Auerbachné Tóth Katalin: Láncok: Első történet (2019. június)
- Kapitány! Találtunk valamit!
- Had lássam!

A két férfi percekig csendben figyelte a monitoron futkározó vonalakat, majd a kapitány bólintott. A telefonkagylóért nyúlt és leszólt a gépházba, hogy állítsák meg a hajót. Eközben a másik férfi a monitoron is megjelölte a pozíciójukat, és a hajónaplóba is feljegyezte a pontos koordinátákat.

Buchanan kapitány és legénysége nem véletlenül bukkant a monitoron vonalakkal jelzett mélytengeri érdekességre, hajójuk ugyanis egy speciálisan felszerelt roncskereső jármű volt. Már több hajó- és repülőroncsot megtaláltak vele a különböző tengerekben és óceánokban. És bár egyik küldetés sem hasonlítható a többihez (hiszen mindig mások a feltételek, mint például a kutatási mélységek, vagy a keresett roncsok paraméterei), de most ráadásul még sietniük is kellett. Egy 16. századi hajó roncsát keresték, egy olasz hajóét. Az egyik helyi kis olasz hercegségét, amely a próbaútján süllyedt el. A genovai herceg, hallván Hernando Cortez Újvilág-beli hódításairól, még a 16. század első harmadában eldöntötte, hogy ő is részesedni kíván az Újvilág aranyából, ezért saját flottát akart építeni a hódításhoz. A Santa Lucia lett volna a flotta első hajója és zászlóshajója (ahogy ma mondanák), de amikor a próbaúton Genovából Gibraltárba hajóztak vele, viharba került és elsüllyedt, valahol a két város között a Földközi-tengeren. Legalábbis így sejtették, hiszen azóta senki emberfia nem látta a Santa Luciát és a legénységéről sem hallott senki… Sőt, ezzel valószínűleg a Genovai Hercegség tengerentúli álmai is hullámsírba merültek, mert Újvilág-beli olasz hódításról egy szó sincs a történelemkönyvekben…

Andrew Buchanan kapitány most egy hasonló viharral készült szembenézni, mint amilyen végezhetett a Santa Luciával. A vihar még messzebb volt, de már több helyről kapott figyelmeztetést, hogy ezt a vihart ne vegye félvállról. A meteorológusok szerint az évtized, ha ugyan nem az évszázad vihara közelített a Földközi-tenger nyugati medencéjéhez az Atlanti-óceán felől. Buchanan tudta, hogy hamarosan védett kikötőbe kell vinnie a Spirit-et, az emberei és a drága felszerelések épsége miatt, de szerette volna, hogy legalább a pontos kutatási hely koordinátái meglennének a vihar utánra.

Korábban, még a terepmunka megkezdése előtt térképen tanulmányozták a Santa Lucia feltételezhető útvonalát, kitérve arra is, hogy akár odafelé Gibraltárba, akár már a hazaúton Genova felé is érhette a baleset, ezért szisztematikusan akarták feltérképezni a Földközi-tenger nyugati medencéjét. Mert a hajó bárhol lehetett, a Róma-Palermo vonaltól számítva nyugatra. Még azt sem tudhatták, hogy a Santa Lucia merről kerülte Korzikát és Szardíniát: keletre, vagy nyugatra? Ez viszont hatalmas területet jelentett, amit át kellett kutatniuk. És már a nyakukon volt a viharszezon!

Buchanan kapitány az időjárási radart kezdte el tanulmányozni, miközben azon gondolkodott, hogy úgyis már 3 hete vízen vannak, nem fog ártani a legénységnek sem egy pár napos pihenés a kikötőben, amíg majd a vihar elvonul. De addig is tudni akarta, hogy ide kell-e visszajönniük, vagy máshol kell keresniük a Luciát? Végül a radart tanulmányozva kiadta a parancsot a tengerfenék-kutató robot, vagy, ahogy ők hívták, a MALP leengedésére. Úgy ítélte meg, hogy arra lesz elég idejük, hogy körülnézzenek a robot szemével, és megállapíthassák, itt van-e a keresett hajó hullámsírja?

Az emberek sietve engedelmeskedtek a kapitánynak. Ők is tudták, hogy az idő pénz, pláne, hogy nem csak napidíjat kaptak a küldetés idején, de bizony, ha megbízásra megtaláltak egy-egy keresett roncsot, akkor még plusz jutalom is ütötte a markukat. És ők is tudták, hogy minél hamarabb megtalálnak egyet, annál hamarabb jöhet a következő – jól fizető – keresőakció. A MALP rövidesen már lefelé ereszkedett a három kábelével arra a területre, ahol az ígéretes jeleket észlelte a radar. Jobb szerették a MALP-ot használni, hiszen az embernél gyorsabban tudott süllyedni-emelkedni, nem kellett a keszonbetegségtől tartani, és bármilyen mélységbe le lehetett küldeni. Hamarosan le is ért, és mihelyst a homok leülepedett körülötte, felkapcsolták a fényszóróit, hogy az erős reflektorok fényében körülnézzenek. A robot karjait irányítva pedig óvatosan de „alá” is tudtak nézni a tenger fenekét borító üledéknek. Amire nemegyszer szükség is volt, hiszen ha több száz éve elsüllyedt hajókat kerestek, azt általában vastag üledék-, iszap- és esetenként korall-réteg alatt találták csak meg.

