Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Éva Kuslits: Jó tanács
Két nő beszélget a múltról, s a hosszú élet titkát feszegetik. A napsugár selymes fénye szinte simogatja őket.

Joli néni ősszel tölti a kilencvenedik életévét. Arcán alig látni az idő múlását. Haja mint a fehér hó. Szemüveg nélkül olvas. Keresztrejtvényt fejt, érdekli a világ sorsa. Az újságot naponta kezébe veszi, s nem az eltávozottak nevét keresi.
- Ilonkám, ami megtörtént, azon nem tudunk változtatni, ez egy jó tanács. A kesergés sehova nem vezet, tenni kell, ha lehet. Ha nem így tettem volna régen nem lennék itt. A másik asszony bólogat. Hallotta milyen nagy tragédia érte fiatalon a nénit.

A férjének mindkét lábát leszakította a száguldó vonat, s nem kegyelmezett! Harminckét szerelvény futott át rajta. Borzasztó! Ott feküdt vérbe fagyva. Beszélni is nehéz róla. Szinte hihetetlen, hogy túlélte. Az őrangyala segített. Segített? Délcegen ment munkába, s egy rokkant embert várt haza a rémült családja. Munkahelyi baleset mondták, más hibájából, ez semmin nem változtatott.

Kitartott mellette! Jóban-rosszban. Erre esküdtek fel. Együtt nevelték fel gyermekeiket. Nehezen de boldogságban. Imre a két műlábbal. A hitet sosem vesztették el, abba kapaszkodtak. Nyolc éves kisfia volt sokszor a támasza.
Ha kellett pelenkát mosott, a pisist vállalom, gyermeki felkiáltással. Játszás helyett sokszor vigyázott bölcsőben ringó kishúgára. Rántást kavart, ha a Mamának más dolga akadt. Apja helyett segített a szőlőben, vagy együtt dolgoztak, ott serényen. Így éltek négyen, nagy egyetértésben. Az idő elszállt, szinte repült.

-Összeroppanhattam volna, folytatja, de mindig csak a napi dologra összpontosítottam. Úgy fogtam fel, ez egy szolgálat. Nekem ugyanaz az ember maradt. Szerettem, s a távolba réved. Közben kedvesen megsimogatja a fiatalabb nő hátát.

Kintről egy autó dudája szakítja a csendet. - Jöttek értem, kiáltja hirtelen.
Ránehezedik a járókeretre, látni az erőt rajta. Azért is rá kell állni! A három hónappal műtött lábára. Soha nem szabad feladni! Az akarat vitte mindig előre.
Szüksége is volt rá. Amit ránk mértek, ki nem kerülhetjük, magunkon csak mi segíthetünk.

-Köszönöm, hogy itt lehettem nálatok. Két hétig. Boldog voltam köztetek. Isten veletek... Isten veled szoba! A holnap bizonytalan, de a ma az igaz. Szeméből potyog a könny.

Kopognak. Misi lép be az ajtón. Viszi a falujába, újra a saját kis világába. Az öregség ilyen, vagy milyen?

Kuslits Éva
6542
ritatothne - 2020. január 05. 14:37:07

Kedves Éva!

Igen, a régi öregek többet bírtak el, mint mi és az utódaink még tőlünk is kevesebbet. A háború, az éhezés, a nélkülözés megedzi az embereket. Megtanulnak a "semmiből" is valamit készíteni, fillérekből is megélni. Édesanyám is jól tartotta még magát kilencven évesen. Szintén egyedül élt, bár közel hozzánk, de külön, mondván, hogy ne legyen senki terhére. Naponta látogattam, mindig örömmel és derűsen fogadott. Édesapám viszont csak hetven évet élt.

Szeretettel: RitaRose

6081
varonklari - 2019. július 24. 09:19:59

Kedves Éva!
Az "ÖREGSÉG"- elkerülhetetlen. Jön utánunk, követ bennünket!
Mire megérjük ezt a kort, a tapasztalat a megélt évek nehézségei nyomják vállunkat. Vannak olyan idős emberek, akik emelt fővel tudják viselni, mit a sors rájuk mért. Az utolsó lélegzetvételükig ragaszkodnak a saját világukhoz, a falujukhoz, a kicsi házhoz az össze emlékkel együtt.
Szeretettel olvastalak, gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.