Koncz Rózsa: Hangaszál: 4. rész
4.

Másnap az új órarend szerint tanítottak, sokkal kevesebb munka terhelődött Mártára. Órák után Johanna kérte Mártat, hogy menjen el vele ő kilovagol.
- Szereted a lovakat?
- Biztosan, még nem voltam a közelükben.
- Akkor most gyere és ismerkedj!
Elivel elővezetette Johanna a lovat, és kérte Mártát, hogy simogassa meg a ló fejét.
- Csak bátran! A ló a legokosabb állat, ha megérzi, hogy szereted, ő is szeretni fog téged, és nagyon jó barátok lesztek.
Márta lehúzta csipkekesztyűjét és bátortalanul simogatni kezdte a ló fejét.
- Beszélj hozzá! - mondta Johanna.
- De még a nevét sem tudom.
- Hajnalnak hívják, mert hajnalban született.
Márta egész közel hajolt Hajnalhoz, és szelíd hangjával beszélni kezdett hozzá.
- Márta vagyok Johanna barátnője, ha érted bólints egyet a fejeddel.
Hihetetlen, de Hajnal bólintott. Márta egészen meghatódott, a ló barátságosan reagált csendes, szelíd hangjára. Johanna az ablakból figyelte Márta és Hajnal ismerkedését, szeretettel nézte barátait, és számára szokatlan érzés kerítette hatalmába. Ilyet még soha nem érzett, szíve kitárult és ismeretlen remegés futott át a testén. Ebben a lányban van valami, ami nagyon vonzóvá teszi, valami, ami különlegessé teszi, valami, amit még máson nem látott, valami, ami szeretni való. Megrázta magát és visszazökkent a valóságba. Van két lény, akit igazán kedvel. Soha nem volt ilyen közel ahhoz, hogy elsírja magát. Kiszaladt az udvarra és megölelte Mártát, Hajnalt pedig megsimogatta, cukorral jutalmazta.
- Vezessük ki egy kicsit, járassuk meg!
A két lány megfogta a szárat és a ló mellett sétáltak. Mindketten boldogok voltak. Márta hálás volt a száműzetésnek, és annak, hogy ilyen jó élete van. Emberhez méltó, egy igazi vidéki leány élet. Johanna vadságából, szilajságából engedett, nem emelte fel a hangját csak az iskolában, a gyerekek tartottak is tőle, de mindenki jobban tanult. A szülők meg voltak elégedve a tanítónőkkel.
A délutánokat kirándulásokkal, Hajnal megjáratásával töltötték, és ismerkedtek a környékkel. Márta nagyon megszerette Hajnalt. Johanna figyelte őket, szeretet áradt a tekintetéből.
- Most felnyergelem a lovat és felülünk rá - mondta Johanna.
Először ő ugrott fel a lóra, majd Mártát, Eli felsegítette. A ló lassan elindult.
- Fogj szorosan, fogd a derekam!
Márta átfogta Johanna derekát, és ő behunyt szemmel, reszketve fogadta az ölelést. Már messze jártak az iskolától, Johanna ügetésbe fogott.
- Fogj szorosabban, még szorosabban!
Becsukta a szemét és azt érezte, hogy a mennyben van. Márta ebből semmit nem észlelt, hiszen félelmében szorította Johannát, aki leugrott a lóról és lesegítette Mártát.
- Feküdjük le a jó meleg tavaszi földre, elfáradtam - szólt Johanna.
Leterítették a pokrócot és lazán elfeküdtek. Johanna rágyújtott és olyan szemekkel nézett Mártára, hogy a lány zavarba jött. Ez a tekintet valahonnan ismerős, de nem tudta beazonosítani. Johanna elkapta fejét, mint aki megégett, és másról kezdett beszélni.
- Márta! Szeretnél egy lovat? Elhozatom neked Hajnal testvérét, Estikét. Ő este született, nagyon szelíd kanca. Akarsz tanulni lovagolni? Szívesen megtanítalak, csak legyél hozzám jó!
- De hisz nagyon megszerettelek, olyan jó vagy hozzám. Elfogadhatom Estikét? Nagyon lekötelezel.
- Ugyan már! Estike alig várja, hogy lovagolják, csak kölcsön adom, vedd úgy.
Visszafelé ballagtak, Johanna vezette a lovat, mellette Márta ment.
- Örülök, hogy barátnőd lehetek, és ezzel megfogta Márta kezét. Kézen fogva értek be a faluba. Eli már várta őket.
- Vidd vissza a lovat az istállóba, és egy futárt kérek holnap reggelre, aki a birtokra megy, egy üzenettel!

