Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Országutak vándorai 2. rész
2. rész

Mihelyt Moron kialudta magát, beálltak vissza a várakozó társaik mögé a sorba, ami ez idő alatt kissé megrövidült. A visszalévő útszakaszt lassan araszolva tették meg a határ felé, ahova pár óra múlva megérkeznek.

A forgalom jellegének megfelelő határátkelőhelyen, vagy a határátlépési ponton, ellenőrzés mellett szabad átlépni, ahol a gépjárművek, szállítmányok be - kiléptetése, ellenőrzése, a rakományok átvizsgálása történik. Mivel ezen országok amerre ők járnak nem Schengeni tagok, szigorúbbak az ellenőrzések, a törvények főleg ez időtájt. Elsőként lemérik a kamion súlyát megnézve megegyezik - e a szállítólevélen szereplő árú, kamion összsúlyával. Ellenőrzésre kerül a pót, a vontató rendszáma, a szállításra kerülő árú jellege, mennyisége, a CMR fuvarlevél, CEMT engedély, egyéb más engedély , a személyazonosító okmányok az útlevéllel együtt és még mi minden más ellenőrzésen esnek át , többek között árú átvilágításon. Összes stimmel, csak abban az esetben engedélyezett az ország elhagyása.

Moronék előtt araszoló társaik sikeresen elhagyják az országot, azonban ők megakadnak a mérlegnél. Nem mehetnek tovább.
A vámtiszt utasítására a férfi kénytelen nagy testével létrára mászni ami nem igazán tetszik neki. Lentről látható ameddig felmászott, onnan nem láthatja át a pótkocsi ponyváját amit épp ellenőriznie kell. Ezt követően kétszer felküldi nézze át rendesen. Ő, mivel úgy érezte mindez szívatás a vámtiszt részéről, hangosan káromkodott mászás közben. Ámde visszaérkezésekor önmagát fegyelmezve, erőltetett mosollyal orcáján jelezte, semmi sérülést nem észlelt a ponyván. A vámos arcán látható unja az ember szerencsétlenségét, gúnyos mosollyal megkérdezte :

- Rendben talált mindent ?
- Minden oké!
- Minden oké? - kérdezett vissza a tiszt aki szúrós tekintettel nézett rá, majd kezével intve jelezte mehetnek tovább, de lehet intése ez esetben inkább azt jelenti : - " Na gyorsan húzz el innen, te balfék! "

Meriel, a határőr furcsa mosolyából, viselkedéséből arra következtet valami nagyon nincs rendben. Felajánlotta felmegy körülnézni, mivel ennyit nem mászatnak embert hogyha nincs baj, különösen úgy nem, fentről kamera rálát a kamion tetejére, ámde tudta a súllyal úgyszintén gond van, aminek okát sejtette. Társa nem fogadta el segítségét mivel biztos volt önmagában, a precíz munkájában. Az iratokat leellenőrizése után kiléphettek ebből az országból, ráálltak a másik országhatárra, ahol az eddig felgyülemlett sor mögé beállva, lassan araszolva haladnak előre.

- Figyelj! - szólalt meg a hölgy aggódva .- Ha ennél országhatárnál mégis embereket találnak fenn, én téged megöllek. Komolyan mondom, ne akarj velem egy cellába kerülni utána.
- Te kis csacsi! - nevette el magát Moron. - Nem értesz te ehhez mivelhogy nőből vagy!
- Te meg egy idióta férfiből aki mellől alig várom kiszálljak.

Minél jobban közelednek a következő országhatárhoz, a női kísérőt annál erősebben furcsa érzések kínozzák, a szíve
a torkában lüktet, hirtelen jött gyengeség gyötri, gyomra remeg, mint a kocsonya. Teste a gyengeségtől elnehezülve, mint egy zsák, úgy csúszik le a székéből, biztonsági öv el nem ereszti , szorítja, már a nyakát súrolja. Rossz az előérzete ami nem csoda, ám nem tart sokáig a félelme, vergődése. Tudniillik amint ráállnak a mérlegre, azonnal lekapcsolják őket, félreállítják a kamiont az út szélére. Morontól követelik mutassa meg a szállítmányt. Nagy meglepetésére kettő emberke ült az áruk között összekuporodva. Egy afgán és az a fiatal szír férfi, aki betekintett ablakon át a fülkébe. Meriel felismerte a fura sapkájáról. Ő ugyan tisztában volt ez így végződik, mégis hirtelen dühössé vált, alig tudta féken tartani indulatát. Nem tudta eldönteni kire haragudjon jobban? A menekültekre, vagy a társára ? Ismerve mindennek a következményét agyában rövidzárlat keletkezett ami nem engedi cselekedni, sem gondolkodni. Lába gyökeret vert a kövesútba, mereven néz maga elé akár az őrültek.
Akkor tér észhez amikor az egyik határrendész arra szólítja fel szedje össze a legszükségesebb személyes tárgyát, telefont nem használhatja, nem lehet nála. Látva mindez nem játék, amíg társával beszélget, nem figyel rá, ezt a kis időt kihasználva gyorsan haza telefonál a cégvezetőnek. Alig hallhatóan tájékoztatja hol vannak , mi történt amit egy idő után észrevett volna ő maga szintén, ha azt tapasztalja a kocsi egy helyben áll, nem mozog, hiszen otthonról végig követnek minden autót merre jár.
Ezt követően már lehetősége sem volt semmire. Amit nélkülözhetetlennek tartott mind magához vette a lenémított telefonnal együtt amit eldugott ruhája alatt . Azon nyomban el kellett hagynia a járművet amit ezt követően lezártak.

