Koncz Rózsa: Hangaszál: 8. rész
8.
Másnap reggel Johanna kisírt szemekkel kérte Mártat, hogy beszélniük kell. Márta sokáig nem tudott elaludni, ekkora bajba kerülni, innen menekülni kell.
Johanna kezdte a beszélgetést.
- Drága Márta! Én, nem tehetlek ki ennek az őrületnek, ami itt van, kérlek, menj vissza az iskolába! Ha itt minden elrendeződik, elmegyek érted, de nekem itt nagyon sok dolgom van.
- Én még szeretnék a nénivel beszélni, engedd meg, hogy beszéljek vele, mielőtt elmegyek!
Johanna hosszasan gondolkodott, de ráállt:
- Rendben, beszélj vele, de nagyon óvatos legyél, tudod milyen bosszúálló!
Márta bekopogott a néni ajtaján, nem jött válasz. Újra kopogott, nehezen és halkan kiszóltak:
- Szabad!
Márta odahúzott egy széket a néni ágya mellé és megfogta a kezét.
- Lídia néni! Kérem, ne vegye tolakodásnak, nem szeretnék beleavatkozni a dolgaikban, nem akarom, hogy magának is baja essék, kérem, fogadjon szót Johannának és egyezzenek meg, ne veszekedjenek! Johanna jó, okos, értelmes teremtés, tessék rá hallgatni! Együtt sok mindenre képesek lesznek, hiszen szükségük van egymásra.
A néni nézett és nem szólt egy szót sem, csak lassan kihúzta a kezét Márta keze alól. A lány felállt elköszönt és elment.
- Mit mondtál neki? - kérdezte Johanna.
- Azt, hogy hallgasson rád, legyen türelmes és jó hozzád.
- És mit felelt?
- Semmit, csak elhúzta a kezét a kezem alól. Szerintem elgondolkodik.
- Márta drága, te olyan jó vagy. Amint tudlak, meglátogatlak. Minden hétvégén a vendégem vagy, küldök érted kocsit. Én már nem tanítok, a birtok ügyei rám hárultak, most ezeket kell intéznem.
A két lány szorosan megölelte egymást. Johannán végig futott egy olyan melegség, egy borzongás, hogy reszketve tolta el magától Mártat.
A kocsi tele volt minden földi jóval, Johanna rendelkezett, hogy lássák el Mártát mindennel. A kocsi kigördült az udvarról. Határtalan szomorúság vette hatalmában, újra egyedül és magányosan, de azért egy dolog vigasztalta, hétvégeken találkozik Johannával.

