Koncz Rózsa: Hangaszál: 6. rész
6.

Vasárnap van, Johanna és Márta misére készülnek, szép ünneplő ruhába öltöztek.
- Márta van kedved a birtokra jönni velem? Mise után kilovagolhatnánk a nagynénémet meglátogatni.
- Szerencse, hogy tegnap Eli egy finom teasüteménnyel lepett meg bennünket, egy kis házi süteménnyel meglepjük - mondta Márta.
Mise után, magához hívatta a kisasszonyokat a pap:
- Beszéljünk a gyerekekről! - mondta.
Ügyesen forgatta a beszélgetést, minden mozdulatukat figyelte, szemük mozgását, de nem vett észre semmit. Felhívta figyelmüket egy gyerekre, akinek az édesanyja aggódik rossz tanulmányi eredménye miatt.
- Jobban figyeljenek rá, többet foglalkozzanak vele, mert az anya elég rosszindulatú!
Márta kérdezte kiről van szó. Az atya elárulta, és azt is, hogy a napokban tojást tett az ajtó elé, mert nem merte bevinni a kisasszonyoknak.
- Tehát ő volt! - mondta Johanna. - Köszönjük atyám, oda fogunk figyelni a gyerekre és az anyjára egyaránt.
Elbúcsúztak az atyától, átöltöztek, a teasüteményt dobozba rakták és elindultak a birtok felé.
- Ráérünk, úgyis csak egy villámlátogatás lesz - mondta Johanna.
A lovak nyugodtan mentek az úton.
Amint a birtokhoz értek, a cseléd fogadta őket, a lovakat bekötötte pihenni és enni adott nekik. A házvezetőnő örömmel üdvözölte Johannát és Mártát.
- Összeütünk valami finomat ebédre, úgyis itt van az ebéd ideje.
- Hol van a nagynéném?
- A könyvtárszobában, ki sem mozdul napok óta. Jó hogy jött Johanna kisasszony, az orvos szerint depressziós, fel kellene vidítani.
- Menjünk a könyvtárszobába!
Márta kezében tartotta a kis dobozkát, amit telerakott teasüteménnyel. A néni meglepetten üdvözölte őket. Márta átnyújtotta a süteményt, a néni megköszönte.
- Tessék megkóstolni, nagyon finom!
A néni szúrós tekintettel nézett rá, de mivel nagyon szerette az édességet, megkóstolta.
- Igen, nagyon finom - és végignézett a lányon, akin felfedezte Johanna ruháját.
„Milyen szép, bájos, kedves ez a lány. Jó és milyen ártatlannak látszik.”
- Mit tetszik olvasni?
A néni elmondta, hogy a napokban a városban járt és milyen kellemes fiatalemberrel ismerkedett meg.
Márta alig tudta leplezni zavartságát, és könyveket ajánlott a néninek olvasásra. Az írók nevét és a könyvek címét felírta egy cetlire.
- Ezeket ajánlom - mondta kedvesen.
„Milyen intelligens ez a lány, bárcsak Johanna is ilyen lenne, de ő más, undok, pökhendi, nincs benne semmi kedvesség.”
- Néni hogy van? - kérdezte Johanna.
- Hogy lehetek szerinted? Nem tudok kimozdulni ebből a székből, az orvos szerint már örökre ehhez a tolószékhez leszek kötve.
Márta kedvesen vigasztalni kezdte a nénit. A sok jó szó és kedvesség levette lábáról és egy óra beszélgetés után ebédre hívta a kisasszonyokat. Johanna csodálkozva látta a hangulatváltozást, jobb kedve lett és ő is megpróbált kedvesebb lenni. A nagynéni csodálkozott is, de nem tett semmiféle megjegyzést.
Ebédnél a néni kifaggatta Mártat a családjáról, tanulmányáról, és a falusi életről. Márta szerény körülmények között élt a zárdában, a falusi életet jónak tartotta.
- Szabad vagyok, és ez nagyon tetszik. Mióta megismertem Johannát, más lett az életem, megváltozott. Új ismeretket szereztem, megtanultam, hogy a zárdán kívül hogyan kell élni. Johanna nagyon kedves lány sok mindent tanultam tőle, nagyon hálás vagyok neki.
A nagynéni félszemmel Johannára nézett, aki kizárólag csak az evéssel volt elfoglalva, nem látott sem zavartságot, sem félelmet a szemében. A néni megnyugodva ebédelt és csevegett Mártával.
Hosszúra nyúlt az ebéd, Márta kérte a nénit, hogy egy kicsit had vigye ki sétálni, amíg Johanna a birtok ügyeit intézi. Párszor körbejárta a kastélyt, elvitte az istállóhoz, megnézték a lovakat és a többi állatot.
- Milyen jó vagy! - mondta a néni. - Bárcsak Johanna is ilyen lenne - próbálkozott, hátha valamit kiszed Mártából.
A lány szelíden annyit mondott, hogy Johanna nagyon jó és rendes, csak öntörvényű és mindezt annak tudta be, hogy a szülei elvesztése nagyon mély nyomot hagyott benne, és emiatt haragszik az egész világra. Ami Márta szerint érthető, hisz Johanna ismerte a szüleit, akik dédelgették és nagyon szerették.
- De hát te is árva vagy!
- Igen, de én nem ismertem a szüleimet, apácák neveltek. Jók voltak hozzám, hálás is vagyok nekik, de a családot nem tudták pótolni. Most, amikor körbeültük az asztalt, rájöttem mi hiányzott az életemből. Igazi család, igen, az hiányzott. Az igazi család nem egyenlő a zárdai élettel.
Márta elmondta, hogy valaki a komoly összeget fizetett a zárdának, és letétbe helyezett a férjhez adására. A néni zavartan nézett rá:
- De hisz akkor te gazdag vagy!
