljunk.- állt fel a székéből a vörös szemű démon és a fogolyhoz sétált. A férfi alig lehetett több 40-nél. Arcát ütésnyomok tarkították, valószínűleg az őrség már jócskán megbüntette.
- Úgy gondolom már megkapta a büntetését.- utalt ser Adams a férfin látható ütésnyomokra.
- Majd azt én eldöntöm, hogy megkapta-e avagy sem. Nincs jogod megszabni, hogy ez az ember bűnös vagy ártatlan.- a teremben lévők némán hallgatták Tenebris és Alder egyoldalú szópárbaját.
- Mondd, miért szántad el magad a lopásra?- fordult a fogolyhoz.
- A családom éhezik, a gyermekem beteg. Ha nem jutunk élelemhez a város falain belül, akkor meghalunk.- mondta keserves hangon az idősödő ember.
- Ez nem elég ok a lopásra. Te leszel az elrettentő példa azoknak, akik a későbbiekben hasonlón törnék a fejükét. Akasszák fel a városfalra, de olyan helyre, ahol mindenki látja.- mondta ki a kegyetlen ítéletet Tenebris, mire az őrök felkarolták a foglyot és kihurcolták.
- Remélem tudja, hogy ezzel semmit sem fog elérni, ez csak tovább szítja majd a lázadozások lángját. Ha ezt a jó Auxilium látná, ki térni hitéből, s nagyot csalódna magában.- forogtak dühben Alder zöld szemei. Kifakadva, s dühösen hagyta el a tanácstermet, hogy indulatait a legközelebbi bordélyházban vezesse le. Azonban ekkor még nem tudhatta, hogy a jövőben már soha többet nem fogja megközelíteni olyan szándékkal a bordélyt, mint amilyennel indult.
- Kasztrálják ki! S egy hónapon belül kezdjenek hozzá az őslakók kiirtásához!- adta ki a nyers parancsot Tenebris.
- Hogy mondja, felség?- kérdezte Mendox.
- Felség, talán egy kicsit túlontúl szigorú ser Adams-el.- jegyezte meg ser Frewer.
- Ha nem akarjátok ti is hasonlóan végezni, akkor jobb ha csendben maradtok és csak a feladatotokra koncentráltok. A jövőben majd megtanulja mérsékelni az indulatait, ha nem, akkor legközelebb a fejét vetetem.- mondta, mint egy végszót Tenebris, majd felállt, s ő is elhagyta a termet.
Azon az éjjelen az élet gyönyöre és szörnyűsége is jelen volt Vargasban. Míg a királynő élvezte az éjszakát szeretőjével, Canem-el, addig a bordélyházban valaki hangok nélkül tűrte, hogy megfosszák férfiasságától.Ser Adams csupán kiállt a nézetei mellett, mégis ilyen kegyetlenség lett a büntetése. Az után a nap után megtanulta, hogy nem szabad visszafeleselnie a Damnatio Nemzettség királynőjének vagy legközelebb már a fejét veszik. S, ha el is bizonytalanítja majd valami, mindig ott lesz férfiasságának a hiánya, hogy emlékeztesse Alder-t arra, hogy a királynőhöz hűnek és elkötelezettnek kell lennie.
Azon az éjjelen egy anya keserves zokogása ébresztette tudatra az umbgardaiakat. Egy anya, ki elvesztette szeretett leányát, s egy feleség kinek a férje holtan lógott a piactér mögött húzódó falon, nyakában egy táblával, melyre nagy betűkkel az volt írva, hogy ,, Aki ellen mer szegülni a hatalomnak, az hasonlóképp végzi!"
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.