Másnap reggel mindenki végezte a saját dolgát. Márta tanított délelőtt, a szokásosat, délután Johanna feladatát látta el. Igen fárasztóak voltak a napjai. A birtokon is zajlott az élet, a fiatal intéző tette a dolgát. Jól megtanították neki a leckét, minden helyzetben feltalálta magát. Johanna meg volt vele elégedve. A néni haragudott és nagyon ritkán jött ki a szobából, akkor is utálkozva nézett Johannára. Egyik délután Johanna idegen kocsit látott megállni az udvaron. Kinézett az ablakon, Gustávot látta meg.
„Ez az ember meg mit akar itt? Ki hívta ide?”
A kis cselédlány gyorsan elhadarta, hogy a nagyságos asszony üzent érte.
- Kivel?
- Hát, az iskola kocsisával.
Johanna kíváncsi volt mi a terve a nagynéninek, így belement a játékba.
A cseléd bekísérte Gustávot a nagyságos asszonyhoz. Johanna kis idő múlva hangosan kereste a nénit, aki kijött a kocsijával, amit a férfi tolt. Gustavnak leesett az álla a csodálkozástól. A néni közbeszólt:
- Johanna, bemutatom a jövendő férjedet! Már minden el van intézve, a nagykorúsításodnál azt elfelejtetted elintézni, hogy kizárj abból a jogból, hogy én adjalak feleségül, hát ezt most én megteszem - mondta a néni.
Johannában lejátszódott az, amit Márta mesélt neki Gustavról.
- Jó, rendben van - vágta rá. Mikor lesz az esküvő?
A néni majdnem kiesett a székből, meglepődött válaszán.
- Kiadtam az utasítást, hogy a nyáron készüljenek el az előkészületekkel és szeptemberben esküvőt tartunk.
- Rendben - mondta Johanna.
A néni elámult, bizonyára tetszik neki ez a jó képű fiatalember.
Gustav megmerevedve állt a szék mögött.
- Néni hagyjon magunkra a vőlegényemmel!
- Kérlek - mosolygott, kegyetlen mosollyal a néni és bekerekezett a szobájába.
Gustav még mindig mozdulatlanul áll Johannával szemben. A lány rágyújtott egy cigarettára és Gustávot is kínálta, de ő nem kért, nem dohányzik.
- Kedves vőlegényem! Üljön le nálam, beszélgessünk! Most én kérdezek, aztán magának adom a szót. Ismerkedjük meg, hiszen mi még nem találkoztunk. Gustávnak egy nagy kő esett le a szívéről. „Nem ismert meg nem ismert meg” - mondogatta magában. - Meséljen magáról, kérem!
Gustav a következő történettel lepte meg Johannát:
- A szüleim művész emberek voltak, festettek mindketten, az anyám és az apám is. Amikor anyám terhes lett, apám éppen akkor kapott felkérést, hogy tanítson Párizsban, egy festő iskolában. Anyám a születésem után apám után ment, engem egy árvaházban hagyott. Igaz, hogy rendesen fizettek utánam, ezért az árvaházban kiiskoláztak. Én is festő akartam lenni, mint az apám, de nem volt hozzá elég tehetségem. Sok mindennel foglalkoztam, dolgoztam az előjáróságon, egy ügyvédnél, gyárban, hajón, kocsmában, Sok helyen megfordultam, Most van egy jól menő könyvesboltom a városban. Lídiával is ott ismerkedtem meg.
Gustav érdeklődve nézte Johanna arcát, de egy arcrándulást sem fedezett fel rajta. „Biztos, hogy nem ismert meg, helyben vagyok” - gondolta.
- És rólam mit tud kedves Gustav?
- Annyit, amennyit a nagynénje elárult. Miután a szülei meghaltak, Lídiára hagyták a birtokot és a vele járó feladatokat, amíg maga nagykorú nem lesz, így a férjhez adásával is őt bízták meg.
- Azt is elmondta, hogy mekkora a birtok és hogy mekkora értéke van?
- Igen, valamit mondott, de nekem nem a vagyon számít. Végre meg akarok állapodni.
- És mi lesz a könyvesbolttal?
- Majd eladom, hiszen jól megy, jó árat kapok érte.
„Ezt a választ vártam” - gondolta Johanna.
- Mi a terve mit fog itt csinálni?
- Intézem a birtok dolgait, megszabadítom a nagy tehertől, ami azzal jár. Maga még nagyon fiatal és gyönyörű, magácskának az a dolga, hogy estélyeket adjon és nevelje a gyerekeket. Intézze a személyzet dolgait, olyan úriasszonyt csinálok magából Johanna, hogy mindenki csodálkozni fog. Nem fog többé nadrágba járni, hanem habos-babos, gyönyörű ruhába, szerelmes lesz magába minden férfi a környéken. A pénzügyekkel sem kell foglalkoznia, a férfi dolga az asszonyt kényeztetni, mindent megkap tőlem, amit csak akar, kedves Johanna. Máris megkedveltem. Mikor látogathatom meg legközelebb?
- Majd üzenek, talán jövő hónapban.
- Olyan későn?
- Igen, átgondolom az esküvői előkészületeket.
Gustav nagy kézcsókkal elégedetten távozott.
- Még elköszönök Lídiától - mondta és beviharzott Lídia szobájába.
- Minden rendben mondta, mindent megbeszéltünk, kellemes volt a mai nap. Lídia, nem fogja megbánni.
Lídia elégedetten mosolygott, és nyújtotta kezét.
- Remélem, hamarosan látjuk egymást.
Lídia titokban abban reménykedett, hogy hozzáadja Johannát Gustavhoz, a vagyont átjátsszák Gustav nevére, amiből Lídia is részesül. Johanna ismerte a nagynénit és tudta, hogy megegyezett a férfivel. Egész éjjel forgott az ágyában, nem tudott elaludni. Végiggondolta a tervét, nem szabad hibáznia. Pontosan kell cselekedni, mert ha nem, a terve összedől, mint a kártyavár.

Másnap Johanna kész tervvel a fejében kereste meg a nagynénit. Elmondta, hogy tetszik neki Gustav és úgy érzi, vele le tudná élni az életét. Azt is elmondta, hogy Gustav minden munkától meg akarja menteni, és igazi úri asszonyt akar belőle csinálni. A nagynéni örömmel fogadta Johanna véleményét és először életükben egyetértettek.
Hétvége közeledett, Johanna üzenetet küldött Mártanak, hogy ő meglátogatja, ne jöjjön a birtokra.
Márta örömmel fogata Johannát. Misére is együtt mentek, aztán mivel gyönyörű idő volt kilovagoltak.
Mártán meglátszott, hogy fáradt, sok neki a tanítás délelőtt és délután is. Mise után összepakoltak a kis kosárba mindenféle jót és irány a természet. Johanna szándékosan ment ki a szabadba, ne hallja meg senki miről beszélnek, még véletlenül sem. Már jó messze ellovagoltak, egy szép tisztásra értek.
- Itt jó lesz, ha letelepedünk?
- Igen.
Leszálltak a lóról, és kikötötték őket legelni, ők pedig a pokrócra pakoltak. Johanna megkérdezte Mártat, hogy bírja a tanítást.
- Elég sápadt vagy, pihenésre van szükséged.
- Már csak egy hónap és vége az iskolai tanításnak, jön a szünet, majd akkor pihenek.
- Ha nem bírod, csak üzenj értem!
Johanna elmondta Mártának mi történt az elmúlt héten.
- De Gustav nős, hogy venne el feleségül? Kijátszanának mindenkit, még az előjáróságot is.
- Mindenesetre én készülök az esküvőmre, és majd meglátjuk mi lesz belőle.
Márta nem akarta Johannát lebeszélni a tervéről, megérdemli Gustav, hogy kitudódjon róla, hogy egy szélhámos gazember.
Márta a fáradtságtól elaludt, Johanna szeretettel nézte. „Angyali arcod van, milyen szép és törékeny vagy!” Legszívesebben összecsókolta volna a lányt. Ő is elfeküdt a pokrócon, átöleltet és aludtak pár órát.

