Koncz Rózsa: A napokban hazafelé sétáltam
A napokban haza fele sétáltam, este nyolc körül. Már kezdett a meleg mérséklődni. Sokan voltak az utcán. Üdülés ez a 18-19 fok meleg este. Nappali 38 fok mellett. Fiatalok hangos beszédére lettem figyelmes.
- Részeg
- Nem, te őrült nem látod, hajléktalan?
- Akkor is orvost kell hívni!
- Dehogy hívunk ez részeg, ha kijön a mentő, akkor nekünk kell fizetni, mert téves riasztás, te barom.
Közben odaértem ahol a féri leesett a padról, és a földön feküdt.
- Mi történt fiúk?
- Ez itt meg akar halni, hörög, elhúzódott a szája, be van rúgva!
- Nincs berúgva, ez az ember beteg, rosszul van! Mentőt kell hívni.
- Én nem hívok, nincs pénz a telefonomon.
A járókelők elkerültek minket felnőttek, gyerekek, mindenki utálkozva nézte a fetrengő férfit, olyan is elhangzott, hogy rohadjon meg az ilyen, aki ennyit iszik, mások pedig arra bíztatták a fiatalokat, hogy nézzék csak majd a drogtól és az italtól ti is így jártok.
Telefonáltam mentőért, ami hamarosan megérkezett. Idegesen várakoztam, mert láttam, hogy bal kezét nem tudja emelni, a szája elferdült. Két lány közeledett, a fiúk feljajdultak az örömtől:
- Gyertek, nézzétek meg ezt a pasit, már be is pisilt.
Nagy hangon szitkozódtak. Az egyik lány felsikított,
- De ez az én apám!!!
A hangoskodók elhallgattak, a lány kétségbeesve sírt és szólította az apját, de ő nem felelt. Közben megérkezett a mentő. Az orvos megállapította, hogy stroke, azonnal kórházba kell vinni. A lánya magán kívül hívta az anyukáját, hogy azonnal jöjjön, mert baj van. Azután beült a mentőautóba és elkísérte apját. A kimerültségtől nem tudtam elindulni, leültem a padra. Hallgattam, miről is megy a srácok között a beszélgetés.
- Te, hallod, ez a faterja a csajodnak?
- Ezek szerint!
- Nem ismered?
- Nem, csak azt tudom, hogy nagy vállalkozó, sokat dolgozik és kizárólag a családjának él. Nyáron tenger, télen sí, nagy ház, nyaraló, három autó az udvarban. Nem úgy, mint az én faterom! Minden este részeg, de legalább semmi baja.
- Most mi lesz, mit mondasz a csajodnak?
- Nem tudom, ha viszem haza a kocsmából apámat, majd meg kérdezem tőle.
- Nem tudtam tovább hallgatni az okos beszélgetést, elindultam haza.
Útközben azon gondolkodtam, hogy a nagyvállalkozó, aki éjjel nappal dolgozik, hogy a családnak meg legyen mindene. A lányának megadjon mindent, amit ő nem kaphatott meg, fiatalon. Megvan mindenük, sokkal jobban élnek, mint az átlagember. De mennyivel többet dolgoznak? Mennyi stressz éri őket? Mennyit aggódhat szeretett egy szem lányáért, aki ilyen fiúval jár?
A fiú családja, akik segélyből él, jut kocsmára, szórakozásra, nem megy időpontra tárgyalni, nem stresszel, csak irigykedik. Irigy és utálja azokat, akinek jól megy. De ő mit tesz érte? Várja a segélyt, és arról beszél a kocsmában, hogy a fia kifogott egy gazdag lányt! Mekkora szerencse!
Szomorúan értem haza. Igen, „az élet nem habos torta” !
6482
rozsa koncz - 2019. július 13. 16:59:16

Kedves Kata, Klári és Ida!
Köszönöm, hogy olvastatok.
Sajnos még mindig hatása alatt vagyok az eseménynek.
Reélem leg közelebbi kiruccanásom, valami vidám történet lesz!
Ölellek szerettel benneteket.RózsaRose

2678
Emperor - 2019. július 13. 16:17:02

Kedves Rózsa!

Sajnos ez már mindennapos jelenség napjainkban. Egyre érzéketlenebbek leszünk mi emberek egymás iránt, a fiatalok meg pláne. Az a gyanúm, hogy nagyon, de nagyon önző ifjúságot nevelünk napjainkban. Lehet, hogy a mi hibánk?
Tetszett az írásod.

Szeretettel,
Ida

6081
varonklari - 2019. július 13. 08:34:17

Kedves Rózsa!
Sajnos a mai világban gyakran szembesül az ember azzal, hogy mennyire felszínes érzelmekkel élnek emberek, mennyire nagy az előítélet egyesekben. Elszomorító, hogy nem figyelünk embertársainkra.
Gratulálok szeretettel: KláriRose

6266
Katinkakata - 2019. július 12. 22:43:48

Kedves Rózsa!

Történetedet olvasva eszembe jutott drága apám, nyugodjon, mikor bekómált a kórház előtt az utcán. Mindenki kerülte, hogy részeg, szerencsére öcsém ment érte, és ölben vitte vissza az orvoshoz. Ez már harminc éve történt, úgy látszik, azóta sem változtak az emberek. Elgondolkodtató írásodhoz szeretettel gratulálokRoseKata

6482
rozsa koncz - 2019. július 12. 17:21:18

Kedves BogIcu!
Hidd el most is hatása alatt vagyok a történteknek, nagyon szomoran hallgattam a fiúkat. Szerencse, hogy nem ismerek hozzájuk hasonlót, és csak reménykedek benne, hogy kevesen vannak. Köazönöm, hogy olvastál RózsaRose

524
BogIcu - 2019. július 12. 10:10:05

Kedves Rózsa!

Mennyire döbbenetes, hogy az emberek milyen könnyelműen, meggondolatlanul ítélkeznek. Gondolok itt a járókelőkre, akik utálkozva fordítottak hátat a haldokló embernek.
Nagyon-nagyon sokan dolgoznak napi 15-16 órát, hogy el tudják tartani kis családjukat, és egyre többen halnak meg fiatalon, a túlhajszoltság, stressz okozta betegségek miatt is.
A fiatalok reakciója, viselkedése elszomorító.

Remek írás!
Gratulálok szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.