A nyári melegből átestek a hideg szeles országba, egyenesen a rendőrök karjába, akiknek kíséretében bár nem tetszve, azonban kényszerből elindulnak gyalogosan a határról kifelé. Mennek 1.5 km-t, midőn a távolban láthatóvá válik egy régi retro katonai telepjáró az út szélén, benne ülő emberek, közvetlen mellettük egy kupac rendőr áll. Odaérve tudomásukra jutott, rájuk várnak. Megkérik őket szálljanak fel , foglaljanak helyet. Nagy meglepetésükre útitársaik a migránsok, amely személyek lebilincselve szorosan ülnek egymás mellett, láthatóan lélekben összetörten, parancsra fejlehajtva. Meriel temperamentumának köszönhetően még mindig nem nyugodott le a napokban, a mai napon átélt történések miatt, így felháborodást fejezi ki miután megtudja kiknek a vendégszeretetét kell élveznie még jó egy darabig. Csípőre vágott kézzel a rendőrökhöz fordul:

- Nem gondolják ez már túlzás az Önök részéről ? Velük együtt összezárva akarnak szállítani ki tudj ahová? Miattuk nem haladhatunk tovább, holott egész eddig azért hajtottunk időben teljesíthessük a fuvart amit várnak.

Moron a nyakát , mely olyan vastag, mint egy jól megtermett bivalynak, vaskos testébe behúzza a félelemtől, miközben rettegve alig hallhatóan megszólal:

- Szólok, hogy tudd, fogdásítva vagyunk. Inkább ne szólj semmit, mert még miattad kerülünk bajba. Gyere szállj fel te is, tedd amit mondanak.
- Meg mersz szólalni te nagyszájú férfi, ki a női munkaerőt lenézi? Ez a te hibád, hogy így jártunk! Ennél nagyobb bajba már nem kerülünk azt elhiheted. Én szóltam felmásztak, de nem hittél nekem. Hülyének néztél. Sárga most a nadrágod igaz? Anyukád amikor mossa ne felejtsd el neki megmondani nem a babfőzelék okozta amit csomagolt, hanem mert gyáva alakot hozott a világra akinek a szája nagy, a tehetsége kicsi. Én viszont azt mondom neked, ezek után imádkozz nehogy összezárjanak veled.

Őt hallgatva a rendőrök mosolyognak, míg ő őket nézve morogva , mint egy vénasszony , felszáll az autóra. Leül társa mellé akit többször könyökével jól oldalba bök, aki mindezt hangtalanul tűri. Vele szemben a menekültek ülnek. Összeért térde az övéikkel a szűk hely miatt. A hölgy még mindig feldúltan mondta a magáét ezerrel, ez esetben már a menekülteknek. Szavait nem értették , legfeljebb következtetni tudnak arra, jobb, ha meg sem szólalnak ami neki szintén jó , mert nagyobb bajba kerülne netán valamelyiknek hirtelen felindulásból lekeverne egyet. Ámde ahogy tekintetük összetalálkozik, amiben minden benne van, a másik pillanatban megsajnálja őket.

- Istenem! Ők valóban menekültek akik életüket féltve menekülnek a hazájukat hátrahagyva. A szívem elszorul ahogy nézem fájdalmas tekintetüket. Ezek az emberek nem menekülnek el, lehet már nem élnek. Most meg idegenországokban kiszolgáltatokká válnak. Borzasztó emberi sorsok. Én meg bántottam szavaimmal szegényeket. A Föld forog, mint ahogy rajta sorsok. Ma ők menekülnek, legközelebb lehet mi. - jegyezi meg tán önmagát nyugtatva, majd a menekültekre nézve hozzájuk szól: - Bocsássatok meg. Nem akartalak bántani titeket. Nem tudom mi történt velem? Teljesen összezavarodtam, önmagamból kifordultam. Ne haragudjatok. - szólt bűnbánóan, kedvesen a vele szemközt ülő fogvatartott társaihoz.
Ez esetben valamilyen szinten sorstársai a menekültek, hiszen ő maga szintén fogvatartott.

A sofőr mellett ülő rendőr együtt érzően néz hátra Merielre, akin látható nyomai vannak a lelkiismeret furdalásnak ami okán szenved, majd rendőrtársa felé fordulva hosszasan nézi orcáját. Kollégáját eközben a göröngyös, mély árkokkal teli út teszi próbára, így aztán nem ér rá kollégájára figyelni. A hosszúnak tűnő néma csendben a meleg lélegzet, a hideg levegőben formált füstszerű karikákat, melyekkel a sóhajok felfelé szállnak szabadon. A sóhajok szabadok, csupán a hozzájuk tartozó négy emberi test pillanatnyilag nem azok.
Az autó a hepehupás, végeláthatatlannak látszó úton zötykölődve haladva, végül is egy óra múlva megérkezik utasaival a kihallgatás, fogdásítás helyszínére.

2019. június 3.

/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.