A napok mentek, a két nő közelebb került egymáshoz. Egy este kártyáztak, nagyokat nevettek, Johanna rátette Márta kezére a kezét és megsimogatta. Mártanak fel sem tűnt, hiszen annyi szeretet volt barátnőjében. Johannával megfordult a világ, beleborzongott, ahogy megérintette Márta kezét, azt érezte, hogy forog vele a világ és reszketés fogja körül. Szerette volna tovább fogni Márta kezét és gyönyörködni szépségében, de hirtelen ráeszmélt, hogy ezt nem lehet. Márta sok mindent elmondott Johannának Gustávról, hogy tette tönkre, hogy tagadta le a kölcsönt, és hogy becsapta. Johanna kikelt magából.
- Ezt még megkeserüli, megígérhetem neked! A pénzed vissza fogja adni, majd én gondoskodom róla.
Megbeszélték kinek mikor van a születésnapja Márta hamarosan huszonkét éves lesz, már majdnem öreglány korban volt.
- Nem kell neked férfi, a férfiak mind kihasználják, és becsapják a nőket, egy barátnő sokkal többet tud adni. Majd eljön az ideje annak, amikor rájössz, hogy igazam van. A nők kedvesek, megértik egymást és soha nem csapnak be.
- Ez igaz te vagy az egyetlen barátnőm és nem csalódtam benned.
Johanna szeretettel nézett Mártára.

Két nap múlva Márta születésnapja, meglepetés lesz. A lány reggel ment megtartani az első órát, a teremben egy nagy fekete zongorát talált. Odarohant és felnyitotta a tetejét.
- Ki hozta ezt a zongorát? - kérdezte, de senki nem tudta.
- Amikor jöttünk reggel, már itt volt - mondták a gyerekek.
Márta odaült a zongora elé és játszani kezdett. A gyerekek szájtátva figyelték, ilyet még soha nem hallottak. Kizárólag csak a misén hallották az orgona hangját.
Kinyílt az ajtó és a másik teremből is átszaladtak a gyerekek, Johannával. Meghatódva hallgatták a zongorajátékot. Johanna messziről nézte a lány fürge ujjait. Márta felugrott és Johanna nyakába ugrott, aki szorosan magához ölelte. Márta nem tulajdonított nagy jelentőséget az ölelésnek.
- Boldog születésnapot Márta! - mondta meghatottan Johanna. - Ezt tőlem kaptad a születésnapodra. Játssz! A mai nap örömnap, ünnepelünk.
A gyerekeknek süteményt osztott Eli. Márta játszott, elbűvölte Johannát, fürge ujjai gyorsan szaladtak a zongorán, a gyerekek tátott szájjal nézték és hallgatták a szép zongorajátékot. Johanna olyan szeretettel nézte Mártat, hogy a lány elérzékenyült, testvéri szeretettel nézett vissza rá.
- Az ünneplésnek vége! Mindenki menjen haza! - szólt Eli.
- Ekkora örömöt még senki nem adott nekem, amíg élek hálás leszek neked, nagyon szeretlek, Johanna.
Márta megölelte barátnőjét, aki reszketve fogadta az ölelést.
- Az ünnepi ebéd az asztalon, kisasszonyok!
Márta sírva köszönte meg a zongorát és Márta kikísérte a gyerekeket, velük volt elfoglalva.
Az ajtó kicsapódott, a nagynéni rohant be.
- Mit csináltál te szerencsétlen? Elhozattad a zongorát? Azonnal visszaviteted, a kastélyban a helye!
Johannának lángolt az arca a dühtől és a megaláztatástól. Az ostor a kezében volt, akkorát vágott a nagynéni kezére, hogy kesztyűn keresztül is látszott, hogy vérzik az ostorcsapás helye.
- Ezt még megbánod! – kiabálta és ezzel kirohant az teremből.
Szerencsére nem látta senki.