- Sajnos nem, kicsalták tőlem a pénzem. Csak annyi van, amennyit a tanítói fizetésemből el tudok tenni.
- Ki csalta ki a pénzed?
Johanna időben érkezett, meghallotta a kérdését és azonnal odaszólt:
- Márta gyere, indulunk haza - kiáltott.
A lány visszatolta a kocsit a nénivel házba és elbúcsúzott.
- Máskor is gyere el! - szólt utánuk a nagynéni.
- Szívesen eljövök, hiszen maga kedves asszony, akivel szívesen beszélgetek.
- Isten veled - szólt vissza a lóról Johanna. – Üzenj, ha segítség kell.!
- Úgy lesz - felelte a nagynéni. Gyertek minél előbb!
A lovak poroszkáltak az úton, Márta kezdte a beszélgetést.
- Johanna, hogy hívják a nagynénédet?
- Lídia, de nem szereti a nevét, a barátai Lidinek szólítják.
- Kedves ember - mondta Márta.
- Vigyázz vele, mert nagyon furfangos teremtés. Engem gyűlöl, mert az enyém a birtok. Apám körültekintően írt végrendeletet, tudta, hogy Lidi néném nagyon önző és hatalomra vágyó. Engem kisemmizett volna. Drága anyám húga, ő tökéletesen megbízott benne. Gyerekkorom óta nem szeret, irigy volt anyámra, hogy neki volt gyereke. Kérlek, kettőnkről nem beszélj neki, ha kérdez valamit! Óvatosan, megfontoltan válaszolj! Előbb gondolkozzál, nehogy támadási szándékkal kérdezzen, ne felejtsd el, engem utál. Képes lett volna egy gnóm emberhez hozzáadni, csak hogy megszabaduljon tőlem. Gonosz és az volt egész életben.
- Mi tette gonosszá? Valami oknak kell, hogy legyen.
- Fiatal korában történhetett valami, amiről nem akar beszélni.
- Miért nem ment férjhez, miért maradt egyedül? Hiszen szerette a társaságot, a társadalmi életet.
- Utána kellene nézni. Nekem volt egy dadusom, akit szüleimmel elküldetett a birtokról, pedig én nagyon szerettem. Felkeresem és megkérdezem, hogy miért lett ilyen gonosz a nagynéném. Mi a titka. Egyik délután megkeressük, remélem él még, már rég hallottam róla.
Pár nap múlva Johanna érdeklődött a dadusa iránt.
- Él még, de nagyon beteg, biztosan örülne, ha meglátogatnánk.
Kocsit kért tanítás utánra és elmentek felkeresték az öreg dadust. Johanna sok-sok ajándékkal érkezett. A dadus sírt örömében.
- Miért nem jöttél előbb?
- Mert a nagynéném megtiltotta, de most én sem lakom a birtokon, mert a nagynéni így rendelkezett.
Aztán Johanna mindent elmondott a dadusnak.
- Drága dadus, úgy hiányoztál! Soha nem kerestél, nagy fájdalmat okoztál, hogy elmentél.
- El kellett menni, mert Lidi elküldött.
- De hát miért?
- Mert felfedeztem a legféltettebb titkát.
- Mi volt az?
- Amikor fiatal volt és nem lakott nálatok, még éltek a nagyszüleid, velük élt, történt valami, amit egészen véletlenül tudtam meg.
- Mi volt az?
- Történt egyszer, hogy a városba küldtek édesanyádék egy ügyet elintézni, és a hivatalban összetalálkoztam Lidivel. Akkor még nem tudtam, hogy az édesanyád húga. A hivatalban összesúgtak a háta mögött: Ő az, aki lány fejjel szült és elhagyta a gyerekét! Én csodálkozva néztem rá, és ő nagyképűen jól megnézett magának. Mit bámulsz? – mondta. - Te büdös paraszt! Kihúzta magát és fölényes mosollyal hagyta el a hivatalt. Miután ez nyilvánosságra került, a nagyszüleid kitagadták a családból és az örökségből. A férfi nős volt és igen befolyásos, azon kívül, hogy kaland volt részéről, nem akart semmit Liditől. Lidinek ez nem volt elég, megfenyegette, hogy örökbe adja a gyereket és elmondja, hogy ő az apa. Csúnya vitába keveredtek, egy másik városban megszülte a kislányt, de mivel nem merte hazavinni, szülés után otthagyta a bábánál szegény kis gyereket. A bába nem tudott vele mit kezdeni, elvitte a zárdába és az apácákra bízta a nevelését. Johannácska! Ez az asszony nem érdemel meg téged. Nagyon féltettelek szüleid halála után. Kértem, hogy maradhassak és neveljelek, hiszen én szoptattalak, neveltelek, de Lidi felismert engem, és azonnal elküldetett, amikor meglátott. Azt mondta édesanyádnak, hogy loptam tőle. A fülbevalóját kereste rajtam. Esküszöm az élő Istenre, hogy soha nem loptam, mindig becsülettel dolgoztam. Mikor elérte a célját magához hívatott és négyszemközt azt mondta, hogy soha ne merjek a közeledbe menni! Költözzek el jó messzire és felejtsem el a birtokot is, mert különben ellehetetlenít és elüldöztet. Ahogy elhitték, hogy loptam tőle, elhitték volna minden hazugságát. Édesapád fenntartással volt iránta, nem is nagyon beszélt vele, de amikor lebetegedett nem volt más, akire rábízhatott volna. Hát ezért nem kerestelek drága kis Johannám.
- Dadus, szedd össze a ruháid, mert holnapra küldök egy kocsit érted. Most már én gondoskodom rólad. Senkinek nem szabad megtudni, hogy te ki vagy. A közelemben akarlak tudni, vigyázni rád, ahogy te vigyáztál rám éveken keresztül.
Márta elérzékenyült Johanna jóságán.
- Hogy te milyen jó vagy! - mondta barátnőjének.

