Tóth Sarolta: Háborús történet
Feleségét sirató férj búcsúdala
Szülővárosomat / Győr / a szövetséges német hadsereg 1944. március 19-én szállta meg. A közeli falu kultúrházában, azon a vasárnapon iskolánk műsort adott Madarak és fák napját ünnepeltük. Akkor kezdtem az iskolát, és szerepeltem a műsoros előadásban mint kék nefelejcs. Édesanyám világoskék ruhát varratott nekem az ünnepi alkalomra. Nagyon örültem, taps fogadta a kisiskolások előadását. Jókedvünknek hamar vége lett. Az előadás után döbbenten láttuk, az udvaron felsorakozott német katonai járműveket és a sok katonát. A falu lakosainak házában szállásolták el őket. Mi albérletben laktunk a falu bábájának házában, anyám németül kiírta az ajtóra, hogy súlyos beteg, így nem kellett megosztanunk legyetlen szobánkat német katonákkal. Apám testvére nádfedeles vályogházban, két apró szobában élt népes családjával, mégis két katonát kellett befogadniuk. Mi is nappal náluk tartózkodtunk, mert megkezdődtek a bombatámadások,és a pincébe menekültünk mindannyian.
Városunkat 1944. április 11-én "szőnyegbombázás" /így nevezték a kiterjedt,hosszú időn át tartó bombatámadást akkoriban/ érte. A magyarázata: hadiüzem és repülőtér működött, ezeket akarták megsemmisíteni a szövetséges angol repülők. Hatalmas pusztítás és sok ember halála volt a következmény. A romboló bombákból a külvárosi részekre is hullott, mert a Duna vezette a gépeket célpontjukhoz.
Itt halt meg egy fodrászüzletben egy tanárunk felesége. A tanár úr a fronton harcolt, de a felesége halála miatt szabadságot kapott, hogy a temetésen részt vehessen. Ő volt a templomban a kántor. Hihetetlen lelkierő kellett, hogy felesége gyászmiséjén végig orgonán zenével, kísérte a gyászszertartást. Két kicsi gyermeke maradt félárva, akiket anyai nagyszülők neveltek, mert apjuknak, a tanár úrnak a temetés után vissza kellett térnie a frontra.
Szerencsére a háború után hazatért, felnevelte fiait, nem házasodott újra. Tanítani kezdett a helyi iskolában éneket, testnevelést, irodalmat, rajzot. Szigorú, de kiváló tanár és példás életű férfi volt. Mi, diákok nagyon tiszteltük. A kántori feladatokat is ő látta el a templomban és a temetéseken. Erős lelke segítette elviselni a fájdalmas veszteséget.
6191
Magdolna43 - 2019. június 21. 18:16:41

Kedves Sarolta!
Köszönöm, hogy olvashattam szomorú történetedet.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

5567
Mirage - 2019. június 18. 22:27:06

Kedves Sarolta !
Pesten éltem egy négy emeletes bérházban,aminek a hátsó része
a földig omlott a bombázás által mi alatta voltunk a pinvében.
Mindenünk odaveszett,hajléktalanok lettünk.
Sok ilyen igaz történet van,sajnos a háború kíméletlen a szegény
emberek érzik a legjobban.
Tetszett a történeted,szeretettel gratulálok
Tibor

3177
mamuszka - 2019. június 18. 21:45:17

Köszönöm,hogy elolvastad és átérezted ezt a hatalmas tiszteletet, amit ez az rember érdemelt.

Köszönetem fogadd szeretettel
Sarolta

6482
rozsa koncz - 2019. június 18. 16:36:13

Kedves Sarolta!
Nagyon tetszik írásod! Ott éreztem magam az utcán.
Gatulálok RózsaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.