Egy héttel később két férfi jelent meg és Johannát keresték. A szomszéd birtokos és a fia, az apa nagyon ünnepélyes volt, a fiú izgatott. A fiú nagyon alacsony, mint egy kisiskolás, de elmúlt már huszonegy éves. Johanna leültette őket, kérdezte mi járatban vannak. Az öreg tiszteletteljesen felállt és megkérte fia számára Johanna kezét, aki majd összeesett a méregtől.
- Ez a nagynéném műve! - mondta, és felugrott. Elivel hozatta lovát, és vágtában elindult a birtok felé.
Márta ijedten nézett utána. Esteledett, sötétedett, nagyon féltette Johannát. Az öreg és a fia csalódottan indultak lovaik felé. Nem értették mi ütött Johannába.
- Pedig jó lenne neked ez a lány, vakmerő, merész, meg van benne minden, ami benned nincs, jól kiegészítenétek egymást. A két birtok összevonásával még gazdagabbak lehetnénk. No, majd én még diskurálok a nagynénivel úgyis neki kell férjhez adni, és ő jelentkezett, ő küldött bennünket ide. Nem tudhatta, hogy hogyan reagál a tervére Johanna.
A lónak habzott a szája, ilyen vadul még nem bántak vele, rövid idő alatt odaértek a birtokra, ahol vendégek voltak. Johanna leugrott a lóról és szólt a szolgálónak hívja ki a nagynénit, aki rövidesen ki is jött. Johanna nekiesett és ordított vele.
- Örülj, hogy megtűrlek a birtokomon! Ha még egyszer megalázol, megöllek, érted? Ne merj a közelembe jönni, ne küldj hozzám senkit! Majd én irányítom a sorsom, itt minden az enyém, két év múlva nagykorú leszek, akkor majd megbánod, hogy így viselkedsz velem.
- De addig én mondom meg, mi legyen, addig én vagyok a gyámod, és azt teszed, amit mondok!
- Soha - mondta Johanna és felugrott a lóra. Szólt a szolgálónak, hogy indulni készül, a nagynénit kísérje vissza a házba.
- Ezt még megbánod! Elárulom a titkodat, mindenki meg fogja tudni, még a kis naiv barátnőd is. Ő fogja először megtudni. Kezeskedek róla.
Johanna leugrott a lóról, elkapta nagynénje kezét megszorította, és sziszegve mondta:
- Megöllek! Megöllek, ha bármit is mondasz! Megértetted? Tudod, hogy megteszem, gyűlöllek annyira.
A nagynéni ijedve ingatta fejét.
- Te ledér - mondta és berohant a házba.
Johanna ugyanolyan vágtával ért haza, ahogy elindult. Márta, amikor meghallotta a lódobogást kiszaladt, és repült Johanna karjaiba.
- Csak hogy hazaértél, féltettelek!
A lány kimerülve ölelte át Mártat. Természetesen nem mondta el, hogy mi az igazi ok, csak annyit, hogy utálja őt a nagynénje és mindenáron férjhez akarja adni, úgy, hogy saját magát is bebiztosítsa.
- A vagyon nagy részét furfanggal akarja magának, de én nem engedem, a vagyon a szüleimé volt, az örökös én vagyok. Neki járadék jár, ha nagykorú leszek, Isten a tanúm, ha utamba áll megölöm.
- Ne mondj ilyet Johanna! Nem gondolod komolyan, most csak dühös vagy és azért mondod. Kérlek, csillapodj le!
- Márta! Megfenyegetett, hogy téged elküld mellőlem. Ugye számíthatok rád! Ugye nem hiszel neki el semmit. Johanna, kérlek!
- Piros az arcod, ég, reszket az egész tested, lázas vagy, gyere be, vegyél egy hideg fürdőt! Eli langyos fürdőt kérek Johannának – kiáltottaa szolgálónak.
Johanna lassan lecsillapodott, és kérte Mártát, higgyen neki. Márta szeretettel ápolta és megígérte, hogy soha nem áll szóba a nagynénivel. Johanna nehezen, de megnyugodott.
- Szép kis születésnapot csináltam neked, nem ezt akartam, hanem azt, hogy boldog légy.
- Boldog vagyok, és biztonságban érzem magam melletted.