Johanna arra ébredt fel, hogy a lova nyerített. Valaki járt itt, de nem látott senkit. Pedig egy anya a fiával arra járt és jól megnézték maguknak az összeölelkező kisasszonyokat. Az asszony hazafelé bement a plébániára és elmondta az atyának, mit látott. Az atya méltatlankodva csitította az asszonyt.
- Ne híresztelje, kérem! Nekünk nem szabad ezzel foglalkozni!
- De a fiam is látta.
- Mondja meg a fiának, hogy nem látott semmit. Még egyszer kérem, ne mondják el senkinek! Majd én utána nézek, hogy mi folyik a két kisasszony között.
Az atya elhatározta, hogy beszél Mártával, mise után másnap kérte, hogy beszélgessenek.
Márta kimerültnek látszott.
- Megviselt, hogy Johanna elment – mondta. - Sokkal több a feladatom, egész nap tanítok.
Az atya Johannáról kérdezte, Márta elmondta, hogy jó barátnők és sokat segített neki a tanításban és a magánéletében egyaránt. Elmondta azt is, hogy Johanna szeptemberben férjhez megy, egy úriemberhez.
- Maga hogy fogadja, hogy Johanna megházasodik?
- Örömmel - felelte Márta, mert ezt beszélték meg Johannával.
Az atya megnyugodva búcsúzott el tőle. Az asszony leste az atyát és rákérdezett:
- Mit mondott atyám?
A pap elmondta, mit beszéltek, és megkérte újra az asszonyt, hogy senkinek egy szót sem ez gyalázkodás lenne.
- Kinek mondta el?
- A férjemnek, aki a gyereket hozza viszi az iskolába.
- Akkor mondja el neki az előbb hallottakat is. Nem szeretném, ha pletyka lenne belőle.
- Megígérem atyám! - mondta az asszony, és azzal elment.

A birtokon híre ment, hogy a kisasszony férjhez megy, Johanna hagyta, hagy tudja meg mindenki. A néninek bizakodva teltek napjai, összedörzsölte tenyerét és már tudni vélte, hogy Johannát a vagyonból kizárják, és ő boldogan fog élni Gustavval a birtokon. A nagy izgalom és a sok torna miatt a néni fel tudott állni a kocsiból és állt egyedül pár másodpercet.
- Ha ez így megy, akkor lehet, hogy járni is tud majd, csak sok türelem - mondta a gyógytornász, aki nagyon kemény kézzel bánt Lídiával.
Lídia sírt, de akkora akaraterővel csinálta a gyakorlatokat, hogy nézni is rossz volt. Hatalmas erő volt ebben az asszonyban, amit az a remény táplált, hogy kifosztják Johannát. Akkora erőt adott Lídiának, hogy világot mozgatott volna meg. Ráadásul, Gustav neki is tette a szépet, abban is reménykedett, hogy talán ők ketten összekerülnek majd. Cinkosság már megtörtént, most jön a megvalósítás! Lídia nagyon szép volt régen, a vonásai még mindig mutatják. Nincs ötven éves, fiatalnak érzi magát, még szerelemre is gondolt.
Johanna intézte a birtok dolgait, nagyon élvezte, minden nap kilovagolt, ellenőrizte a munkákat. Apját nagyon szerették az emberei, azóta szabadult el a pokol, mióta a nagynéni átvette a birtok igazgatását. Az emberek szeretettel, csodálattal szó nélkül csinálták dolgukat. Johannának mindenkihez volt egy kedves szava. Lassan aratás, és vége az iskolai tanításnak. Johanna üzent Mártanak, hogy várja a hétvégére. Meglepődve látta, hogy Márta nagyon sovány lett.
- Össze kell szedned magad! - mondta Johanna. - Itt majd vigyázok rád. Ha kipihented magad, akkor jössz velem, meglátod milyen is egy igazi aratás.
A néni is szárnyai alá vette Mártat, etette, itatta, minden jóval ellátta. Sokat beszélgettek, a néni egészen megszerette.
Eljött a vasárnap, Gustav minden bejelentés nélkül megjelent a birtokon…


6482
rozsa koncz - 2019. június 14. 15:39:31

Köszönöm szépen ! Kedves Kata, legyen szép hétvégéd!
Szeretettel Rózsa.

6266
Katinkakata - 2019. június 14. 12:59:54

Kedves Rózsa!

Ez a rész is nagyon tetszett! GratulálokRoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.