A mostani küldetésen pedig durván 500 év távlatából kerestek egy hajóroncsot, vagy inkább annak is csak a maradványait. Hiszen a fa gerendák a fél évezred alatt minden valószínűség szerint az enyészeté lettek; ilyen esetben sokkal inkább az egykor volt hajó fém alkatrészei vagy a porcelánból és cserépből készült fedélzeti eszközei azok, amik nyomra vezethetnek.

Bő egy óra elteltével a MALP lent volt, a reflektorok világítottak, és aki csak odafért, a monitorok előtt figyelte a képet, ami az adatátviteli kábelen keresztül érkezett a több száz méteres mélységből. A hajót a hullámzás már himbálta a közelgő vihar előjeleként, és a monitorokról azért mindenki időről időre az ablakokon át a nyugati égboltot fürkészte. De az ég még tiszta volt, bár ők már a tengerész-ösztönükkel érezték, hogy a vihar hamarosan lecsap.

Aztán egyszer csak a MALP fémkarjait joystick-kal irányító férfi óvatos mozdulatai nyomán a robot erős mechanikus karjai felemeltek egy hosszú, egyenesnek tűnő valamit, ami tele volt tengeri rózsákkal és egyéb vízi lényekkel. Egyenes volt, tehát emberkéz alkotta tárgynak tűnt, talán az árboc lehetett. Nem emelték meg túlzottan, épp csak be akartak alá kukucskálni… És akkor mintha megcsillant volna valamin a MALP reflektorának fénye. Buchanan kapitány is visszafojtott lélegzettel nézte a monitort, de hagyta Abrams-et dolgozni. Tudta, hogy nála jobban úgysem tudná csinálni senki. Abrams pedig, aki a MALP-ot irányította, precízen, apró mozdulatokkal irányította a robotot. Míg az egyik karjával óvatosan kitámasztva tartotta a feltételezett árbocot, a másik karral megpróbálta kihúzni a csillogónak vélt tárgyat. Óvatosan húzta, mert nem akart nagyobb kárt okozni a roncsban, már ha azt találták meg egyáltalán.

És akkor sikerült megragadnia a MALP karjával azt a valamit. Megfogta, rászorított, húzta… A monitoron pedig lassan kirajzolódott egy lánc. Az emberek elégedetten felsóhajtottak, de Abrams nem. Ő koncentrált, mert a hajó mozgását próbálta kizárni, hogy megfelelően irányíthassa a robotot. elengedte a láncot, és az egyenes gerendát próbálta óvatosan odébb emelni, hogy kiszabadíthassa alóla a láncnak tűnő fémet. Az emberek egy része már nem figyelte, mert a kapitány egy intésére közben elkezdték a hajót előkészíteni a gyors távozásra. Percekkel később a feltételezett árboc már odébb rakva hevert, és a MALP karjai visszatértek a lánchoz. Abrams most már határozottabban húzta, mire kissé odébb felkavarodott a homok. Türelmetlenül várta a leülepedését, hogy lássa, mit hozott magával a most már egyértelműen láncnak tűnő valami. 5-6 végtelennek tetsző perc után végre újra kirajzolódott a tengerfenék. Egy vastag láncot láttak, a végén valami szétágazó fémtárggyal. Abrams közelebb navigálta a MALP-ot, hogy a fény jobban érje és a kamera jobb szögben láthassa. Egy horgony volt, amelyen töredékes feliratot is láttak: „Sa…Lucia”.

- Ez az! Megtaláltuk! – kiáltott fel Abrams, miközben a MALP nézeti képéből fényképeket is rögzített.
- Jó munka volt, emberek! De most fedezékbe a vihar elől! – szólt Buchanan kapitány mosolyogva.

Bár a MALP-ot egyből elkezdték visszahúzni és az éppen csak megtalált horgony egyre távolodott, majd eltűnt a szemük elől, de az emberek tudták: ami a lánc által visszavert jelekkel kezdődött, ha hamarosan a bankszámlájukon realizálódó összeg formájában egy újabb sikeres akció befejezését fogja jelenteni. De most ideje volt menni, ha nem akarnak a Santa Lucia sorsára jutni…
6542
ritatothne - 2019. szeptember 18. 17:04:32

Kedves Kata!

Olyan profin írsz ezekben a férfi témákban, hogy az bámulatos. Végig izgultam a novellád, örülök, hogy sikerrel jártak a kutatók.

Szeretettel: RitaRose

5548
babumargareta - 2019. július 14. 21:42:55

Drága Kata !
Nagyon komoly témát dolgoztál fel !
Szeretettel olvastam kemény torténelmi túrádat !
Santa Lucia volt talán a Magellan -né ?
Erdekes a torténeted ! Gratulálok szeretettel...BabuHeart

6113
Csaba - 2019. június 02. 08:37:02

Kedves Alkotótárs!
Gratulálok az érdekes írásodhoz! Régen olvastam már hasonló vizikalandról. 🙂
Üdvözlettel :Csaba

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.