A következő napok csendesen múltak el, az órák után Márta zongorázott, és tanította a gyerekeknek. Johanna csendesebb lett, Márta szeretettel ápolta, megsimogatta az arcát. Johanna csendesen húzta el a kezét Márta kezétől. Lassan visszatért a jó kedve a nagynéni nem jelentkezett.
- Vasárnap mise után elmegyek a birtokra, ne gyere velem, kérlek! Ne haragudj! Körülnézek otthon.
- Rendben, én olvasni fogok és várok rád, vigyázz magadra!
Ezzel búcsúztak el egymástól.
Már kiolvasott minden könyvet, elment hát a faluba egy családhoz és kérte, ha mennek a városba, hozzanak könyveket, és nézzenek jól körül a könyvesboltban.
Johanna előbb visszaért a birtokról, kétségbeesve kereste Mártát, kérdezte az arra járókat, hogy látták-e, de senki nem találkozott vele. Idegesen jött-ment, amíg végre megpillantotta Mártát.
- Azt hittem elmentél.
- Nem, könyvet akarok hozatni a városból.
- Ugye nem mész el sehova a tudtom nélkül? Tudod, hogy megvédelek, nem akarom, hogy bajod essék. Ígérd meg, tudtom nélkül nem mégy sehova! De mi is elmehetünk, holnap délután, kérek egy kocsit és kedvedre nézegetheted, a könyveket, válogathatsz magadnak, amennyit csak akarsz.
Márta gondolkodási időt kért. Johanna rájött, hogy miért vonakodik.
- Gyere csak el, mellettem biztonságban vagy.
Márta belement, így másnap délután elindult a kocsi a városba, a könyvesbolt felé…
6191
Magdolna43 - 2019. június 01. 15:48:39

Kedves Rózsa!
Kiváncsian várom a következő részt.
Szeretettel gratulálok.
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. június 01. 15:31:10

Köszönöm, hogy ide látogattál, igen "különös kapcsolat" lenne, ha lenne! Ha tovább olvasod, kiderül. Köszönöm szépen jelentkezésed!In LoveRose

6097
Rezeda - 2019. június 01. 14:54:33

Kedves Rózsa! Különös a két nő kapcsolata, érdekes a történet.
Gratulálok. Éva

6482
rozsa koncz - 2019. június 01. 12:05:07

Köszönöm szépen kedves Klári!

6081
varonklari - 2019. június 01. 07:48:27

Kedves Rózsa!
Érdeklődéssel várom a folytatást Márta és Johanna különös kapcsolatának alakulásában.Gratulálok szeretettel: KláriRose

6482
rozsa koncz - 2019. május 31. 21:15:09

Igen lesznek még nem várt események. Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám.Rose

6266
Katinkakata - 2019. május 31. 20:33:08

kedves Rózsa!

Ez a rész is nagyon tetszett, úgy sejtem lesz részünk meglepetésben. GratulálokRoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.