Reggel kocsit küldött a dadusért Johanna, de a kocsi üresen tért vissza.
- Hol a dadus? - kérdezte izgatottan?
- Az éjjel meghalt - mondta a kocsis szemlesütve.
Johanna magán kívül volt a fájdalomtól.
- Miért nem tegnap hoztam el magammal? Nem értem a halálát. Fura, hogy most, amikor találkoztunk, most halt meg. Márta! Elmondtad valakinek, hogy hova megyünk?
- Igen, Elinek.
- Eli, gyere ide! - ordított Johanna. - Kinek mondtad el, hogy hova mentünk tegnap délután?
- Én senkinek kisasszony. A kocsis árulta el a nagynénjének.
Odafelé az úton magához kérette a kocsist és kikérdezte. A kocsis elmondta, hogy vissza kell menni a másik faluba, mert költöztetni kell egy öregasszonyt Johanna kisasszony kérésére. A nagynéni minden mozdulatát figyeltette Johannának, lefizetett egy családot és busásan megajándékozta őket minden hírért. A család haragudott Johanna kisasszonyra, mert túl szigorú volt a fiukhoz, aki nagyon rossz tanuló volt.
Johanna felnyergelte a lovat és vágtában elindult a dadus falujába:
- Kinyomozom ki járt itt az éjszaka! Valakivel megölette a nagynéném a dadust. Vagy ő maga tette.

6482
rozsa koncz - 2019. június 09. 14:12:56

Szia Klárika! Igen most jönnek még a legizgalmasabb részek. Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám. Megtisztelsz vele.Rose

6081
varonklari - 2019. június 09. 13:31:31

Kedves Rózsa! Bonyolódnak ám az események! Úgy látszik, hogy a nagynéni a fő-gonosz. Valahol Johanna a lelke mélyén tudja ezt.
Szegény dadust sajnáltam -'Lidi mindenre képes! Végül, hogy Johanna mire jut a nyomozásban ?- van egy elképzelésem, kíváncsian várom, hogy megegyezik-e a te gondolatmeneteddel.
Gratulálok szeretettel: KláriRose

6191
Magdolna43 - 2019. június 09. 08:05:01

Kedves Rózsa!
Egyre érdekesebb a történeted, várom a folytatást.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. június 07. 08:40:42

Kevdes Kata! Köszönöm szépen, hogy ellátogatsz hozzám! Legyél továbbra is olvasóm. Rose

6266
Katinkakata - 2019. június 06. 21:10:57

Kedves Rózsa, történeted egyre izgalmasabb lesz! GratulálokRoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.